2010. április 26., hétfő

Kenyér és kés

Hát megtörtént, ez is, végre.
A bibliai példabeszédet parafrazálva, most kéne olyan okosnak lenni mint a kígyó, és nem lenni olyan szelídnek mint a galamb.
Hirtelenjében el lehet puffantani most vagy háromszáz, igaz közhelyet, hogy mire lehet képes a Fidesz ezzel a kétharmaddal, maradjunk a legegyszerűbbnél: hogy mindenre. A szekérderéknyi prioritás közül talán a legfontosabbak az anyagilag is decens életvitel helyreállítása, az erélyesebb külpolitika, az értékközpontú kultúrpolitika és a közbiztonság megteremtése.
A mai nap még a felhőtlen örömé kellene legyen, annyi más mellett ez is ránk fér, Isten látja lelkünket: sikerélményben, örömben, elégedettségben vajmi kevés részünk volt az elmúlt nyolc szűk esztendőben, sőt az elmúlt nyolcvan év sem volt egy üdvtörténet. Arról már megint nem(csak) mi tehetünk, hogy a Hobó dalszövegével szólva: "Oly sokáig voltunk lenn/ nem is tudjuk milyen fenn..."

Hát remélem, most majd tartósan megtapasztaljuk, milyen is fenn. Jelen pillanatban a Fidesz, - átvitt értelemben a mi, nemzetben, önbecsülésben gondolkodó emberek - kezében a kés is, meg a kenyér is.
Most már csak a kezünkre kell vigyázni, hogyan szelünk.

1 megjegyzés:

Do-Mi írta...

Nem csak "cipó" maradt már csak ? :)