Magyarul: fába
szorult féreg.
Aki a fába
szorult féregről ilyenkor a puhafa- vagy keményfa szúra gondol, annak a
keresztanyja térdje kalácsa, és egyébként is. A fába szorult féreg az egész
Kárpát-medencében ordít, és nem csak föltétlen Trianon miatt. Amúgy is.
A fába szorult
féreg eleve nem féreg, hanem valami más. A székelyeknél a féreg nyilvánvalóan
valami egérféle: pocok, patkány, pele, mókus, vakondok, akármicsoda, részünkről
akár kacsacsőrű emlős is lehet, ha négy lába van és kártékony.
Most szinte
látom, ahogyan néprajzban és magyar népmesékben jártas emberekben bereczandrási
mosoly ül ki az arcokra, s azt mondják: hehehe, s akkor Hétszűnyű Koponyányi Monyók mi vót? Amire én azt mondtam, igazuk
van, a fene fog Benedek Elekkel vitatkozni, a kedves olvasó meg, ha többet akar
tudni, használja az ember legjobb barátját, a Google-t.
Lényeg, hogy a fába szorult féreg meghatározását nem
annyira biológiailag és fajtanilag, inkább politikailag lehetne meghatározni,
ezért bízvást állíthatjuk: Kárpát-medencei állat. Amennyiben a Kárpát-medence
egy nagy fa, ahogyan előszeretettel, és jogosan ábrázolják, akkor a törzsébe biza’
belészorult egy kicsi nép... na, ezt most abbahagyjuk, mert előbb-utóbb valaki
orrba vág emiatt, s aztán ordíthatok, mint a fába szorult féreg.
A legfurcsább az,
hogy a fába szorult féreg nem igyekszik menekülni, a fába szorult féreg ordít, de
marad, mert azért éppen-éppen annyira nem szorult meg, hogy muszáj lenne
menekülnie. Mondhatni, szinte kellemes ez így neki, ahogyan az új cipő is
szorít.
A fába szorult
féregnek neme nincs, ilyenkor a magyar nyelv húzza ki a csávából az
állatmeghatározót, mert ugye, ez egy olyan állat, amelyik nem-e, nincs?
Ha már ordításról
van szó, és fáról, meglehetősen távolian, de mégiscsak rokonságot mutat a kecegányfiókákkal
(v.ö: toportyánféreg), de ez egy későbbi eszmefuttatás része.
És ahányszor fába
szorult férget hallunk sivalkodni, dőljünk hátra, s igyunk egy (na jó, három)
pohár szilvapálinkát, mert amíg van fa, ahová beszoruljon, addig erdő is van, s
Isten druzsbájának (latinul Attilius
Rufuslacus) mégsem sikerült megváltania akarata ellenére bennünket.
Mentségemre legyen szólva a politikai felhangokért: ha valaki bánt, ordítani fogok. Mint a fába szorult féreg.