2011. november 28., hétfő

Mugio terribilis ghymesensis (Transzilvállatok 6.0)


Erről kivételesen: tényleg ne tudd meg, mi az.

A rekegő a rekkencs rokona, de amíg a rekkencs – láss majd egy további fejezetet – elsősorban anyaországi, tápos, avagy egyáltalán: nemszeklerikus látogatókat hivatott riogatni, addig a rekegő valóban vérfagyasztó, reális teremtmény, amely a saját fajtáját sem kíméli.

Sőt.

Éppen ezért a rekegő csakis és kizárólag a Gyimesekben él, ott, ahol a magyar székely, de székelynek csángó, csángónak pedig magyar, s ebbe már sok társadalomkutató belébolondult.

Senki nem tudja, a rekegő miféle szerzet, de egyvalamit tudni lehet róla: ha egyszer belérekeg a füledbe, akkor neked annyi, azt többet a büdös életbe’ nem mondod el, s hogy mégiscsak fennmaradt a neve, ez megint egy csángó rejtély, nem az egyetlen.

Bizonyos Pulika Mihályné csak azért nem nem kapta meg a biológia Nobel-díjat, mert amikor elmondta, hogy a Rekegő tulajdonképpen a tisztátalan lelkek szószólója, senki nem vette komolyan. Pedig igaz volt.

Aztán utána mind jöhettek a néprajzosok a hülyeségeikkel.

A gyimesi csángók azért tudják: a Rekegő tényleg nem vicc. A rekegő rendszerint részeg, vagy szerelmes emberek után mászkál éjjelenként, és ez azért majdnem mindegy, mert egy Gyimesek méretű településen az ember csak részegen képes szerető után járni éjjelente tizenkét kilométert.

A rekegő ellen egy megoldás van, de az is kettő. Az egyik az, hogy rá se’ baszarintsál, hadd ordítson a füledbe, ilyent már a helyi kocsmába is hallottál. A másik egyik, hogy átalmész egy folyóvízen, s ez megint nem kunszt ott, ahol félkilométerenként nyolc patak folyik.

Mert hogy Eliphas Levy óta, aki ugyan francia is volt, zsidó is volt, de mégis rendes ember, tudnivaló: a gonosz lélek meghátrál a folyóvíz elől.

De vissza a hazai tájakra. Érdekes tudnivaló, hogy a székelyek szerint három „dolog” rekeg: a részeg ember, a sírós gyermek, valamint a bihal. (Hogy más is értse: a bivaly.)

Utóbbi eleve pogány, nem-katolikus vidéken élő állatfajta, nem csuda, ha az első kettővel egy kalap alá veszik.

Még azt is mondják, ha felkészületlen ember fülébe talál rekegni a Rekegő, akkor annak annyi, azon nyomban elhalálozik, s lelke utána úgyszintén rekegőként jár a Pogányhavas és Áldomáspataka között: ami azért figyelemreméltó megfigyelés egy lélekvándorlásban nem hívő néptől.

Viccet félretéve: a Rekegő egészen egzakt, pontos létező ezen világban, ahol még neokonzervatívok is létezhetnek. Éppen ezért, most megmondom, pontosan, mi az.

Illetve dehogyis, nem vagyok hülye.

Rekegtem már eleget, rekegjen már más is.

2011. november 26., szombat

Gallinaceus glacies (ssp. siculus). Transzilvállatok 5.0


Magyarul jégcsirke, székelyül jégcsürke.

Ne tudd meg, mi az.

Ha mégis megtudod, akkor már jégtyúk lesz belőle, és akkor neked annyi.

Előfordulási helye a teljes földgolyóbis téli sportokkal telített részei, de őshonossága kizárólag a belső-Székelyföldre, azon belül is Csíkra, Gyergyóra, esetleg újabban Brassóra tehető. Meg egyáltalán, ahol jégpálya fellelhető.

Kicsit olyanok, mint a lemmingpatkányok, akik addig vándorolnak a valamikori őshaza után, amíg belé nem nyuvadnak az óceánba. Ezzel szemben a jégcsürke addig ül-áll-ugrál a jégcsarnokban, amíg egyszer csak nem jön egy hokista, s azzal game over.

Mármint a hokistának.

A jégcsürke rendesen szemrevaló jószág, közepesen ért a téli sportokhoz, annyit mindenképpen tud, hogy mit jelent a „tilos a felszabadítás”, továbbá azt is, hogy a házas jégkorongozó nehezebb falat, jobb az, aki még csak most kezdi a pályát, de már ponterős.

Bizonyos szempontból az evolúció csúcsa, legalábbis a székely faunában.

Fő tápláléka a tökmag – mármint a tök nevű növénynek a sózott-pirított magva -, valamint harmadok közötti szünetekben a zsíroskenyér, és ha itatni akarjuk, sörrel és forralt borral csalogatjuk. Mindezt, amíg jégtyúk nem lesz belőle, mert onnantól fogva óhatatlanul jön a rántott hús, natúrpityóka és franciasaláta, az is csak ünnepnapokon.

A jégcsürke rendszerint igen korán, aligcsirke korában kezd járni a jégcsarnokokba, többnyire névről ismer mindenkit, és többnyire olyan, mint a japánoknál a fugu-hal: mindenki kívánja, de szinte senki nem meri megkóstolni.

Egyes, mértékadó vélemények szerint gyakorlatilag azonos a Homo Seclericus fiatalkorú női változatával, ez azonban egyelőre még kétséges, és ha így lenne is, minden bizonnyal új alfajt képez az evolúció göröngyös útján.

Alapvetően barátságos, szelíd, könnyen háziasodó teremtmény, más kérdés, ha egyszer háziasodott, akkor háziasodott, és többé nem lehet visszavadítani, mi több, még addigi természetes élőhelyét, a jégcsarnokokat is elkerüli. Nyilván, mert érzi az ottani faunában az erős konkurrenciát, és ezt, mint általában a nemesebb állatok, semmiképpen nem tolerálja. A jégcsirke ugyanis rendkívűl féltékeny a tojásokra: na nem a sajátjaira, ami neki nincsen, hanem a kiválasztott hímére.

Mérsékelten védett faj. Ha vadászni nem is, de lőni szabad rájuk: kizárólag saját felelősségre.

2011. november 22., kedd

Volt egyszer a "férfi"...

Ritka sok baromságot olvashat a szorgalmas ember a neten, de ehhez még a lusta is hozzájut.

Mindig sejtettem én, hogy a metroszexualitás egy újkeletű, és gyorsan terjedő betegség, de ennyire?!

Mielőtt kommentálnám: és röviden fogom tenni, muszáj közzétenném a teljes MTI-s "híradást":

"A férfiak többet tollászkodnak, mielőtt elindulnának otthonról, mint a nők - derült ki egy brit felmérésből. A férfiak naponta átlagosan 81 percet töltenek azzal, hogy formába hozzák magukat - írja a The Daily Telegraph internetes kiadása által idézett kutatás. A nők ezzel szemben már művészi szintre emelték a készülődést, 75 perc alatt végeznek frizurájukkal, az öltözködéssel és a sminkkel. A Travelodge megrendelésére készült felmérés szerint míg a férfiak reggelente 23 percet töltenek a zuhany alatt, addig a nők 22 percet szánnak erre. A férfiaknál a borotválkozás 18 percet vesz igénybe, a nők ellenben 14 perc alatt megvannak a szőrtelenítéssel, pedig lábukat, hónaljukat és bikinivonalukat is karban kell tartaniuk. A férfiak 10 perccel többet fordítanak a bőrápolásra, beleértve a tonikos arctisztítást és az arckrém felvitelét. A nők hamarabb - 10 perc alatt - megvannak a ruhaválasztással, a férfiak lassabban, 13 perc alatt döntenek. (mti)" (Na meg Transindex is, bocsánat, hogy említem.)

Nos, ha ez így van, egyáltalán nem csudálom a londoni zavargásokat, a bevándorlók kétségbeesését, és egyáltalán, az a nép, amely whisky és puskatus által elfoglalta a világ egynegyedét, ma pedig másfél órát tollászkodik a tükör előtt, megérett a pusztulásra. Mr. Bean nem vicc, régóta mondom.

Bezzeg mi, annak idején a katonaságnál, kaptunk úgy gyenge tizenöt percet a reggeli felkészülésre, és ebben benne volt az öltözés, zuhany, vécézés, és borotválkozás is(!). Csak remélni merem, hogy a Royal Armed Force sokrétű alosztályainál ma is így van, mert ha nem, rögvest indulok Anglia meghódítására.

Nem vagyok a neanderthali típusú férfiak élharcosa, de amely maszkulinnak tűnő ember 23 percet tölt reggelente a zuhany alatt, az enyhén szólva is vonuljon fel a meleg büszkeség napján. A 18 perces borotválkozásról szót sem szólok, szakállam van.

Mindent összevetve, gratula a jelek szerint még mindig létező angol szüfrazsettek propagandájának, javaslom, vegyék már örökbe a férfiakat, különös tekintettel ezen felmérés alanyaira.
Tényleg világ vége jő, még szerencse, "nekünk, férfiaknak" 81 percünk, 6 perccel több van erre felkészülni, mint a fehérnépeknek.

2011. november 13., vasárnap

Bankok, haza!

És Görögörszág, majd Olaszország után Magyarország következik.

Szeretnék kérdőjelt tenni e mondat után, de nem lehet.

Mert a kérdés egyszerű: megfelelt ezen államok jelenlegi nemzet-és gazdaságpolitikája azoknak, akik vélhetően a világot uralják?

Nyilván, a választ ismerjük.

Mert a válasz egyszerű részünkről: új '56, illetve annál is több. Legalábbb annyi múlik rajta. Mutassunk példát a világnak. Eddig is próbáltuk.

Szeretném azt tudni, hogy csapataink a helyükön állnak. A kormány is: ahogyan Nagy Imréék. Nem több, nem kevesebb: de akkor is az aktuális trend, és túlerő ellen harcoltunk. Végül is: sikerrel.

Mindenkire szükség lesz, senki ne sírjon, aki nem vesz részt benne.

2011. november 11., péntek

Felis bibaculus hungarosiculus (Transzilvállatok 4.0)


Magyarul: szeszmacska.

Ne tudd meg, mi az.

Nevével ellentétben, nem tartozik a macskafajták családjába, aminek legfőbb bizonyítéka, hogy rendszerint pofára, és nem talpra esik, bár tény, ami tény, a macskákhoz hasonlatosan éjszakai állat (is) lehet. Ragadozik is, de többnyire poharat.

Egyik legfőbb megkülönböztető jegye, hogy míg a becsületes macska mintegy 210 fokos szögben látja a világot, a szeszmacska negyven fokos alatt semmit nem lát meg, de legalábbis nem vesz róla tudomást.

Erősen antropoid, azaz emberszabású lény, felületes szemlélés után könnyen összetéveszthető a siculus siculus sapienssel, de ez csak a látszat. Természetes élőhelye a belső-Székelyföld, de előfordul Erdély-szerte, sőt hiteles beszámolók szerint már Budapesten is látták, ott azonban hajléktalannak álcázza magát.

Nem visszahúzódó állat, olyannyira, hogy alig van talponálló, lajbitépő, becsületsüllyesztő, vagy pindzsetává (na, ott egye meg a sárga irigység, aki ezt nem érti), ahol ne fordulna elő gyakorta. Lakodalmakban falkákban jelenik meg, keresztelőkön, elsőáldozásokon, konfirmáláson kötelező módon van legalább egy példány belőle.

Távoli, nagyon távoli rokona a felis bibaculusok rendjében az ír tengermacska, a camarcat, azonban ez csak annyira mérvadó, amennyiben a székely, és az ír is rokonnépek. Mindkettő iszik, mindkettő szereti a pityókát, és ha egy jót akarnak verekedni, elég nekük kimenni az utcára. Na meg az ír a románt utálja, a székely az angolt, vagy fordítva, erről a szeszmacskák sokat szoktak filozofálni, legyen az ő bajuk. Is.

A szeszmacska rendszerint pálinkát fogyaszt, a bort tisztán szereti, a sört meg piszkosul.

Kedvenc helye lenne Oroszhegy, meg a Szilágyság, de amúgy jól beéri a vasúti restikben is, ahol jobb híján markóbélát fogyaszt, ami köztudomásúan féldeci vodka sziruppal.

A legutóbbi népszámlálási adatok szerint száma növekvőben van. Annál is furcsább ez, mert olyan, mint a halottak: szexuális életet nem él, de mégis szaporodik.

Kedvenc eledele a szilva, a vilmoskörte, meg a fütyülős barack, illetve a Scandic-vodka, és a különféle petróleumszármazékok. Azért a szalonnát is megeszi, végső soron ezért emberszabású.

Egyike a székely fauna legszimpatikusabb állatainak. Nem védett még, de azért egy decire ajánlatos meghívni.

2011. november 10., csütörtök

Calamus cuproarboretus (Transzilvállatok 3.0)


Magyarul: Rézfánfütyörgő.

Ne tudd meg, mi az.

Egyike a legelvetemültebb székely állatoknak, sokak szerint azonos a Rézfánfütyülővel, de a Magyar Néprajzi Akadémia háromszázhuszonhárom éves vita után eldöntötte: a Rézfánfütyörgő a Rézfánfütyülő távoli, székely unokatestvére, ssp, azaz subspecies a cuproarboretumok világában.

Persze, a Rézfánfütyörgő fütyörög, avagy fütyül ezekre a véleményekre.

A Rézfánfütyörgő távoli rokona a Rézf@szú bagolynak, valamivel közelebbi a Rézangyalhoz, amúgy meg b@szik a rokonságra, többnyire székely kocsmákban tartózkodik, ahol a harmadik vodka-sör házasítás után szokott megjelenni.

Erősen verbális jellegű állat, a Rézfánfütyörgő említése után rendszerint azonnal említés kerül a tekenőről, amiben az ivócimbora beleit haza kéne vinni, de hát ez már csak helyi népszokás, amibe kár lenne belekötni, a Rézfánfütyörgő amúgy is fütyörög az ilyen humanitárius cifraságokra.

A Rézfánfütyörgő általában csemerkedik, duhajkodik, zelegorkodik, és minden olyant csinál, amit a nemszékely nem ért, de utána ezt nagyon megbánja. Mármint a nemszékely.

A Rézfánfütyörgő, amikor nem csíki kocsmákban lakik, olyankor dolgozik: és ebben az esetben úgy kivágja a rezet, mint a csángó az erdőt.

Rézvágó madár tehát, de nem összetéveszteni a jégvágóval, mert ilyenkor iszonyú ideges lesz, és borzalmas dolgokat tud művelni a rezes f@szával, amint ezt népmondásaink bizonyítják.

Nyári időszakban csak úgy elvan, rezzenéstelenül reszket a bokor nélküle is: karácsony előtt azonban felkel, és olyankor elmegy Réz Mihályékhoz kóstolóra.

Na, ezért erdélyi állat.

Meg azért is, mert rendszerint pálinkafőzés után rezest iszik, a rezes pedig, tudjuk, úgy viszonyul a pálinkához, mint a nemzetiség a magyarhoz.

Sose volt politikailag korrekt állat a Rézfánfütyörgő.

Ezért, amikor baj van, rendszerint azt mondjuk, a hétbilibe vigyorgó rézfánfütyülőjét az egésznek, s utána megiszunk valamit.

Ami utána jön, az már a Rézfánfütyörgő fentebb említett csemerkedése, duhajkodása, s ezért egyedül ő a felelős, meg a rézfa, meg hogy mégiscsak fütyülünk a világra, ki nem sz@rja le.

2011. november 9., szerda

Ursus maritimus seklericus (Transzilvállatok 2.0)


Magyarul: jegesmedve, de a székely fajta. Ne tudd meg, mi az.

Az igaz, hogy bizonyos szakértők szerint, akik minden bizonnyal az ELTE-n, esetleg a Babes-Bolyain, netán a Harvardon szereztek diplomát, rokona a közönséges medvének, de ez hülyeség. A közönséges medve errefele a barnamedve, amelyet Ursus Arctosnak hívnak a művelt táposok, a székelyek csak szentimrei barnamedvének, de ez megint egy későbbi disszertáció tárgya.

Már csak azért sem lehet ugyanaz, mert a közönséges medvetalp például egy növény, amit Heracleum sphondylium néven ismernek a botanikát tanult szerencsétlenek, és mégis, milyen állat lehetne az, amelyiknek a talpa növény?!

Na azért.

A jegesmedve, az tulajdonképpen mitikus állat lenne, ha ne lenne valóságos, - s ha most valaki arra gondol, a jegesmedve az északi-sarkvidéken él, az üljön a jegesmedve zúzmarás f@szára, ahogyan közkedvelten mondogatjuk errefele a nem kedvelt véleményvezérekre.

A jegesmedve minden rendes erdélyi magyar ember agyának otthonos lakója, s az vesse rám az első hógolyót, aki soha nem mondta még, hogy b@ssza meg a jegesmedve.

Azért remek dolog ez a @ karakter, szalonképesen lehet vele trágár lenni, de hát mit csináljunk, ha egyszer ilyen a szókincsünk, hogy már ismét b@szná meg a jegesmedve a bolond természetünket.

Az megint érdekes, hogy akárcsak a rézf@szú bagolynak, amelyről egyszer már értekeztünk, a jegesmedvének ugyancsak egy bizonyos testrésze az abszolút szeklerikum, erre szokás, - vagy rosszindulatú ismerősök által óhajtott - dolog ráülni, másrészt ezáltal kellene intim viszonyt részesíteni nem kívánt vélemény után.

Ami végső soron nem olyan nagy csuda, mert olyan vidéken, mint például Csíkban, ahol nyolc hónap a tél, és négy hónapig esik az eső, mi más élhetne meg, mint a jegesmedve?

Az se zavarjon senkit, ha errefele a jegesmedve barna, de mondom, ez egy másik tétel lesz. Hiszen köztudomású, hogy az északatlanti jegesmedve csupán szokványos, közönséges medve, amely eccer találkozott Chuck Norrissal, osztán ijedtibe’ megőszült.

Errefelé nem jár csáknorrisz, jól pufán is vernék, ha jőne.

De legalábbis elküldenék a jegesmedve zúzmarás f@szára, s ha másra nem, erre mégiscsak jó a székely jegesmedve. Sokan elférnek ott.

2011. november 5., szombat

Bubo Bubo Cupropenis (Transzilvállatok 1.0)


Magyarul: rézf@szú bagoly.

Ne tudd meg mi az.

A bagoly eleve furcsa állat, állatnak madár, madárnak éjszakai, éjszakainak furcsa, a kör bezárul, ki a ’zisten találta ki, eleve rejtély, olyan állat, amelyik éjszaka repül, egeret eszik, köpköd és könyvtárak cégérein néz ki a fejiből, na, olyan állat nincs es.

Pláne, ha magyar, ami önmagában megint furcsa lény, na, de ha már magyar bagoly, akkor annak egyértelműen rézfasza van. Hogy miért nem bronz, vagy arany, az jó kérdés, de a válasz egyszerű: a magyarok régebbiek a bronzkornál, rendes bagolynak rézből van a csőre. Is.

A rézf@szú bagoly két dolgot tud, de azt nagyon. Az egyik: felnőtt gyerekeket ijesztgetni, a másik: teljesen bolond írók képzeletét foglalkoztatni.

Ilyenkor még rosszul is központoznak, akiket megszáll a bagly.

Magyarul amúgy a ’zihlet neve bagly.

Ha valaki ba---val kezdődő szavakra gondol, kiba---ttul nem téved, és mindezeknek rengeteg köze lehet a bubo bubo cupropenishez.

A rézf@szú bagoly amúgy filoszokat eszik vacsorára, és néprajzosokat böfög vissza csinos bagolyköpetek formájában, amelyet később irodalomkritikusok kóstolgatnak, fintorogva, ami egyáltalán nem csuda, az egésznek csupán annyi a haszna, hogy a rézf@szú bagoly ilyenkor röhög, de nagyon, a karmába.

Mert karmája van neki is, akár a művelt hippiknek.

Meg kupropénisze, amelyről valamikor a nyolcvanas években még divat volt kijelenteni, hogy na, neked a bagoly belógatta. Ez is elveszett, mint annyi más.

A rézf@szú bagoly legjobb barátja a kankós béka, ezt a gyimesi csángók ismerik közelebbről, és nem a bőrgyógyászati rendelőben ismerték meg, hanem egy kútban lakozik az illető. De ugyanebbe a galeribe tartozik a rekegő is, valamint a mándruc, továbbá a hájdermenkő.

A rézf@szú bagoly általában éjfél és hajnali négy óra között szokott kopogtatni az ablakon, valamint az elvetemült fantáziákban, és újabban, meg nem erősített hírek szerint a Facebookon is fel-felbukkan.

Közhiedelemmel ellentétben, semmi köze a rézkilincshez, Rézi nénihez, sőt, Rezi Pahlavi iráni sahhoz sincs, bár ez utóbbi vitatható.

Tény és való, hogy a róla írott értekezések irodalmi értéke alatt igencsak REZeg a léc, továbbá őszinte RésZvétem mindenkinek, aki végigolvasta ezt az ámokfutást.

De azért szép állat, ismerjük be. Szép nyelv, szép bagly, babba bubó.

Ezt sem érti senki rajtunk kívűl, de nem es kell, a rézf@szú baglyot nem adjuk senkinek, az csak a mienk. Most és mindörökké.

És az es lesz.