Kucsmagomba

Ma szűkebb hazámban, a Gyimesekben jártam. A népdallal ellentétben nem bolondgombát vacsoráltam, hanem a törzsi névnap tiszteletére kucsmagombát szedtem, amit köztudomásúan Szent György-nap környékén lehet találni az érdemdús embereknek.
Találtam is, tizenhetet, amire módfelett büszke vagyok, mert a kucsmagomba az nálunkfele, ami a franciáknál és más, puhányabb népeknél a szarvasgomba, mindössze finomabb, szebb, és a mienk. Nevezik még szentgyörgy-gombának, valamint bizalmasabban faszkógombának is, utóbbi megnevezéshez mindenféle magyarázat fölösleges.

Továbbá még találtam derék szüleim névtelen macskáján 15(!!!) darab kullancsot, amit nem is enyhe megpróbáltatások árán eltávolítottam, és ezt csak azért említem meg, hogy ahol ilyen bőséges kullancstermés van, ott minden erdőjáró ember fokozottabban vigyázzon. Nem mintha különösebben vigyázni lehetne egy ilyen, csak politikusi mércével mérhetően ocsmány állat ellen.

Aztán megtudtam azt is, hogy apai nagyanyám testvére, bizonyos Baliga Tamás igen erélyes kakastollas csendőr volt, akit a világ szörnyűre fordulása után megkeresett egy régi "ügyfele" és súlyos szavak kíséretében hánytorgatta fel mundérbeli viselkedését. Excsendőr felmenőm nyomban kiutalványozott néki újabb két magyar királyi pofont, amire az illető, miután feltápászkodott a földről, csak annyit mondott: "- az áldóját, Tamás... Lehet, hogy az idők megváltoztak, de a kezed járása nem..."

Ezt azért jó szem előtt tartani.