2010. március 29., hétfő

Porno-gráfia

Ehhez azért tényleg gyomor kell, és valami rinocéroszi vértezet. A magyar politikai közéletre gondolok.

A gond nem az, hogy a közélet politikai szereplői ilyenek vagy olyanok. Illetve egy fenét nem gond, dehogyisnem. De nagyobb gond az, ahogyan felmentésként hat, stratégiává válik, hogy a másik sárosabb, piszkosabb, tolvajabb, erkölcstelenebb: mintha ez bármire is mentség lenne.


Most hirtelen sok mindenről írhatnék, és sok mindenkit vehetnék védelmembe vagy célkeresztbe, tetszés szerint. Hiszen vannak barátaim, akiket naponta zsidóznak le, pedig lelkük par excellence magyar. Vannak barátaim, akik úgy "nácik", hogy ha arra kerülne sor, még a legyet is bújtatnák a fecskék elől. Vannak barátaim, akik megalkudtak a kis dolgokban a nagy dolgokért, és vannak, akik nagyot buknak majd kis dolgokért, bár még nem tudják.

És mind barátaim.


Személyre szabott, kinek mi az ingerküszöb határa. Számomra a képmutatás az.


Mert undorító az is, amikor valakit a származás miatt köveznek meg, vérlázító az is, amikor politikai hitvallás miatt, a szín szerinti megkülönböztetés pedig maradjon a hülyék privilégiuma: de egyik legocsmányabb az álszemérem, amikor Krisztus nevében kiáltják, hogy: „feszítsd meg!”


Most éppen egy pornószínésznőről lesz szó, aki ugyanakkor (Új) Magyar Gárda-tag, és nem, nem érzem erősnek a felütést.


De beszélhetnénk akár a szóvivőről, aki melegfesztiválon ölelkezett melegekkel, és füvet szívott, vagy lehetne szó a leszbikus bébiszittert alkalmazó Morvai Krisztináról, vagy akárkiről, akiktől pusztán azért kéne elhatárolódni, mert.


Hát nem. Ahogyan nem vagyok hajlandó sem elhatárolódni tőlük, sem megtagadni azon embereket, akik tettek valamit a nemzeti asztalra, legyenek bár zsidók, kommunisták, nácik, fasiszták, buzik, zulukafferek, fideszesek, jobbikosok.


Ez ismét egy furcsa dal időnként Kis-Magyarországon, hogy úgy is szerethet az ember, hogy az nem pártfüggő.


De vissza a pornós lányra. Aki tulajdonképpen nem „a pornós lány”, de még csak nem is „a magyar gárdista”. Ő egyszerűen csak valaki, aki olyan, amilyen, teszi, amit érez, vagy amit akar.


Hosszan el lehet vitatkozni azon, összefér-e a keresztény-nemzeti lelkülettel a pornózás, hát ezt a vitát hagyjuk másra, részemről lezárom annyival, amit a Székelyföldön mindenki tud: nem az a bűn, ami az ember száján bemegy, hanem az, ami kijön rajta.


Ezt azért nem ártana megszívlelni, mielőtt nemzeti és nemzetellenes oldal vállvetve kezdené megkövezni a pornószínésznőt, a melegfesztiválon mulatót, a leszbikus bébiszittert alkalmazót.


A kezdeti felháborodás, és jóleső kurvázás-buzizás után ugyanis kicsit gondolkodjon már el mindenki, szeretne-e olyan világban élni, ahol dogmák és törvények szabják meg a nemi preferenciát és a szexualitás kereteit? Ha igen, nem kívánhatok mást számára: ám legyen. De csak neki.


Kevés stupidabb dolog van a világon, mint amikor a jó keresztény magyar embert ivartalan, glóriás, csupa jótulajdonsággal felvértezett makulátlan lovagként képzeljük el, akinek rossz szokása nincs, soha egy fillér adót nem csalt, és ötven év múlva szentté fogják avatni. Na az éljen velük együtt, aki ilyet akar.


Nem azt mondom, hogy a közéletben kívánatosak a nemiségüket fitogtatók, különösen nem a devianciák. De pusztán ezért megfeszíteni valakit mégiscsak túlzás. Ugyanolyan túlzás, mint valakin számon kérni, hogy húsz évvel ezelőtt, fiatalon miben hitt – hogy mit tett, az más kérdés, azt számon lehet és kell! -, vagy azt feszegetni, hogy valaki miért zsidó, amikor nemzeti, vagy miért nemzeti, ha zsidó.


A szóban forgó pornófilmes lánynak csak annyi köze van a kóresethez, hogy konszenzusos elborzadás lett körülötte, hajaj, és rettenet, szodoma és gomorra. A gárdistáknak kurva, a kurváknak gárdista, ha egyszerűsíteni akarnám a helyzetet. De nem akarom, főként nem minősíteni a lányt.


Legfőképpen azért nem, mert a lány nem közszereplő. Nem polgármesterjelölt, nem képviselőjelölt, nem az Alkotmánybizottság tagja: nem, ő csak egy „mezei” gárdista, ráadásul azok egyike, akik nemcsak nethuszárok módjára radikálisok, ő legalább megbilincseltette magát vélt vagy valós igazáért.


Mindezen túl pedig: részemről a szex saját örömemre történik, elveim pedig saját meggyőződésemet tükrözik. Kinek mi köze hozzá?


Ha választanom kell, inkább háromszáz elvetemült, de jó kiállású, vérbő emberrel indulnék a Termopüléi szorosba, mint háromszáz ministránsgyerekkel.


Közíró és véleményformáló barátaim és ellenfeleim számára pedig megfontolásra ajánlom, hogy különbség van a pornó és a porno-gráfia között. Az előbbi javára.


Tanulság nincs ebből. Talán csak annyi, amennyit már idéztem, és vegye már ezt magára minden írástudó, kampányidőszak ide, vagy oda:

„Nem az a bűn, ami bemegy az ember száján, hanem az, ami kijön rajta”.

7 megjegyzés:

névtelen írta...

Ugyi, Jézus is monda vmi hasonlót a farizeusoknak: ".. Az vesse rá az első követ.. Menj és ne vétkezzél!"
A színes csatározásho' +': Bizáncba' is a kék + zöld tábor cirkuszi párharcával + más hasonló hülyeségekkel /egylényegűség, képrombolás stb. bolondíttatták magukat az emberek, míg az idegenek el nem foglalták a várost. A magyaroknak az első verekedés óta má' idegenek se föltétlen kellenek. Magukat gyilkolják. Úgy látszik: kényelmes állapot a gyógyíthatatlan hülyeség.

sat. írta...

Vannak, kik pénzért, a megélhetésért, mert nem látnak jobb lehetőséget, vagy mert tán örömüket is lelik benne, vagy heccből, dacból teszik, amit tesznek, s vannak mások, kik a nemzetért, hazáért, cégért, vagy csak úgy a saját hasznukért, élvezetükért, sőt akadhatnak olyanok is esetleg, akik rosszindulatból, mások tönkretétele, megalázása céljából is visznek bele másokat piszkos dolgokba, kényszerítenek rájuk ilyesmiket. Hol a határ a bűn és az elnézés közt? Ki ítélhet? Méltatlan és a sok áldozat emlékét sértő az összevetés, mégis fölmerül a kérdés: Miért lehet korlátozni az egyéni gondolat- és szólásszabadságot a holokauszt-tagadás vagy akár a magyar nemzeti jelképek használatának büntetésével /Felvidéken), és miért sérthetetlen a másoktól igazságtalanul elvett tulajdon fölötti rendelkezés /Benes-dekrétumok), és hogyan lehet százakat, ezreket, milliókat halálra ítélni üzleti, politikai vagy katonai döntésekkel, nagyban kitulenezni a közvagyont - akár az egész Földét is, és nemzetközi pénzügyi szervezetek közreműködésével vagy bírósági úton milliókat, milliárdokat követelni ugyanazon tulajdonjog alapján, sőt esetleg elévülhetetlen bűnökre is hivatkozva? Szemtelen jól meg lehet élni egyeseknek mások bambasága, gyöngesége vagy felelőtlensége kihasználásából. Hajrá magyarok, elég választani, és tán ti is szert tesztek valami kis haszonra vagy élvre, ha a megfelelő oldalra álltok üzletelni, szolgálni vagy fujozni!

Névtelen írta...

Nem az a legnagyobb baj a kampányban kiteregetett történetekkel, hogy valaki részegen bicikliző öregurakkal kötekszik, buzikkal ölelkezik, pénzkeresés céljából intim együttléteket örökít meg vagy az illuminált állapotban készült fotóit kipakolják a világhálóra. A baj ott kezdődik amikor egy szervezet becsületkódexében ez áll: "...mintát ad a nemzet értékeinek megvédéséhez.", aztán szemrebbenés nélkül felavat egy aktív pornóst. Tudván, hogy a nem titkolt felvételek elő fognak kerülni, amikor valaki(k)nek az érdeke úgy kívánja. És baj lehet ott is ahol fura felvételek kerülnek elő képviselőjelölti és szóvivői pozíciókba került emberekről. Naná, hogy a kampányban...

György Attila írta...

Igen, ez igaz. Bár a "nemzet értékei" sorába lassan a magyar pornósztárokat is felvehetnénk, amilyen időket élünk (na jó, ezt csak a cinizmus és a düh mondatja velem).

Változatlan azt tartom a legdühítőbbnek, hogy ez téma, ráadásul címlaptéma, és nemcsak a Velveten meg a Kurucon, de pl. a Magyar Hírlapban is.

És visszatérve: semmilyen nemiséggel kapcsolatos dolgot nem tartok Isten és nemzet ellen valónak. Max. nem értek egyet vele, vagy megcsóválom a fejem.

Vágási Erika írta...

A címlapos történetek az előadás nélkülözhetetlen elemei. Nekünk csak azt kell eldönteni, hogy felmegyünk mi is a színpadra, vagy azonnal távozunk a színházból?

Névtelen írta...

Na persze!A magyar közvélemény most kapott egy nagy marék gumicsontot...Egy ideig lefoglalja őket,addig is kevesebb kérdést tesznek fel azzal kapcsolatosan,hogy "tulajdonképpen akkor most ki kivel van?"Amúgy Attilával egyetértek,mert a sok szemforgató erénycsősznek már kevés fegyvere maradt.Keresztény testvéreink nem nagyon fogadták meg a tanácsot:"az vesse rá az első követ..."

_andris írta...

jól szóltál