Siker, történet

Romániában sok mindenért érdemes egy vidám embernek élnie, és a politikai humor mindenképpen ezek közé tartozik. Ezt példázza az egyik román hírtelevízió választások előtti műsorában a műsorvezető ironikus megállapítása is, miszerint: „Most fog eldőlni, Romániában melyik pártot éri az a megtiszteltetés, hogy az RMDSZ-szel kormányt alakíthat.”

A kesernyés humor mindenképp találó és pontos helyzetleírást adott a románság közérzetéről, már ami az RMDSZ-t és politikai szerepvállalását illeti. A maga stabil 5–7 százalékával az RMDSZ valahogy mindig a mérleg nyelve a román kormány alakításakor. Az, hogy a romániai magyarság kormányon van Romániában, minden józan ember számára remek hír. Az, hogy a több mint évtizedes múltú kormányzás a közösségi jogokat illetően nem sok kézzelfogható eredményt hozott, minden józanul gondolkodó ember számára elgondolkodtató. Legvégül pedig a puszta tény, hogy stallumokért, igazgatótanácsi állásokért, jól fizető hivatalokért csillogó paravánt tartunk a változatlanul agresszív román nemzetpolitika elé, minden józanul gondolkodó ember számára felháborító. Az RMDSZ hajdani célkitűzései ma is megvalósításra várnak, mint a „hőskorban”, kormányra kerülése előtt. „A kisebbségi törvény elfogadása továbbra is hosszú folyamat”, továbbra is „fontos az anyanyelvű oktatást érintő mindennemű korlátozás megszüntetése, a pozitív diszkrimináció elvének érvényesítése”, ésatöbbi, ésatöbbi. Feltűnő, mennyire visszaszorul a nemzeti retorika, az autonómia igényének hangoztatása a kormányzati pozícióból. Persze, ez érthető – de a választópolgárok aligha a megértés kedvéért szavaztak képviselőikre, sokkal inkább a nemzeti minimum-célok elérése és megteremtése érdekében. A röpke periódus alatt, amit nemrég az RMDSZ kormányon kívül töltött, hirtelen egész ötletbörze sziporkázott, és jelentősen megnőtt a pártkatonák székely ruha iránti kereslete. A kormány alá rendelt hivatalokból és politikai tisztségekből értelemszerűen kiebrudalt RMDSZ-hivatalnokok érdekében azonnal lármafák gyúltak, tömegek tüntettek, és fekete táblák hirdették: „Ebből az intézményből magyar vezetőt váltottak le.” Az esélyegyenlőség jegyében azért pikáns lenne, ha mondjuk, a színromán Vaslui megyében tüntetnének most a magyar prefektus ellen, aki egy románt váltott le, ugyan-olyan értelemszerűen. Persze lehet ezt optimistábban és ugyanúgy objektíven nézni is. Nem kis eredményt jelent, sőt létfontosságúnak számít, ha sikerül az RMDSZ-nek átverni a román alsóházon is a régiók átszervezéséről szóló saját variánst, azaz egyben marad a Székelyföld. Nem kis eredménynek számítanak a magyar közösségeknek, érdekcsoportoknak csurranó-cseppenő állami megrendelések, leosztandó központi pénzek. Egyvalami azonban egyértelmű: az erdélyi magyarság kormányzati szerepének mindenkori hozadéka a helyi önkormányzatokban mutatott erő. Az igazán fontos hétköznapi dolgok itt dőlnek el. Egy polgármesteri vagy megyei tanácselnöki szék jelenleg összehasonlíthatatlanul nagyobb mozgástér és politikai hatalom, mint a prefektusi vagy egy „névtelen” képviselői. Aligha véletlen, hogy az RMDSZ-en belüli „új nemzedék”, a „fiatal farkasok” elsősorban ezeket a helyeket célozták meg. A következő választásokon valószínűleg a régi partner új arcaival kell majd alkudoznia az éppen nyertes román pártnak. És ennek az éhes, új nemzedéknek köszönhetően talán addigra sikerül annyira megerősödniük a helyi magyar közösségeknek és településeknek, hogy az áhított autonómiát még saját kományképviselete se legyen képes elodázni Bukarestben. (Megjelent a Nagyítás 2010/10-es számában)