Mesterek és kurzusok

Magyar, író és akadémikus. Ki az?

Aránylag kevés van belőle, hinné az ember. Pedig dehogy. Ha Dunát nem is, ötödik kerületi villamossíneket minden bizonnyal rekeszteni lehetne velük. Ha valakiben olthatatlan vágy ég megismerni őket, felkeresheti ezen szellemi nagyságainkat a http://www.iroakademia.hu- n.

Első látásra sok minden eszembe jutott róluk, amit most itt nem ecsetelnék, de rengeteg köze van az ingyenéléshez, a blöffhöz, az öndicséret felettébb káros voltához, valamint sok-sok közéletben vállalhatatlan jelzőhöz.
Ha valaki ezért megvet engem, kívánom neki, büntetésből olvassa el Dragomán Györgynek a Fehér Király című mestermunkáját, s ha netalán mégis túlélné ezt a megpróbáltatást, úgy iratkozzon be a Magyar író Akadémia valamelyik mesterkurzusára, és most már helyben is vagyunk.
Erről a mesterek által mestereket futószalagon gyártó intézményről először tavaly hallottam. Régi nőismerősömtől kaptam levelet, amelyben kedvesen meginvitált a "bestselleríró"(!) mesterkurzusra, ahol is ő maga előadó... A dolog pikantériájához tartozik, hogy az illető hölgynek valamikor kezdő lépéseit igazgattam, biztatgattam ezen a pályán. Aztán befutott író lett belőle, gyakorlatilag "celeb", és ahogyan szokás, azóta a kutya sem olvassa.

Idén újra jó formába lendült a Magyar író Akadémia, most például éppen szépírói mesterkurzus folyik. írják a sok szépet a derék nebulók, és a kurzus reklámja szerint "biztos lehetsz abban, hogy a Litera vagy az Élet és Irodalom szerkesztői olvassák és értékelik írásaid", továbbá "Mestereidnek mondhatod Korniss Mihályt, Kukorelly Endrét, vagy Márton Lászlót".
Ez becsületes, egészséges, írói vénával megáldott embernek alighanem átokként is súlyos, ezért rögvest meghátráltak bennem az ilyen irányú ambíciók.
De akinek ez sem elég, részt vehet például "Az írás, ami meg is jelenik" mesterkurzuson, nevesebbnél nevesebb előadókkal. Nem kis cél ez egy írástudónak, mesterkurzuson elsajátítani a nyomdaképesség alapvető feltételeit, bravó, és háromszoros hurrá.
Sokadik hab a tortán azonban a "Közéleti beszédíró mesterkurzus". Ez már döfi, szinte dörzsöli az ember a tenyerét, és valóban. Saját bevallás szerint, megtanítanak benne: "Szóval gyõzni. A hatásos, meggyõzõ szöveg szerkezete: az elõadás arra keresi a magyarázatot, miként tanulható a meggyõzõ beszéd tudománya, milyen technikák szükségesek a jó beszéd megírásához. Célja, hogy a résztvevõk széles körben alkalmazható tudást nyerjenek a beszédek megírásához, illetve elõadásához."
Igen, ilyen magyarsággal és stíluskészséggel tanítanak. Ezek után érthető módon kíváncsi az ember az előadókra. Csudálatos neveket találhatni benne, az egy Balázs Gézát leszámítva, aki ezúttal korpa közé keveredett, nemigen állna le beszélgetni velük a homo sapiens hungariensis, hogyt mást ne mondjak, még Daróczi Dávid is oktatja itt valamire az arra érdemeseket. Üsse kő, álljon ITT a lista. Alig meglepő, hogy az előadó mesterek erős zöme a szocialista kormányzat valamilyen tisztviselője, hát ehhez már némi fekete humor is kellett, hogy ezek tanítsanak bárkit is sikeres közbeszédre és hiteles kommunikációra.
Ennyi övön aluli "mester" és kurzus után szinte kedvem lenne, csak úgy kompenzációképpen beiratkozni "Önértékesítési mesterkurzusukra" - ebben alighanem tényleg jók lehetnek, példa erre, hogy a fentebbi kolosszális baromságokat is el tudják adni, pénzt és babért kapnak érte.
Persze van még "minőségi bulvár mesterkurzusuk" is, ez legalább közelebb áll - a minőségit leszámítva - emberi állagukhoz.

Némi aprópénzért cserében, viszont ajánlanám jövőre mindezen sok remek, magyar-író-akadémikusnak az "önsajnáltató" vagy éppenséggel "senki-által-nem-olvasott-és-meg-nem-értett-de-üldözött-zsenik" mesterkurzusát, alighanem szükségük lesz rá.

Amilyen a mester, olyan a kurzus, mondhatnánk. Ne csodálkozzunk hát, amikor az irodalmi, vagy politikai "kurzus" milyensége elborzaszt.