2010. február 23., kedd

Kazár(v)iszony

Higgyék el nekem: semmi bajom a kazárokkal.

Még olyant is hallottam, hogy talán rokonok lennénk velük, - ezt azért nem hittem el.

Szóval elviekben a kazárok jó emberek. Igaz, kicsit mohóbbak a többinél. Igaz, olyanok ők is, mint a havasi kürt: minél távolabbról hallod őket, annál jobb. Igaz, az ismert világon majd mindenki utálja őket, s a világ nagyjából két részre osztható: nyilvános filokazárokra és titkos antikazárokra, de ez még nem ok a gyűlöletre.
Igaz, mostanában kicsit túl sok legelőt, jurtát, sót, és aranyat vásárolnak fel, s a drágán eladott csecsebecsék miatt igencsak eladósodott a népség. Azt is muszáj elismerni, hogy ahol két ökör gazdát cserél, s ahol két poharat összekoccintanak, ott máris megjelenik néhány kazár.
A legfeltűnőbb azonban mégsem ez. A legérdekesebb az, hogy ha egy tolvaj kazárt elfognak, még tőle kell bocsánatot kérni. Ha a kazárt szereted, azt mondja, bűntudatod van. Ha nem szereted, úgy utálatossá válsz az ő szemében, és bűnössé hetedíziglen.

Most éppen azt találták ki, hogy aki a kazárok két emberöltővel ezelőtti meghurcoltatását kétségbe vonja, azt erős tömlöcbe vetik. Mi több, azt is, aki szerint nem hat, hanem csak négy kazárt akasztottak fel. De ugyancsak bézárják azt is, aki szerint a poloveceket, vagy a besenyőket, neadj'Isten a magyarokat is ugyanúgy hóhérolták.
Továbbá minden három rókaprém után egyet a kazárnak kell adni, elégtételül, amiért szépnagyapjától elvették a rókaprémjeit.

Mindezek felett, és mindezekért a kazárokat tehát nemcsak illik, hanem egyenesen kötelesség szeretni. Boldogok, akik a kazárokat szeretik, mert részt kapnak a zsákmányból. És könnyebben megyen át a teve a tű fokán, mint a kazárokat nem kedvelő ember a hivatalok kapuján. Aki szerint a kazárnak nagy orra van, az máris megérett az akasztófára, s aki szerint a kazárok istene nem az egyedüli, az jobb, ha maga köti fel enmagát.

Az igazság pedig az, hogy én nagyon-nagyon szeretem a kazárokat. Világéletemben rajongtam értük, de most aztán különösen.
Nincs az a hatalom és belső késztetés, ami rávenne, hogy ezt nagy nyilvánosság előtt én másként mondjam.
Tiltják ezt az elveim.

Na meg a törvény, hogy gebbedne meg az összes törvényhozó.

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én is most hallottam éppen. És csak azért sem szeretem a kazárokat.

Névtelen írta...

Nagyon jó írás, hogy a csuda vigye el az apropóját..
Üdv: Kata

Névtelen írta...

"The Thirteenth Tribe (1976) című könyvében Arthur Koestler kidolgozott egy sokat vitatott elméletet: azt állította, hogy az Askenázi zsidóság nem az ókori izraelitáktól, hanem a kaukázusi kazároktól származik. Szerinte a kazár nép, miután a 8. században áttért a zsidó vallásra, a mai Oroszország, Ukrajna, és Lengyelország felé kényszerült vándorolni. Saját kijelentése szerint Koestler a könyv megírásával megkülönböztető vonalat akart húzni az európai és a bibliai zsidóság között azzal a céllal, hogy némileg enyhítse az Európában uralkodó zsidóellenes érzelmeket."

Kösztler Artúr is megpróbálta, sokan mások, még hírösebbek is megpróbálták már, de nem sikerült enyhíteni... Mert a kazároknak mindig vannak tartalékaik (hogy honnan én sem értem) és mindig rátesznek egy lapáttal...
1910-ben tíz százalékos volt az arányuk a teljes magyarországi lakossághoz viszonyítva, mégis a vörös Tanácsköztársaság legfelsőbb vezérkarában már "csupa" hatvan százalék.
Erre most 2010-ben is rálapátolnak az utódok: törvényt hoznak nehogy valaki elfelejtsen valamit mindabból, ami valamikor velük és rajtuk megesett. (A sok lapátolás miatt). Szép, majdnem kóser munka volt .
Hogy lehet ezt még jobban "überelni" a jogban és a gyakorlatban ?!
Meg kéne kérdezni erről a szeg-fűves szakértő, de néha mégiscsak eszelősen didergő Zuschlagékat !

Üdv: Iszlai Csaba

Do-Mi írta...

Ebben az országban még lehet "kazározni"!
Szóóóval : egy szabad országban élek !
Ezt se hittem vóóóna !...eddig.

György Attila írta...

Csaba: "A 13-ik törzset" minden irónia nélkül, nagyszerű munkának tartom. Nem véletlen, ma már könyvritkaság, és éppen saját zsidói visítottak a leghangosabban a könyv megjelenése után.

Do-Mi: bizony, szabad országban élünk... :-D Ha nem Romániában élnék, talán még Macedóniában érezném jól magam, és ezt megint irónia nélkül mondom.

Névtelen írta...

Nállam a "Sötétség délben" is fő helyen áll, akkoriban nem is tudtam többet róla csak a mű érdekelt.
De Orwell "1984"-éből, igazi szamizdat (gépelt) kiadásban, még '87-ből ereklyeként őrizgetek egy -- a könyvben duplán előforduló -- lapot.
Érdekes, hogy mennyi hasonlóság van a két író fiatalkori eszményei és megélt kalandjai között.
Aztán milyen jól meghasonlottak és ellenefordultak, leleplezték a kommunista ideológiát és rendszert.
Elborzadok, ha ezekre a könyvekre gondolok. Mert nincs vége, sőt fejlődik a titkos "halózat"...

Üdv: csaba

Csibi Barna írta...

Véletlenül, a turáni átok-mítosz szerint a magyarok elhagyták az ősi vallást, és ezért meg lettek átkozva, ezután idejöttek a 9-ik században a Kárpát medencébe.
Véletlenül egy bizonyos kaukázusi "törzs" valamilyen módon zsidó hitre tér. Véletlenül Magyarország tele van zsidóval.
Túl sok a véletlen. Még szerencse, hogy én székely vagyok, hun, és nem magyar.

Do-Mi írta...

Hű-Ha !