Jászok

Aláírásokat gyűjtenek a magyarországi jászok: külön nemzetiségként, Magyarországon honos kisebbségként akarnak mostantól szerepelni. Aki erről többet szeretne tudni, keresse csak fel honlapjukat:

http://jasznemzet.blogspot.com/.

Namármost nem tartozom azok közé, akik rajonganak a különféle őshonos, és még kevésbé őshonos nemzeti kisebbségekért a Trianonban amúgy is szabályszerűen körülmetélt Magyarországon. Ez esetben azonban őszinte örömmel, és némi székely szolidaritással tekintek erre a kezdeményezésre. Bizonyos vagyok benne, hogy ettől a jászok nem lesznek kevésbé magyarok. Sőt. Valahol ott bujkál bennem, már régóta a meggyőződés, hogy igazán magyarok, a szónak érzelmi értelmében immár csupán a hajdani “keleti elemek” maradtak.

Jópár évvel ezelőtt derék karcagi kun barátommal, Kovács Sándorral eljátszadoztunk a gondolattal: talán megérett az idő egy új törzsszövetségre. Márcsak a magyarság érdekében is. Pedig akkor még még nem is volt akkora sz*rban Kispannónia, mint mostanság.

És mivel álmodni könnyű, (gondolják sokan, persze nem olyan könnyű) hát azt álmodtuk, milyen szép lenne, ha akár csak deklaratíve, összefognának a székelyek, palócok, kunok, jászok, csángók, matyók… És e szimbolikus összefogásból intézményes kulturális életet, sőt miért ne, gazdasági együttműkődést teremteni.

Na persze, álom volt. De valahogy mégiscsak folytatódik az ébredés után. Az anyaországi magyarság nemzeti mélyrepülésével egyenes arányban fokozódik e keleti részeknek azonosságtudata és gyökér-erősítése. Valami olyasmi lehet a háttérben: ha más nem, hát mi leszünk magyarok. Ahogyan azok voltunk a hajdani törzsszövetség idején is.

Az oszétok különösen. Ők már a hunok mellett is harcoltak alánokként, s ha létezik lojális, hűségben eggyé forrott nemzetiség a magyarral, úgy a székelyek mellett a jászok (is) azok.

Amúgy az egyetlen tökös népség a napokban ismét csak ők, a jászok voltak az anyaországban. Kötelezte őket a vér szava és a becsület: szót emeltek Dél-oszétiáért, ahogyan illik, és rámutattak az érem másik oldalára is. Mert nem a grúzoknak kéne fájnia nekünk, de nem bizony, ahogyan nem Afganisztán, és nem Irak lenne a magyar katonák “játszótere”.

Szóval: kicsit jász vagyok ezekben a napokban én is. Aki teheti, segítsen nekük “nemzetiséggé” válni. Hiszen nemzetként már régóta bizonyítottak.