2008. augusztus 15., péntek

Grúzia

Aligha kapok majd ezért a bejegyzésért fair-play díjat: mindazonáltal, csak ki kell mondanom, ebben az orosz-grúz „konfliktusban”, hát igen, a grúzok sajnos csak azt kapták, amit „kampós pálcával” keresgéltek már jóideje, ahogyan ezt a művelt csángó mondaná.
Először is, az esemény nem „konfliktus”, teljesen rendben levő, ’a la carte” háború. Ha nem csalódom – és nem csalódom – ez egy hosszabb koitusznak az előjátéka, amelynek során majd jól megb*sszák a jelenleg fennálló világrendet. Ezzel a kaukázusi nagyhatalmi játékkal hirtelen többismeretlenessé válik az egyetlen. Ez jó nekünk, magyaroknak, például, nagyban növeli a közösségi túlélési esélyeket.
Persze, Magyarországnak most egyetlen dolgot kellene tenni, befogni a száját, és nagyon sűrűn kussolni, hallgatni. Orbán Viktornak pláne nem kéne ’56-al példálózni, sántít is, hamis is a hasonlat. ’56-ban, sajnos, Magyarország nem tört be, mondjuk a Felvidékre, visszafoglalni a „szakadár” államocskát. Hogy Gyurcsányék mit mondanak, az végképp tökmindegy, nekük már a köszönésüket sem hiszik. Amúgy ők teljesen más okokból inkább hallgatnak, Putyin reszpekt.
Visszatérve: Grúzia addig babrált a pofonosláda dobozával, amíg kinyitotta azt. Senki ne higgye, a történet Dél-oszétiáról szól, arról a hatvanezer derék jászról, akik még rokonaink is valahol, szegről-végről, fehér lótól. A történet a folyamatos grúz „provokációról” szól. A NATO-csatlakozhatnékról, az izraeli fegyverszállítmányokról, az amerikai „katonai szakértőkről”, a zsidó miniszterekről. Gondolom, maguk sem gondolták komolyan, Oroszország eltűri ezt a folyamatos packázást. Csak azt számolták el, amit eddig mindenki az oroszok szomszédságában: hogy Amerika és a „művelt” Nyugat le sem sz*rja azt, aki bajban van. Különösen, ha az oroszokkal van bajban.
A Kaukázus különben is egy ilyen hely. És bizony, nem lenne jobb akkor sem, ha amerikai érdekszféra lenne. Vagy akár „európai”, ez mondjuk, abszolút baromság. Anno a perzsáknak is beletörött a foguk.
NATO-ide, Sárközy repkedése oda, McCain és további pillanatnyi paprikajancsik véleménye pláne amoda – Grúzia mostantól ismét hosszú ideig megszokja majd a joghurt és a hosszú élet mellett a tartós orosz „barátságot” is. És az igazság az, szava sem lehet ellene.
Az erősebb kutya nemcsak b*szhat, sajnos. B*szik is. Ez egy ilyen világ.

9 megjegyzés:

Do-Mi írta...

Gratulálok !!!!
Én se most léptem le a falvédőröl !!
Sőt...kimásolom...minek megirni (ha csak úgy magamnak is) ha már másvalaki, és ráadásul még jobban mint én,már megirta...
Nem tudtam belekötni...pedig ,mint mindig,nagyon akartam...

György Attila írta...

:-)

Pocakos írta...

tök véletlenül bukkantam Rád.
Örülök, hogy - így ismeretlenül - de vannak hasonlelkek, -gondolkodók:
pocakosgondok.blogspot.com/2008/08/grzia-szerbia-hasonmsa.html
Nem vagy egyedül! Nem vagyok egyedül. Nem vagyunk egyedül...... ;-)

Névtelen írta...

Igen Attila!Köszönöm hogy ilyen jól megfogalmaztad amit mondani akartam.Le a kalappal,ugyanis sok tollforgató nem merte volna igy öszintén leírni,talán sértette volna valamilyen politikai irányba irányuló gondolkodását.Ezt rólad nem lehet elmondani legalábbis ezen cikked után.Tökéletes igazad van,jó érzés olvasni ilyesniket olvasni ahol nem a kozmetika a fontos hanem a valóság.Graturálni szeretnék,csak igy tovább-keményen,öszintén s nem mellébeszélve.

Do-Mi írta...

van ennek egy érdekes "olvasata" is : gruzia "tankokkal" rohanja le saját nemzeti kisebségeit...pfuj aki élteti... ugye "kistestvéreim"... mert ,ugymond :nem tud velük megegyezni...és itt elvonatkoztatok a "nagymedvétől"...

akárki írta...

Én csak egy valami miért nem értek grúziából: miért nem baszik, ha igen? (A csillagosokra gondolok.) - De azt hiszem, ez BaBits MiSi után már plágium.

Do-Mi írta...

Jó VV-nek...azon kivül minden mást ért...ha Ő mondja...

Névtelen írta...

Érdekes jellenség: a magyar radikálisok észjárása egyre inkább teret nyer Erdélyben, importként. Tisztelt György Attla szemmel láthatóan megragadta néhány magyar újságíró barátja. Persze, ebből kimarad, hogy az oroszok a konfliktus kirobbanása előt négy grúz falu lakosságát elzavarták, folyamatosan provokálták, hogy 1994-ig Oszétia lakosságának csaknem fele grúz volt, hogy jelenleg Grúzia infrastruktúráját rombolják, stb...Az számomra felfoghahtlan, hogy miért provokáció, ha egy miniszter zsidó (Felfoghatatlan, hogy egy, a román diszkriminációt nap mint nap megélő kisebbségi hogyan juthat ide el). És hát ez a világrend dolog is érdekes. Olyan sok jót kaptunk az oroszoktól, hogy csak na! Drukkoljunk nekkik most pusztán azért, mert divat utálni Amerikát? Hányszor csesztünk arra rá a XX. században, hogy képtelenek voltunk jól felmérni a világ folyamatait? Putyin az erdélyi magyarság megmaradásának záloga? Igen, meg kell tanulnunk: senki sem döntheti el, milyen országot akar, majd Moszkva megmondja. Ez olyan jó?

György Attila írta...

Kedves Névtelen,

tökéletesen igazat adok Önnek a következő mondatában: "Hányszor csesztünk arra rá a XX. században, hogy képtelenek voltunk jól felmérni a világ folyamatait?".
Igy van. Éppen ezért tartom most iszonyú felelőtlenségnek azt a szolgai magatartást, amellyel ismét túllihegi a magyar kormány csatlósi feladatait.
Putyin nekünk természetesen nem jóakarónk, jómagam még ráaadásul oroszpárti sem vagyok, alig akad olyan generáció családomból, amelyből ne hóhéroltak volna meg egyet-kettőt az oroszok. És mégis: ez esetben azt mondom, egyrészt nemcsak a jog, az igazság is az oroszok oldalán áll, másrészt nagyon nem kell nekünk itt állást foglalni.
A miniszterekkel: nem az a bajuk, hogy zsidók, hanem az, hogy izraeli állampolgárok (is)! Ami erősen megkérdőjelezi lojalitásukat. Másrészt Putyin, miután az orosz cárok legszebb és leghaladóbb hagyományai szerint söpörte ki Oroszországból az igencsak származáshoz köthető pénzügyi oligarchiát, aligha nézhette jó szemmel a Kaukázus-beli, nemisannyira finom amerikai-izraeli térhódítást.

Az utolsó bekezdéséhez: igenis, mindenki eldöntheti, milyen országot akar. Nemcsak Grúzia, de Abházia, és Dél-Oszétia is. Koszovó után aztán végképp nincs erkölcsi alapja ez ellen ugatni a "bölcs" nyugatnak.