Könyvajánló: Mirtse Zsuzsa

Írom ma Zsuzsának: éppen elég baj ez egy kortárs írónak - aki én lennék- , azt mondani egy másiknak: hódolatom és le a kalappal.

Márpedig ez a szomorú és tényleges helyzet: olvasom Mirtse Zsuzsa, e (jelenleg még) nemcsak számomra ismeretlen szerző könyvét, és mélységes szégyenkezéssel látom: bizony, így kellene írni. Így, ennyire mívesen, ennyire kegyetlenül, ennyire pőrén... Persze, ehhez nő kellene lenni. Vagy embernek. Vagy fene tudja, minek.

"Lovag-kór" e könyv címe. Ha jól számoltam, 153 kis természetrajz, esszé, eszmefuttatás, gondolatmenet, vagy egyszerűen csak post-, vagy pre-coitum (elnézést!) gondolkodás az alkalmi (vagy nem alkalmi) partnerekről.

Könnyű lenne most, és hálás is kéjelegni ezen. Hogy "férfiak" vagy "nők". Hogy kivel, mikor, hogyan. Miért.
Könnyű lenne.
Ennyire mégsem vagyok férfi.

És mert mégis az vagyok, semmi mást nem mondok e könyvről. Keresse meg mindenki, olvassa el. Én, kortársként, íróemberként többet nem mondhatok: irigylem ezt a könyvet, ezt az írókészséget, ezt a kegyetlen tisztaságot.

A fene egye meg, Zsuzsa, nem szeretek irigy lenni.

Megjelent

"Abban a régmúltban, amelynek lakója vagyok, az isteneket ajándékosztónak hívták. És így hívták az uralkodókat is – noha az uralkodók egyáltalán nem számítottak. Hiszen mindenki nemes volt, a szó eredeti értelmében, egy nemből származtak, a nemtelen embert száműzték, vagy megölték (egyremegy), és a maga során bárkiből uralkodó lehetett, ahogyan bármi más is, amihez csak úri kedve tartotta.

És valóban, az emberi létezés: különösen a hajós- és harcosnépek létezése, (de hiszen a kettő egyremegy) alapfeltétele az ajándékozás. A világ egyesek szerint akkor romlott meg, amikor az ajándék helyét a kereskedelem foglalta el. Jómagam hajlamos vagyok igazat adni ennek a hitnek. Jó szót ajándékozni a legkönnyebb és legnagyobb segitség. Pénzt, javakat ajándékozni nehezebb, de jót tesz az emberi léleknek. Olyasvalamit ajándékozni, ami szivünknek kedves, a legeslegnehezebb, és a legnagyobb elégtételt adja – az ajándékozónak. Mert minden ajándék kölcsönös, és egyáltalán nem biztos, annak kell hálásnak lennie, aki kap.

És akkor még egyáltalán nem beszéltem az érzelmekről, a szerelemről, a büszkeségről, a hűségről… ezek mind ajándékozhatók. Ezekről azonban, éppen ajándék-jellegüknél fogva nem beszélhetünk. Végső soron ez a könyv is ajándék az olvasónak. És nekem is. Minek beszélni róla?

Ama otthonos világban, napkelettől napnyugatig, az emberek ajándékokat adtak egymásnak. Ajándék kísérte a születést, a családalapítást, és ajándékokkal szállt sírba minden ember. Ajándékokkal volt teljes a hétköznapi élet, a köszöntés, az elválás, még a háborúskodás is. Csaták előtt az uralkodók megajándékozták egymást, és végső soron minden harcos a legnagyobb ajándékot: életét vitte a csatatérre. Ezért hívták őket ajándékosztóknak. Őket és az isteneket. Persze, az istenek sem sokat számítottak. Mindössze a sors ajándékai voltak a halandók számára."

Na, hát ez a legújabb.

Kapható a Méry Ratio Kiadónál, illetve a szokásos könyvesboltokban... Aki a személyes találkozáshoz is ragaszkodik, legközelebb június 2-án, Budapesten, az Ünnepi Könyvhéten dedikálom.

Későbbiekben Csíkszereda, Kolozsvár, Paks, Udvarhely, Gyergyó, és még jónéhány kikötő.