Maritus contendo seklericus (Transzilvállatok 19.0)

Ne tudd meg, mi az.

Magyarul: székely mintaférj. Mi kérünk elnézést.

Annyi más, józan ésszel létét meg nem kérdőjelezhető állatfajta után, mint a rézfaszú bagoly, a rézfánfütyülő, a bankus vagy a rekegő, ezúttal kénytelenek vagyunk egy olyan állatfajta természetét taglalni, amelynek hiteles létezését senki nem bizonyította, de a székelység nőnemű egyedei között makacs hiedelem létezése. Olyan ez is, mint az absztinencia, vagy a női orgazmus: hisznek benne, tehát valószínűtlensége dacára, nem kizárt, hogy létezik.

A székely mintaférj erősen humanoid, antropologizált állatfajta (ha létezik), és a homo sapiens sapiens egyik semidoctus (azaz félművelt), semiintellecticus (félokos), és semievoluált (féligfejlett) példánya. A gazdahordozók rendjébe tartozna, ami eleve ellentmondás, hiszen ebben az esetben a gazda az, ami gazdatestként szolgál a parazita nőszemélynek, de erről többet mi most nem merünk mondani.

Hogy valószínűleg mitikus lény, az is bizonyítja, miszerint az igazi maritus contendo seklericus rendszerint hetedik alkalomra – vagy házasságra – jön össze a székely fehérnépnek (mulier seclericus), márpedig errefelé a válás nem divat, tehát az előző hat természetes módon múlik ki. Egyet elvisz a szilvapálinkából fakadó májcirózis, egyet agyonütnek a bálban, egyet megüt a guta a közbirtokossági gyűlésen, egyet megbicskáznak a választási kampányban, egy meghal végkimerülésben a hitvesi ágyban, egy pedig felköti magát.

A hetedik, a magyar költő szavával ellentétben, nem Te magad légy, a hetedik lenne a székely mintaférj.

A székely mintaférj jóképű, sármos, a pálinkának a bűzit sem állhatja, legalább négy gyermeket csinál, komái csak azért vannak, hogy legyen, aki ajándékot hoz évente a feleségének, egyik kezében tartja a gyereket, másik kezével vasal, harmadikkal lovat patkol vagy laptopot bütyköl, a tökeire villanykörte van akasztva, hogy éjszaka is dolgozhasson, egyik lábával a villanyt szolgáltató aggregátot hajtja, a másikat olyankor emeli fel, ha pisilni kell, és olyankor csakis a vécékagylóba, egy csepp sem megy félre.

Ilyen hosszú mondatból is látszik, teljes képtelenség az ilyesmi.

Ráadásul a székely maritus contendo folyamatos tudathasadásban él, hiszen ha kemény, férfias és határozott, akkor egyértelműen duhaj, csemer állat, akit a fehérnép nem tűr meg. Ha meg kedves, romantikus, leonardodicaprios, akkor meg élhetetlen, nyámnyila fajzat, akit még a postással is illik megcsalni a ’zasszonynak.

Mivel a székelyek találékony nép, vannak hát ezen imaginárius(?!) állatnak meglepően hű utánzói, amelyekről rendszerint a feleség meggyőződéssel hiszi, hogy kifogta a hetedik főnyereményt, de közben távolról sem. Ezen férjek ugyanis a feleségük távollétében szilvapálinkát isznak (utána Orbitot és fokhagymát esznek), a haverokkal röhögnek egész nap a fehérnépeken, (otthon elítélőeg nyilatkozik ugyanezen komákról), rendszeresen olvassa a Hustlert (házon belül csak a Nők Lapját),  és egyáltalán, elképesztően jó arcok, amíg aztán egy éjszaka vagy szívinfarktust kapnak, vagy a közben kiokosodott feleség elvágja a torkukat egy fokhagymatörővel. Okos emberek az ilyen viselkedést mimikrinek hívják, többnyire műkődik, bár az eredmény nem kecsegtető.

Amennyiben a maritus contendo seklericus létezik, úgy egészen határozottan állítható: szabad állapotban kizárt, hogy előfordulna, esetleg, - de akkor kötelezően – fogságban él. Szaporodnia is csak emígy lehetséges, de akkor meg aligha lenne életképes.

Ezért teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a zsiráffal ellentétben: ilyen állat tényleg nincs es.

(Fotó: apologies, and thanx, Sziszó.)