Ne tudd meg, mi
az.
Magyarul: albán
szamár. Ráadásul nem is magyar, hanem székely elnevezéssel, de ennek a
kanyargós történelem az oka.
Senki nem tudja,
mitől albán, és miért szamár: de itt, a Kárpátok kanyarában ez nem meglepő, hiszen
rengeteg albán származású, és rengeteg szamár szaladgál errefele, akiket mégis
másképpen hívnak, ráadául őshonosnak számítják magukat.
A székely-magyar
albán szamár, a fentiektől eltérően ártalmatlan állat, ő csupán az alpárias és
olcsó élvezeteknek él, időnként „beb.szik mint az albán szamár”, másnap
többnyire igába áll, vagy nem, de alapvetően mégiscsak munkásjószág.
Nyakatekert
nyelvészeti okfejtés lenne, de sokan vallják az albán szamár lelőhelyén, hogy (fél)részegen
az ember „zákányos”, vagyis kötekedő, homályos tudatú, teljesen
kiszámíthatatlan lesz, márpedig a zakhanos
valamikor egy bizánci rendfokozat volt, körülbelül őrmestert jelentett.
Nem titok, a
katonaságnál az őrmesterek nagyjából ebben a tudatállapotban leledzenek, és
távolról sem jellemzi őket az emberbaráti szeretet. Tekintetbe véve, hogy a
bizánci sereg elsősorban a birodalom legelvetemültebb részeiről szedte
katonáit, nem lehetetlen, hogy a „zákányos állat” és az albán szamár egy és
ugyanaz.
Aki arra gondol, hogy
ez már túlzás, annak figyelmébe ajánljuk a migrációkat, a legeltetéses
népvándorlást, valamint azon kolóniákat, akiknek akkor is Albániában volt
egyházfőségük, amikor száz év múlva ezeréves múlttal dicsekedtek errefele.
De hess a rút
gondolatoknak, az albán szamár ugyanis felettébb békés fajta, néha vidámnak is
mondható, és nélkülözhetetlen része a falusi- és kisvárosi kocsmáknak,
közérteknek, lajbitépőknek és más, féltörvényes italkimérő helyeknek. Tulajdonképpen
szimbiózisban él ezekkel. De előfordul amúgy egészen elegáns helyeken is,
legalább egyszer, utána rendszerint nem engedik be többé, hiszen legutóbb is úgy berúgott, mint az albán szamár.
Viselkedése, és
felületes megjelenési formája szerint erős rokonságot mutat a részeges
disznóval (azaz carnis
maialis effesus), sőt a nádi
bikával (taurus arundifer) is, a hasonlatosság azonban csupán megtévesztő.
Az asinus
albanicus egyedi állat, ráadásul menthetetlenül szaporodó. Migrál,
tenyészik, és fittyet hány az Európai Unió összes szeszforgalmi korlátozására,
valamint a közszeméremsértést illető törvénycikkelyekre. Kicsit olyan, mint a
mesebeli sárkány: ha egy főt kijózanítasz, mindjárt kettő lesz helyette.
Érdekes politikai,
zoológiai és közjogi helyzet lenne, ha egyszer az illetékesek górcső alá vennék
az elnevezést, hiszen szilárd meggyőződésem, hogy ezen állatfajta elnevezését
úgy az albánok, mint a szamarak kikérnék maguknak, és joggal. Viszont erős a
gyanú, miszerint az asinus albanicus ugyanúgy kikérné ezt magának. Erősen rontana
szavahihetőségén az a tényező, hogy egyúttal újabb két féldecit is kikérne magának
a tartózkodási helyként szolgáló kocsmában.
Egybehangzó
vélemények szerint semmiféle társadalmi haszna nincs, ugyanakkor kártékonynak
sem mondható. Elkerülhetetlen állatfajta: hiszen ahol nyáj van, ott többnyire
szamár is van. Errefelé albán szamár: na és?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése