Könyvajánló: Vikingek

Virgonc  kölyökkoromban, annyi más fiúgyermekhez hasonlóan magam is faltam a kalandkönyveket, s őszinte meggyőződéssel vallottam, hogy a világon elképzelhető legjobb arcok az indiánok, a kalózok és a vikingek.

Hogy ezek közül a vikingek lehetnek a legerősebbek, abban egyetlen józan süldő gyerek sem kételkedett, pedig akkor még nem is nem sejtettük, hogy a Discovery nevű tévéadó majd lesz elég infantilis és szemtelen, hogy erről külön „tudományos” adást csináljon.

Ehelyett kénytelenek voltunk remek könyvekkel beérni, s ezek közül számomra meghatározó élmény volt Bengtsson Vikingek című alapműve, amelyből mai napig sem sikerült teljesen kigyógyulni.

Rőde Orm, azaz Vörös Kígyó kalandjai felnőtt fejjel olvasva is lenyűgőzőek, a könyvet ma is lényegesen többre tartom lektűrnél. „Egyszerűen” egy remekbe írt regény, változatos, fordulatos, kitűnően felépített karakterekkel, hiteles történelmi háttérrel, s az egészet körbelengi egy furcsa, fanyar és szikár humor, amiről időnként nehéz eldönteni, tényleg humornak szánták-e, vagy csak így gondolkodnak. Erről jut eszembe, régi mondás, hogy Isten is őrizzen a vidám és kegyetlen emberektől: nos, ennek szellemében a vikingeken sem nevethettek többet az ezredfordulón, mint nyilas-lovas kollégáikon, a kalandozó magyarokon.

Van ebben a kétkötetes regényben minden, ami egy skandináv történelmi tablót teljessé tehet: harc, szerelem, harc, intrika, harc, rablások, harc, hajózások, harc, királyi udvar, harc, rabszolgaság, harc, sötétség, köd, és esmen harc. A magyarok ugyan hiányoznak a mórok, zsidók, írek, arabok és sok másféle nép alkotta kavalkadból, de a második részbe azért vigaszágon belefér még egy besenyő kaland, s az már mégiscsak otthonosabban hangzik nekünk.

Rengeteg bölcsességet megtudhatunk Bengtsson könyvéből, ilyeneket például, hogy a juhtenyésztésnek igen jót tesznek a levágott fejek a sövényen, továbbá hogy a karácsonyi véreshurka fölött marcona férfiembernek sem szégyen sírva fakadni, valamint azt is, hogy a harcosoknál csak a költők érdemesülnek nagyobb elismerésre.

Ezekkel mind én is egyetértek, negyvenévesen éppúgy, mint tizenkét évesen: s éppen ezért valószínűleg még máskor, újra és újra elolvasom ezt a könyvet, tizenhatodikszorra is: mert öröm és kitűnő utazás minden alkalommal.

Amely örömet és utazást minden olvasónak kívánok: korosztálytól függetlenül.

(Megjelent a Székelyföld kulturális folyóirat 2012. októberi számában.)