Aphaniptera nasutus (Transzilvállatok 17.0)

Ne tudd meg mi az.

Magyarul: nagyorrú bolha.

Na ez az, amit a világon senki nem ismer, - kivéve a gyimesi csángókat, a székelyeket, az al-dunai székelyeket, a dunántúliakat, és azokat, akik még érdemesek a felsorolásra.

És persze, azokat akik nem nagyorrú bolhák, - pedig a felsoroltakon kívűl szinte mindenki más igen.

A nagyorrú bolha köztudomásúan alakváltó faj, lehet szőke és lehet barna, lehet kettő és négylábú, vagy hat is (mennyi is van a bolhának?!), lehet akármicsoda, lényeg az, hogy hívatlan vendég, otthon, az asztalnál, vagy a Kárpát-medencében, egyszer csak ott van, s mindenbe beleüti az orrát.

Ezért nagyorrú. Bolha meg azért, mert ha ha megtűröd, egy idő után kiszívja a véredet – kiszípja, mondaná a művelt székely –, s aztán moroghatsz, mint a bolhás kutya, egyszer csak azon veszed észre magadat, már ismét, nyolcadszorra is átmeneti korszak van, s te még mindig házbérben laksz a bolhák mellett.

A nagyorrú bolha beléüti a ’zorrát –ezért nagy – a belügyekbe, a külügyekbe, a pénzügyekbe, a pálinkáspoharadba (csak ezt ne tenné!!!),  a családi ügyekbe, a kocsmaasztalba, még a hitvesi ágy se mentes előtte, bár ott a bolhának mindössze annyi a szerepe, hogy elpattintsuk a megfelelően kemény fenekű-combú fehérnépen. Ha nincs ilyen, akkor a bolha nyert, de ettől függetlenül is veszítettünk volna.

A nagyorrú bolha ellen két védekezési lehetőség van: a hagyományos szerint az orrára kell koppintani. A  modern verzió szerint kihívjuk az ombudsmant, az ügyvédet, írunk a nemzetközi fórumokhoz, aztán fellebezünk, majd ismét fellebbezünk, eddigre kifogyunk a pénzükből, kölcsönkérünk a nagyorrú bolhától, újra perújrafelvételt kérünk, aztán elveszítjük az egészet.

Marad a nagyorrú bolha, amelyet a hagyományos koppintós recept szerint ilyenkor orrba lehet vágni, ilyenkor kicsit köhög a bolha, de utána hosszadalmas eljárás nélkül is ő győz, és láss csudát: hirtelen a nagyorrú bolha lett a főnök, s a gyanútlan jómagunk lesz a betolakodó, nagyorrtalan nembolha, amit elpattintanak.

Ezek után mondanom sem kell: a nagyorrú bolha rendkívül kártékony állatfajta, amelyet irtani csak azért nem lehet, mert nem lehet, bármekkora is erre az igény. Az irtására szolgáló eszközök ugyanis nem rendszerkompatibilisek, nem engedélyezettek, sőt civilizált országokban a nagyorrú bolha említése is otrombaság, vagy egyenesen büntetőjogi kategória.

Ergo, nyilvánvaló, a nagyorrú bolha a meleg, fülledt helyeket kedveli, ilyenek a bírósági székek, a banki igazgatótanácsok, a sajtókuratóriumok és a parlamenti székek, ahol vidáman tenyésznek, többnyire törzsekben, számukra optimális esetben törzstőkékben.

A nagyorrú bolha, minden ismérve ellenére mégsem kacsa (ami annyit jelent, hogy ha valami olyan mint egy kacsa, úgy csinál mint egy kacsa, akkor az kacsa), tehát minden párhuzam az emberi fajokkal felesleges és értelmetlen. A nagyorrú bolha sajátos állatfajta, s ha ez nem így lenne, már mostanig beléütte volna iszonytató nagy orrát ebbe az írásba.

A nagyorrú bolha egyébként társadalmilag szaporodik, ezért a szocioszexuális állatok közé tartozik. Számos, nyomdafestéket nem tűrő izlandi és dél-kaukázusi tudós szerint a hétfejű sárkány rokona: ha egyet megölsz, kettő lesz belőle, ezért irtása nem ajánlott, kifejezetten tilos. 

Előbb-utóbb annyira elszaporodnak, megunják egymást. Aztán majd kiderül, kinek van kisebb orra.

Addig meg nem veszünk tudomást róluk, csípjenek, - jut is, marad is.