2012. június 2., szombat

Ursus ursus nonludens (Transzilvállatok 11.0)


N
e tudd meg, mi az.

Magyarul: a medve, ami nem játék.

A legjellegzetesebb székely állatok egyike. Erős rokonságban áll az ursus maritimus seclericussal – de mégsem.

Ez az állat tényleg létezik.

Onnan ismerni fel rendszerint, amikor a székelyföldi erdőből ketten jönnek ki. Az egyik futva, a másik medve.

Hogy a sör nem ital: dehogynem. Hogy az asszony nem ember: dehogynem. De hogy a medve nem játék: igenis. Tényleg nem az.

Amúgy a nemjátékos medve nem csak az erdőkben lakik. A székely nemjátékos medve feltalálható este tizenegy után a helyi kocsmákban is, ilyenkor rendszerint kiszolgált jégkorongosként, vagy fehérgalléros maffiózónak álcázza magát, aki szelíd ismerkedésként megkérdezi a gyanútlan turistától: „Há’ tekenyőt a belednek hoztál-e”?

És ilyenkor jó, ha hozott, mert hogy kiontják, az biztos. Mondom: ez nem a játékos medve.

De ugyanúgy hozzátartozik a székely világképhez, mint a szalonna és a szilvapálinka, a kaszálás és a forint árfolyam, csak valahogy otthonosabb. Mert ez a mienk. Nem játszunk vele, ő játszik velünk.

Egy kászoni alkoholista vénlegény egyszer eljátszadozott az ursus ursus nonludenssel. A végén kikérdezték: mi történt? Azt mondta: „permeteztem a pityókát. Osztán eccer csak jött medve, s a pityókabogarakat mind leverte velem.”

Azért az almási csordapásztor is egyike a világ nyóc csudájának. Jól megverte a medve, s a kórházban szemérmetes falustársak jöttek meglátogatni. Ott feküdt a kitépett bordáival, s azt mondta: „én meg nézek ki, úgy-ahogy... de látnátok a medvét!!!

Az Ursus ursus nonludens létfontosságú lény. Ő az, aki ellen soha nem nyert csatát, küzdelmet senki: de mégis mi nyertünk. S ha jól belegondolunk, az egyedüli lény, aki ilyen, mert mindenki más ellen küzdelmet, csatát nyertünk, de veszítettünk végül.

A nemjáték medve tényleg székely találmány.

És márkanév, brand, ott bandukol a Hargitán, néha komolyan megöli a székelyt – azért komolyan, mert viccnek hülye vicc lenne – de van, a mienk, medve, és nem játék.

És senki nem utálja, mert erre még tudják, hogy az igazi kihívás soha nem ellenség. Ellenfél.

Lovagiasan esz meg. Mert ő minden, csak nem játék. Ahogyan mi sem.

Vigasz a vigasztalanságban: lényegesen több medvét eszünk meg, mint ahány medve székelyt.

De hát az étellel se játszunk.

Nincsenek megjegyzések: