Olvasom, hallom, hallgatom, régóta már derék barátaim fanyalgásait. Is. Hát éppen ezért:Egyszer, s mindenkorra, ami a magyar állampolgárság körüli rém(híreket) illeti: lehet az ember hottentotta, izraeli, eszkimó, vagy magyar: az állampolgárság önmagában nem jelent földi mennyországot. Az állampolgárság vállalást, hovátartozást jelent: nem nyugdíjat, társadalombiztosítást, kolbászból kerítést. Ez a világon mindenhol hozzájárulás kérdése.
A személyazonossági, az útlevél, a diplomáciai segédlet: ez az, ami ezzel jár, - ha kéri valaki. És ennél többet nem igazán illik követelni, pláne azoknak, akik szolgálata a a Haza iránt kimerült az állampolgárság megszerzési procedúrájának "megviselő tortúrájában". Megviselt, gyűrött arcú emberek panaszkodnak nap mit nap, mekkora "gond" a hivatalos procedúra, hogy neki az kijárna, amúgy is. Ez igaz.
De hogy a nagyapja, ősapja meghalt a Don-kanyarban, vagy Isonzónál, vagy 48'ban, vagy ezer más ütközetben, csak azért mert magyar volt: már nem is számít. Most útlevélben és kuncogó fillérekben mérünk.
Szinte szégyellem ezt leírni, és hogy egyáltalán még le kell írni. De tényleg, nem azt kéne végre nézni, mit ad a Haza, hanem, hogy mit adhatunk mi a Hazának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése