Füstbe megy.

Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. Akkor sem, ha a világ arra esküdött össze ellenem, hogy én ne higgyek benne.
De.

De kétségkívűl látok valami gyermeteg önsorsrontó szándékot abban, ahogyan lassan naponta kiderül valamiről, hogy az rossz, hogy azt nem szabad megenni, nem szabad élni vele, nem szabad, nem szabad, nem szabad. Mert egészségtelen, mert káros, mert - szinte véletlenül -: jólesik az embernek.

Most legutóbb azt olvasom, hogy az orális szex rákot okoz. Nem elég nekünk kétszázharminckétezer dolog, ami állítólag rákot okoz, de amellyel együtt élünk, még homo erectus korunk óta: nem, most már a zsír, a háziállatok, a napfény után már a szex is egészségtelen.

Érdekes, a bankhitelek például nem okoznak rákot, legalábbis nem akadt tudós, aki ezt kimutatta volna, pedig állítom, lényegesen több emberi életet tettek tönkre, mint az orális szex.

A kacskaringós bevezetés azonban mégiscsak egy másik bejelentés apropóján történik. Hogy aszongya:
"Júliustól betilthatják a dohányzást az összes vendéglátóhelyen - az éttermekben, kávézókban és kocsmákban egyaránt - egy fideszes törvényjavaslat szerint, amely pénteken a parlament elé került. Az egészségügyi államtitkárság közölte, támogatja az ötletet, mert a cigaretta a "népegészségügyi katasztrófahelyzet" egyik legfontosabb oka." (forrás: origó)

Hogy a Jóisten, - aki minden bizonnyal rákkeltő ezen emberek szerint -, nem rogyassza ezeknek a fejükre az eget. Az összes idiótának, pártszínezettől függetlenül, akik tiszta jóindulatból, és beteges, frusztrált egészségmániájuktól vezérelve tönkre teszik az emberhez méltó életet. Miattuk nem ehetünk szalonnát, csak búzacsírát. Miattuk nincsen velőscsont, nincsen mákosrétes, nincs lassan semmi, ami miatt érdemes élni.

Ezek akkor is egészségesnek akarnak látni engem, ha beledöglök közben.

A cigaretta, beismerem, legalábbis nem tagadom: nem az egészség forrása. De hadd bízza rám a mindenkori kormányzat, a mindenkori próféta, a mindenkori megszállott, egészségmániás hülye, hogyan pusztítom el magam. Ha elpusztítom: amit azért erősen kétlek, mert egy román közmondás szerint sem akkor döglenek a lovak, amikor a kutyák akarják.

Persze, ilyenkor jön a passzív dohányzás. Bla-bla. Ugye, semmiféle mellékterméket, kátrányt, széndioxidot nem lélegzik be a békés járókelő egy városi utcán, csupán a galád dohányzó polgártársáét... Legyünk már komolyak. És ha minimálisan tekintetbe vesszük egymás felebaráti jogait: abban a társaságban, ahol a többség nem dohányzik, nem gyújtok rá. Abban a társaságban, ahol a többség dohányzik, a nem dohányzó tűrjön, vagy keressen másik társaságot.

Meg a másik képmutatás... "népegészségügyi katasztrófahelyzet". Nem a szegénység, nem a bűnözés, nem a stressz, nem az alultápláltság, nem kicsimillió más dolog irtja a magyarokat, és általában véve az emberiséget. Nem, hanem a dohányosok.
Volt idő, amikor ugyanezt a zsidók tették, azelőtt a boszorkányok, vagy a hettiták, vagy a pepita fecskék, mittudomén. Bűnbakot mindig talál a túlbuzgó politikus, trenddől függően.

És szinte hallom, ahogyan a rettenetes, dohányzás okozta betegségek gyógyításának költségeiről hörög az ellenlobby. Drága feleim: én lényegesen többet költök setét, bűnös dohányos szenvedélyem miatt luxusadóra, mindenféle plusz állami költségre, amit egy doboz cigaretta ára tartalmaz, mint amennyit valaha is le tudnék haldokolni egy luxus-szanatóriumban.

Hogy a közintézményekből kitiltanak, engem, dohányosként: borzasztóan rosszul esik, de elfogadom. Hogy nem cigarettázhatom, pipázhatom az aluljáróban vagy buszmegállóban: még rosszabbul esik, de lenyeltem. Hogy egyáltalán, olyan lassan bizonyos trendi, hektikás, életképtelen körökben dohányosnak lenni, mint középkorban leprásnak, holott egészségesebb vagyok mint ők: még erre is legyintettem.

De hogy a kávéházamban, kocsmámban, becsületsüllyesztőmben, csárdámban, hétcsillagos éttermemben ne gyújthassak rá... erre csak azt tudom mondani, amit fiatal kollégám (Á. D.) mondott: "ezek után javaslom betiltani az alkohol és ételfogyasztást is, majd középtávon a beszélgetést is ugyanezen vendéglátóegységekben."

És most rágyújtok, és mint aki amúgy is kiírtam magam a "civilizált" népek közül: teszek magasról az egészre. Dohányzok, és kész.
Érvelésem többi részét nem bírná a nyomdafesték. Szenvedélybeteg vagyok, ez van.

És jólesik, nagyon jól, ez az erős, nagyon erős, sötétbarna dohány. Amit ront rajtam fizikailag, pótolja mentális, pszichés egészségben.

De hát ezt honnan is tudhatná a szerencsétlen, aki meg akar menteni.