Egyiptom, na és?

Lehet, ez lesz az a bejegyzés, amivel egyszerre sértem meg keresztény, muszlim, és zsidó barátaimat, hasonlóképpen azokat, akik a demokráciában hisznek, és azokat is, akik nem.

Egyiptomról van szó , illetve az éppen ott zajló kormányváltásról-polgárháborúról, bárminek is nevezzük, ami most ott van.

Hogy gyorsan a lovak közé csapjak: olyan mindegy nekem, hogy Egyiptomban most éppen ki feji a kecskét.
Olyan mindegy nekem, hogy a turistát jövőben majd Mubarak vagy El-Baradei híve ülteti fel pár fontért a tevére a Kheopsz-piramis előtt.
Olyan mindegy nekem, hogy most új típusú demokrácia lesz, vagy a régi az arab világ mégiscsak egyik legelőkelőbb és egyik legélhetőbb helyén.

Hogy valaminek most vége lesz, az tény, és csak azért nem bánkódom érte, mert soha nem éltem ott, de azt borítékolom: jobb nem lesz. Sem Egyiptomban, sem Jordániában, sem Szíriában, ahol máris elkezdődött a balhé, dominóeffektus, ugyebár.

Közben lelkesen rajong az egyiptomi tüntetőkért Amerika és Izrael, és ha más nem, legalább ez aggodalomra kéne okot adjon. És akit ez sem győz meg, azzal közlöm, hogy az Arab Liga is somolyog a szakálla fölött, Irán sem ellenérdekelt a dologban, tehát biztosra vehető hogy egyrészt itt évtizedekig nem lesz vége a balhénak, másrészt sikerült újra hazavágni a világ és az emberi kultúrtörténet egy békés skanzenjét.

A továbbiakban lelkük rajta. Felőlem lőjék halomra egymást, harcoljanak, az én kőkemény, szőrös szívem semmiféle arab világ-beli válságért meg nem dobban, bárki is nyer, én ebből szívok majd, ezt borítékolom.

Hogy szuezi-csatorna, és kőolaj, és kecskebogyó... Csak halkan mondom: tavaly csökkent a kőolaj világpiaci ára. És? Hát nem megdrágult nálunk? Csak ennyit a kölcsönhatásokról.

Én most hátradőlök, és nézem a tévében, mi történik. Ahogyan ők nézték '56-ot, vagy a '89-es romániai forradalmat. Sírni nem fogok, ha megunom, átkapcsolok egy szappanoperára.

Ez van. Bocs.