Freud és a közigazgatás

Visszatérő rémvalóság számomra (ha rémálom lenne, örülnék neki!), hogy ahányszor közintézményekbe, adóhivatalhoz, önkormányzathoz, ne'adj Isten minisztériumokba járok, rendszerint lilahajú/őszes, megsavanyodott, rossz öltönybe/ruhába öltözött hivatalnokok fogadnak, innen fogva pedig, halandó, hagyj fel minden reménnyel.

Persze, ez akkor is úgy lenne, ha női bombázók, vagy éppen sármos pasik fogadnák a derék adófizetőt: de mégis, ha már így is, úgy is elveszik a pénzed, legalább legyen benne valami esztétikai élmény.
(Szép román közmondás: "Şi futut în cur, şi cu banii luaţi". Magyarra nem fordítom, azért se', maradjon ez a balkán varázsa.)

De közben olvasom, hogy most éppen a Nemzeti Erőforrás Minisztériumában többé nuku miniszoknya, szandál, kivágott cipő: nem, "a munkatársak megjelenésükben- öltözet, hajviselet, ékszerezés, ápoltság- kötelesek megfelelni az állampolgárok minisztériummal szembeni elvárásainak".

Hm. Most kihagyom az olcsó poénokat, de azért kíváncsi lennék, mire alapozza illetékesünk az állampolgárok esztétikai-viseleti elvárásait?! Közvéleménykutatást rendelnek meg a Szondától vagy a Századvégtől, hogyan kell kinézzen egy köztisztviselő?! Előveszik a spanyol etikettet?! A viktoriánus korszak decens megjelenését, fűzővel és parókával?

A háttérben - mindannyian emberek vagyunk - van valami bájos freudi elszólás. Nincs miniszoknya. Nem látszódhatnak a lábujjak (komolyan, ez tényleg pszichoanalitikus dolga, miért akadályozhat ez munkájában bárkit is), vastag harisnya kötelező, és csak a mondóasszony meg a minisztérium stylist-ja a megmondhatója, milyen frizura lehetséges majd.

Részemről, mint januártól reményteljes magyar állampolgár, és eddig is gyakori szenvedő alanya a magyarországi bürokráciának, miniszoknyás, kívánatos, mosolygós hölgyeket szeretnék látni, női honfitársaim számára pedig jóképű, szűk nadrágos fickókat, ott egye meg a fene a protokollt.

Viszont nem szeretnék packázó hivatalnokként látni egy csomó más, magyar állampolgárként visszatetsző egyedet, de ha most erre kitérek, azonnal fasisztoid, szalonképtelen állat vagyok, pedig kisebb lenne az ízlésbeli különbség, mint a hosszú- és rövid szoknya között.

Hajrá prüdéria, hajrá freudi komplexus, hajrá decens közigazgatás. Ha ezen múlik...