2010. július 27., kedd

Tusnád után

Enyhe nikotinmérgezés, sör-allergia, lassacskán próbálom kiheverni a Tusványosi hetet.

Ez az oka a hallgatásnak az utóbbi napokban. Nem volt tévé, nem volt internet, volt viszont sok régi barát, sör ipari mennyiségben, rengeteg építő és érdekes program, amelyekből egyen sem vettem részt, és volt még például Kiss-Budai Tibor, akinek ezúttal is köszönet a baráti és konyhaséfi aggodalmas gondviseléséért.

Ja meg volt könyvbemutatónk, az Orbán János Dénes, Fekete Vince, Sántha Attila, Muszka Sándor és jómagam által jegyzett "Iszkiri a guruzsmás berbécs elől" című székely irodalmi antológiát mutattuk béfelé, kicsit talán pikánsabban, mint szokás, de azt mondják, jó volt.

És beszéltünk a Madagaszkár-projektről is, erről később írok, lényegében arról van szó, hogy ezentúl nem bízzuk senkire a sorsunkat, jövő tavasszal mi, néhány erdélyi magyar író kimegyünk, és magunkévá tesszük Madagaszkárt, amelyet már papíron fel is osztottunk székely székekre.

Addig is, amíg lábadozom, itt látható egy rövid összefoglalás irodalmi nyeletlenkedésünkről:

2 megjegyzés:

Klematisz írta...

"Ugyan első hallásra vicces ötletnek tűnik, Orbán és a székely írók komolyan gondolták a projekt megvalósítását, valóban elmennek Madagaszkárra és az antológiának is lesz még folytatása." (Irodalmi Jelen)

Nofene... honfoglalni mentek? :)

György Attila írta...

Bizony, megyünk! :-) Az expedíció pedig legrosszabb esetben is jobban sikerül majd, mint a Benyovszky Móricé, pedig belőle is király lett ott... :-D