2010. július 5., hétfő

A "jó" székely

Anyországi, (szélső)jobboldali portálok, hangadók szerint a jó székely olyan, amilyennek ma azt az angyalföldi, borsodi, vagy tápiószentmártoni magyar ember megálmodja egy Nyirő-kötet, és hat feles barack után. Kemény mint a szikla, ugyanúgy porlik, zsigerből utálja a zsidót és a kommunistát, könnybe' lábad a szeme, mikor magyar turistát lát a galambdúcos porta előtt, és egyáltalán, mindenben, mindenkor egyetért azzal, aki visszakézből büdösolához és édeserdélyittvagyomozik.

Ha nem ilyen, akkor az szerintük nem is székely, az kollaboráns, hazaáruló, korcs, hülye, a nagyapja legalábbis kocsmáros volt a faluvégen, és ha nem, akkor biztosan van valamilyen RMDSZ-es rokona, ami tekintetbe véve a székely népsűrűséget, valószínűleg igaz is.

Mármost a valódi székely valóban nem rajong senkiért, aki nem magyar vagy pláne székely: de esze ágában sem jut kapásból pocskondiázni, földig alázni, kiirtani bárki mást, aki nem olyan, mint ő. Nem, ezt meghagyja az anyaország rosszabbik részének, és legfennebb azoknak oszt ki két jólirányzott pofont, akik anyaországból jövet őt megpróbálják igaz magyarrá nevelni.
És ezt milyen jól teszi...

Anyaországi, hivatásos magyarok szerint a jó székely utálja Orbán Viktort is, mint a kukorica-gölődint, a jó székely elkötelezett kelet-párti, a jó székely Dózsa óta egyengeti a kaszát, hogy na majd eccer jó rendet vágunk az ármányos nem-magyar világban.
Holott az igazi székelynek van annyi esze, hogy megnézze, kitől kapott egyetemet, állampolgárságot, pénzt, paripát, kedvet a fegyverhez: és mindezt nem téveszti össze a nemzeti bóvlival házaló anyaországival. Dózsát nem szereti, mert miatta már levágtak sok fület, és egyébként is, az is hülye, aki a kaszát nem kaszálásra használja, különösen, hogy errefele még maga kénytelen megművelni a földjét. Keletről megmegvan a maga véleménye, elég jól ismeri, szegről-végről, szuronyhegyről az oroszokat.

Anyaországi, hivatásos (szélső)jobboldali közíró nem érti, pláne, ha eddig még soha nem járt Erdélyben pünkösdi búcsún kívűl, hogy mégis, hogy van az, hogy a székelynek véleménye van, és nem zsigerileg hungarista? Nem érti, hogy soha nem volt az, nem érti, hogy a székely legalább olyan okos és művelt, mint ő. Nem érti, hogy két nyelvet beszélni nem gyengeség és nemzeti korrumpálódás, hanem nagy erény, - de honnan is értené?!

Hivatásos magyar turista Erdélyben, aki háromkilós mustárt vásárol két erdélyi műemlék megtekintése között, nem érti, hogy van az, hogy az a sok derék, vendégszerető ember miért nem olyan mint ő: és azt persze nem lehet megértetni vele, hogy tényleg, ha a székely is annyira hülye és önző lenne, akkor nem látná őt vendégül legközelebb.

Anyaországi, nadrágszíj-parcellán vagy panelban felnőtt, amúgy jóindulatú ember nem érti, hogy Székelyföld az, ami, saját élete van, és ugyanolyan jóindulattal fogadja el a tápos vendéget, ahogy évszázadokkal ezelőtt a román juhászt vagy cigány kéregetőt. Mert ilyen, és kész.

Valami ilyesmiről írta Mikszáth annak idején: "mintha egy tenger lenne köztük és miközöttünk".
De persze, már ő is a politikai osztályra gondolt. Mert amúgy a nemzet egy. Kivétel ezek közül csak azok, akik megszabják, milyen is kéne én legyek.

27 megjegyzés:

Obergruppensexfuhrer írta...

Kedves Attila

Amit írsz az maga a konfliktus generálás, amely még akkor is konfliktust generálna, ha az nem volna, pedig valójában nincs is, illetve nem akkora, mint amekkorára felnagyítod a lelkedben. Ha pedig erre azzal válaszolsz, hogy "na, itt is éppen azt akarom megszabni Neked, hogy milyen legyél", akkor az maga az argumentum ad populum.

Megmondom én neked szerintem milyen a "jó magyar".
A jó magyar alázattal és tisztelettel fogadja, és nem botránkozik meg azon, amikor a baróti református templom alatti közösségi teremben az öreg II. világháborús székely veterán az asztalnál megragadja a kezét, és azt találja mondani neki, hogy idézem: "csak el ne felejtsétek odaát, hogy a székely szarta a magyart"! Mert a "jó magyar" tudja, hogy (ahogyan Te is nagyon helyesen leírtad) a Nemzet egy, így, nagy betűvel írva, és bármily apró vagy nagy surlódás, széthúzás, nézeteltérés, vagy érdekütközés van, nekünk alázatosan el kell fogadnunk, hogy a "Nemzet Érdeke" mindenek felett álló, és ennek értelmében mégiscsak az az ildomos és udvarias ha súrlódás enyhítése érdekében a nagyobb enged a kisebbnek, rendeli alá a sajátját ama érdekének, vagy akár hal meg érte a harcban, ha úgy hozza a történelem...Mert a Nemzet egy.
És a jó magyar látja az "nagyobb képet", és megérti, hogy mit akarhatott neki mondani az az öreg székely bácsi.

Na és hogy milyen a "jó székely" szerintem?
Azt csak a "jó székely" tudhatja... :)

De én biztos olyannak látnám, aki a boldogságtól könnyes szemmel nézné végig ma is, ahogyan a leányok virágszirmokat szórnak a Kolozsvárra bevonuló Magyar Honvédek lábai elé, csakúgy mint nemegészen hetven(!) évvel ezelőtt...
Mert én magamból indulok ki. És nem feltételezem, hogy a másik nemzetség különb lenne nálam, még ha ő azt is hiszi valamiért. Mert összeköt a "vérünk", nyelvünk, és bár soknemzetségű Nemzet vagyunk, összetartozunk, mert utoljára csak az Úr teremtett Nemzeteket, és csak ő pusztíthatja el őket, ha úgy akarja.

De egyesíteni a szétszakítottat? Azt csak mi tudjuk, ha megvan az AKARAT hozzá, mert ahogyan a mondás tartja: "Az Úr mindent megtesz érted, de semmit nem tesz meg helyetted". De ha az ember sem akarja már...? Ha nem HISZ már benne...? Akkor örökre szétszakított marad, amit szétszakítottak.

Megszokni a rosszat könnyebb lenne mint harcolni a jóért? Lehet.

Én így látom a "nagyobb képet", a Nemzet érdekét innen, a szobámból, a román-magyar zöld határtól 500 méterre.

György Attila írta...

Kedves Ferenc,

annyi konfliktus legyen magyar és magyar, vagy magyar és székely között, amennyit én generálok, és hidd el, nagy baj nem lesz... :-)

Nem általánosítottam, nem Magyarországról beszéltem, hanem néhány jellemző netes publicisztikáról, illetve egy különleges emberfajtáról, amilyen itt is, ott is akad. A nemzeti összképet természetesen nem szabad szem elől téveszteni, de az apróságokra, részletekre is figyelni kell, másként nem egység van, hanem dominancia.

És még egyszer mondom: én nem a magyarsággal "veszekszem", hanem a magyarságért.

etna írta...

Kedves Druszám,

már Te is "szélsőségesezel". Holott Te Magad is megkaptad már e jelzőt, közös ellenségeinktől. S ráadásul egy szintre hozod a cigány kéregetőt, a románt meg a "tápos" hungarista magyart.
Biztos Te írtad ezt?

Baráti üdvözlettel

BZSA

György Attila írta...

Derék druszám,

csak zárójelben "szélsőségezek", és akkor sem általánosítva. Egy bizonyos emberfajtáról írok, nem "a" magyarságról vagy "a" radikális jobboldalról, és ezt az emberfajtát Te is jól ismered... Sajnos, mint ezt már korábban is megírtam, a közös "státus" távolról sem jelenti azt, hogy közülünk is nem akadnak teljesen idióták, az emberi butaság egyetemes, politikai meggyőződéstől függetlenül...

Amúgy meg attól tartok, az ilyen "rohamoktól" eltekintve, továbbra is, magam is "szélsőséges" maradok. :-)

A régi barátsággal: Attila

radagas írta...

Fura nézni ezeket a megjegyzéseket, lehet, hogy bennem van a hiba, de engem sokszor kerülget a rosszullét amikor mások kezdig megmagyarázni (már maga ez a szó is agyrém: magyaráz...mintha lenne angoláz, vagy németéz. No mindegy, éppen annyira okos szó mint a "magyarkodik". Annak is annyi az értelme mint a "görögösködésnek", teszem azt) hogy mitől leszek én jó székely/magyar. A legszebben azt hiszem Wass Albert irta ezt le, mikor a "Tizenhárom Almafa" c. könyvében Kicsi Mózsi az 1940-es bevonulás után a következőt kérdi apjától: "Olyan kimenés nincsen, hogy béjövetel ne járjon bele?"

Grausam Géza

Obergruppensexfuhrer :( írta...

Jó Oké
Meggyőztetek. (már nem Te, Attila)

Tehát akkor az a jó székely, akinek a leszármazottai(már ha lesznek) 4 nemzedék múlva már románok lesznek, vagy csonkaországba származott szerencsétlenek.(Mert az "okos székely" tudja, hogy a jenlegi status quo-ban ez a jövő...ezren leírták már, és a számok beszélnek)

Megélhetési disszidálás, asszimiláció: - Yeahh...!! :S

György Attila írta...

Kedves Feri,

elnézést a bizalmaskodásért - legyen: obergruppensexführer -: ne reagáld túl az őszinte beszédet.

Arról messze szó sincs, amit te írsz: már eddig elmúlt négy nemzedék, és basztunk rá nem magyarok lenni.
De, azok vagyunk, a szó jobb értelmében, - ami sajnos az anyaország magát jobboldalinak valló sajtójában hiányzik. Magyarnak lenni nem a kuruc.infó, és nem a hunhír tanít meg. Bármennyire is összenevettünk indulásukkor.
Magyarnak lenni nem azt jelenti, hogy mindenki geci, aki nem olyan, mint én. Ezt majd egyszer megtanulod.
Amúgy meg egymás mellett beszélünk el. Ez az írás nem a Magyar Gárdáról szólt, és nem arról, hogy a Jobbik kicsoda és micsoda, és pláne nem arról, hogy milyen bombasztikus szöveggel esküszik fel ma az egyébként dicséretreméltó fiatal srác Magyarországon.
Ez mind szép, remek, csak éppen nem elég önmagában. Hidd el, tudom, miről beszélek. Én is híve vagyok mindezeknek: csak éppen közben azt is tudatosítottam, hogy igazság, mérték nélkül szart sem ér az egész.
Mert akkor nem mi vagyunk, hanem olyanok leszünk, akik ellen Te is harcolni szeretnél.

barátsággal:
Attila

u.i: és gyere el egyszer egy hétig Csíkszeredába, akármilyen közel laksz a határhoz, és tanulj kicsi alázatot a magyarsággal szemben. (A kismagyarországi Magyarországra is gondolok ilyenkor.) És tanulj reális, normális ellenállást a nem-magyarsággal szemben. Mert érthető, és szimpatikusan ugyan, de teljesen életképtelen a gyakorlatban az elméleti honfiságod.

György Attila írta...

...és még egy utóirat.
Idézlek:
"Tehát akkor az a jó székely, akinek a leszármazottai(már ha lesznek)..."

Csak úgy szólok, a Székelyföldön a legutóbbi népszámlálás szerint pozitív a népszaporulat. Nem sokkal, de pozitív.
Magyarországon nem.
Neked hány gyereked van? Hány lesz?
Addig is,legalább ebben a kérdésben legyen önmérsékleted. Kérlek.

György Attila írta...

Gézám...

mondanivalód szeretem, de etimológiailag nincs igazad... A "magyarázkodás" egy szép szó, azt jelenti, hogy egy nyelven vitázol valakivel, nem veszekszel, vagy harcolsz. Ahogy nem mindegy "magyarán" mondani valamit, ami egyenes beszédet jelent, vagy "magyarul".
Érted, hiszen szakmád :-)

Obergruppensexfuhrer :) írta...

Tisztelt Attila

Nem kell elnézést kérned, a nicknevem csak egy poén, vicc, a szigorú német "vezérezredes" szóra applikálva.

Első mondatban azt írod, "messze szó sincs" asszimilációs, kihalás veszélyéről.
Lehet, hogy neked van igazad. Istenem, bárcsak Neked legyen igazad...
De sajnos beszéltem olyan erdélyi polgármesterekkel, akiktől szó szerint ezt a "négy nemzedék"-es állítást hallottam. Lehet, hogy Nekik van igazuk...
Mindenesetre nem tudom szó nélkül elengedni a fülem mellett...és ilyen statisztikát is láttam már, és összeszorult a szívem...

Azt írod: "Magyarnak lenni nem azt jelenti, hogy mindenki geci, aki nem olyan mint én."
Ti mindig ezeket a vádakat adjátok a szánkba, mindig ezekkel jöttök, attól függetlenül is, hogy éppen valóban rászolgáltunk volna erre, hogy ténylegesen így gondolkodnánk-e.
Kérlek, az én esetemben ne alkalmazd, tekints el tőle, abból az okból kifolyólag, hogy nem ismersz igazából.

Ritka madár vagyok én, ne vedd dicsekvésnek.
Amúgy meg igazad van, tényleg egymás mellett beszélünk el. Ennek orvoslásául, ha megengeded, és nem veszed tolakodásnak, írok egy kicsit magamról.
Előrebocsájtom, nem fogok politizálni, sem filozofálni, nem az a szándékom, csak magamról írok.
Arról, hogy milyen is vagyok én. Mit gondolok.

Ideológiai képzettségeim, melyek fanatizmusom forrásai, elnyomnak minden evilági alantas emberi ösztönt.
Ezek: a zen, a bushidó, a sztoicizmus, a kálvinizmus, és a Hitem Krisztusban, a Megváltóban, a keresztyénség.

Bennem óriási alázat és szeretet van, minden és mindenki iránt, még az ellenségeink iránt is. Nem gyűlölöm őket. Sőt, igyekszem szeretni is őket, ami olykor sikerül, és hülyének is néznek érte, amit nem bánok, mert nem akadályoz a harcban.
Tudom, hogy Gondviselés nélkül nekünk lehetetlen a győzelem.
Hidd el, nem vagyok hisztérikus alkat, még ha a látszat így írásban néha mást mutat. Hidegvérű vagyok.
Ellenségeimet sokszor sajnálom, mert "nem tudják, mit cselekszenek" (Lk 23,34), és nem tudják kivel állnak szemben, illetve mivel. És imádkozom is a lelkükért, hogy megváltozzanak, és ne legyenek az ellenségeim, vagy az ellenfeleim sem, hanem egy oldalon álljunk. Mint mondottam ez sem akadályoz semmiben. Az érzelmek kioltása, minden harcművész célja, előnyös, amennyiben a helyében keletkező motivációs űrt olyan objektív valósággal képes pótolni a racionális én, mint például az „Erény”. Tehát közelebb visz az objektív igazsághoz. Ez nagyfokú alázattal és önfeladással jár, de cserébe rendíthetetlen erővel ruház fel. Valamit valamiért.
Azt vallom, amit a Szentírás: "aki nincs ellenem, az is velem van".

Állhatatos vagyok abban, hogy ha a bal szemem kiverik, a bal kezem meg levágják, a jobbal még megpróbálok kezet nyújtani, de ha azt sem fogadják el, és tovább küzdenek ellenem, akkor a kardomhoz nyúlok vele...
"Ki kardot ránt, kard által vész el" (Mt 26,52) tanítja a Megváltó. Valóban így van, hiszem.
De ezt a tanítást sokan félreértelmezik. Jézus korában a legtöbb ember kardot hordott, és amikor a Getsemané kertben Jézust megpróbálták lefogni a törvényszolgák, Péter kardjával levágta az egyiknek a fülét. (Kardot rántott.) A történtek folytatása ismert...
A mai ember számára érthetőbb lenne, ha a Szentírás ezt írná: Ne ránts kardot ELSŐRE, mert "ki kardot ránt, kard által vész el", (de ha ellenség teszi, hááát... Krisztus nem azt tanította, hogy az első hitvány ellenségnek adjuk oda az életünket).
Csak réges-régen, Jézus korában, nem kellett úgy túlpontosítva, túlbonyolítva fogalmazni, anélkül is megértették az emberek. Mert bár nem voltak olyan "műveltek" mint ma, viszont élénkebben élt bennük az ősi, "intuitív intelligencia". (Lásd: "Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja." [Mt 10,39]
Ez a mondat, a mai posztmodern embernek ma már akár nyolc oldal szövegmagyarázatot is igényelhet, a megértéséhez.)

Obergruppensexfuhrer :) írta...

"Ne állj ellen a gonosznak, gonosszal"... De állj ellen igazságossággal, a szeretet erejéből, Isten igazságával. Ezt Fekete Pál, '56-os szabadságharcos hős tanította meg nekem.

Vallom azt, amit Hemingway is vallhatott (bár ő lelkileg beteg volt, de nem emiatt): Összetörhetik a csontjaimat, és/vagy elvehetik az életemet, de le nem győzhetnek. "Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni sohasem."
Ideiglenesen visszavonulhatok/visszaszoríthatnak a harcban, de fel nem adom, meg nem futamodom soha.

Az én életem önmagában nem túl értékes, nem tartom nagyra...(bushido...) Cseresznyevirág csupán...

Engem "két pofon" nem fog hazazavarni sehonnan sem. (by OV)

Nem gyűlölök senkit, csak teszem a kötelességemet, amit a szívem és az eszem diktál, ebben a sorrendben, a szívemen pedig a Hitem őrködik. (sztoikus... stb.)
"Tud az szeretni, aki nem tud gyűlölni?" Széchenyi tévedett.
"A gyenge sohasem képes megbocsájtani. A megbocsájtás az erősek tulajdonsága." Gandhinak viszont igaza volt.

Nem élek álomvilágban. Nem is álmodok magam köré azt. Én EZ vagyok, ha bármily kellemetlen és fájdalmas próbatételeket mér rám a sors, nem hasonlok meg, mert a Hitem megtart engem, amit nyíltan nem hangoztatok (csak azoknak, akik érettek rá), igyekszem elrejteni az utolsó pillanatig: ez a „takija”.

Az igazakat (változó mértékben) üldözni fogják, ezt már a Szentírás előrebocsájtja.
A Hit segít elviselni a szenvedést, a szenvedés erősíti a Hit létét. Akit emiatt üldöznek, tudhatja, hogy „jó úton jár”.

Csendőr Tízparancsolat, 10.:
„Igaztalanul ne vádolj, fegyvered ártatlant ne bántson”

Erről jut eszembe: Tavaly nyáron Székelyföldön, egy székely bácsinál (nem a templomban) jártunk látogatóban, akinek a testvére (testvérei (?) már nem emlékszem pontosan) anno még Horthysta csendőr volt.
Úgy emlékszem azt mondta, német(!) katona géppisztolyozta le őket egy kocsiból, a visszavonulásukkor. Csak úgy. Álltak az út szélén az meg lelassított és legéppisztolyozta a két csendőrt. Biztos rossz napja volt. Később a német katonai rendészek elfogták a gyilkost, úgy mesélte.
Na de nem is ezért jutott az eszembe, hanem a beszélgetésünk miatt az öreg székellyel:
Aminek körülbelül az volt a lényege, hogy bíztatott minket, „legyünk kemények”, és ha eljönne az idő „ne kegyelmezzünk nekik”. (Tudjuk kiknek: a „kommunistáknak”, azoknak, akik miatt ’19-ben széthullott az ország, a magyargyűlölőknek, 2004 dec. 5-e megcsúfolóinak akik ellenkampányoltak; a „haza ellenségeinek” /Széchenyi/)
Talán háromszor is elmondta, „ne kegyelmezünk majd nekik”, ezek nem érdemlik meg.
Egyenes ember. Bólogattam, hogy ne sértsem meg az öreget. Megértettem, de nem értettem egyet vele.

A Gondviselés, csak az Igazakat oltalmazza, és nekünk szükségünk van Rá.
Lehet, hogy kevesen vagyunk így ezekkel. De hidd el, nem vagyok egyedül.
És hogyha annak jön el az ideje, hiszem és vallom, hogy Mi (én is) leszünk azok, akik visszafogják, megfogják a vállukat azoknak, akikben tényleg nincsen irgalom.

Obergruppensexfuhrer :) írta...

„Senki sem jó véletlenül. Az erényt tanulni kell” mondta valaki egyszer.
„Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre. (Mt 9,13)

Ami nálam egyik pillanatban komolytalanság, éretlenség, ifjonti hév, hetyke lazaság, a második pillanatban véres komolyság. Egy kis zen: (mert) Keménység lágyság nélkül olyan, mint folyó part nélkül.

Elhiszem, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelentek. Mint mondottam, nem a miénkét.

Ismerem a Történelmünket, a politikát, a diplomáciát…
De van valami, ami letéríteni igyekszik ezekről az életutakról, és ez a „harcosok büszkesége”. A „harcos útja”. A Bushido.

Én harcosnak születtem. Ez van a génjeimben kódolva.
Talán kár, hogy nem 1100 évvel ezelőtt láttam meg a Napot, vagy inkább mégse kár, de még az is lehet…

„ Adj egy kardot a rablónak, és gyilkolni fog vele.
Adj egy kardot a katonának és végrehajtja vele a parancsot.
Adj egy kardot a harcosnak, és megvédi vele az életet.”

Jól megtanultam a leckét.

Itt jön a képbe a profán valóság.
Ismered Te az MH mai állapotát? Azt, hogy olyan emberek kellenek, akik eleve „alkalmatlanok”, de még ha akarnának is, visszahúzzák őket, hogy gizdák legyenek…
Tudod Te milyen kiszolgáltatott a Nemzet ezen a téren, és nem is akarnak ezen ott változtatni. Sőt! Szándékos kiszolgáltatottság folyik.
SZÁNDÉK VAN. Arra.
Cél, a védelmi képesség, a visszatartó erő, az elrettentés HIÁNYA…
És nem csak a pénz az ok.
SZÁNDÉK VAN. Csak a Jóég tudja miért, és nem akarom, hogy megtudjuk…

Oliver Cromwell azt mondta: „Bízz Istenben, és tartsd szárazon a puskaport!”
Ma, csonka-Magyarországon cégek(!) semmisítik meg(!) jópénzért(!) az egyébként raktárakban elfekvő, senkinek sem útban levő „puskaport”(ha érted, mire gondolok).
O.C. forogna a sírjában, ha magyar lett volna…
Bárcsak ismernéd a részleteket Te is, nem lennél olyan szkeptikus. (Ja egy kérdés: ímél jött?)

„Elméleti honfiságomról” :) (itt felnevettem :Đ ) meg csak annyit, hogy bárcsak lenne 20 ezer fiatal honfitársam, akinek hasonlóan elméleti (gyakorlati) lenne a honfisága!
Akadtak korok, amikor csak ad hoc kétszerennyi is simán megvolt.
Mert eljöhet az idő, amikor az ilyen „márciusi ifjak”, akiket most egyesek lesajnálnak, nemcsak újságot írni kellenek majd a hazának, mint most, meg „kétszer felpofozni”…
Adja az Ég, hogy ne most legyen az, ne még, ne hamar, és én a részemről nem is siettetném, mert globális szintű „változás” lesz úgyis a katalizátor majd.

„De a puskaport szárazon kell tartani.” Nekem beszédes, hogy ez miért olyan üldözendő.
Kétezer ember ártalmatlan „hóbortja” az Isten Haza Család Egyesületben, a Cum Deo Pro Patria Et Libertate szellemében…

Észrevetted, hogy azokat a szavakat, portálokat, szervezeteket, fogalmakat, nem is említem, amikkel Te dobálózol, engem megdobálsz, akit valószínűleg ugyanúgy osztrakizálnának ezekért az elvekért, Hozzád hasonlóan… Mert nincs is rá szükség, hogy nevesítsem őket, konkrétumok nélkül is felismerhető már a baj.

Igen, én is hallottam a legutóbbi népszámlálás eredményéről, és örömmel vegyes kétkedéssel fogadtam. Mert nem tudok elmenni egy ottani polgármester szájából hallott állítások mellett

Szerintem mi ketten semmiben sem különbözünk.

Csak KÖZÖS ellenségeink vannak. De VANNAK, mert aki azt állítja, hogy a Nemzetnek nincsenek ellenségei (idehaza, és határon túl), az vagy vak, vagy szándékosan rosszindulatú. Biztos vagyok benne, hogy ebben egyetértünk.

Obergruppensexfuhrer :) írta...

Kérlek, engedd meg, hogy néhány idézettel, történettel untassalak, amik bennem vannak, és én őbennük. Lehet, hogy néhol majd magadra is ismersz…

A sorrend véletlenszerű. Csak elsőként, stílszerűen:

„Aki Embernek hitvány, az Magyarnak alkalmatlan” /Tamási Áron/

„A jó bíró elítéli, de nem gyűlöli azt amit helytelenít.”

„A rendíthetetlenség az Istenek tőszomszédságába tartozó dolog”

„Aki a demokráciában alszik, az a diktatúrában fog felébredni. Aki nem él a szólás szabadságával el fogja veszíteni.”

„Elvárni a világtól, hogy kegyes legyen hozzád, mert te jó ember vagy olyan, mint elvárni a bikától, hogy ne ökleljen fel, mert te vegetáriánus vagy.” /zen/

„Az eltiport nemzet újjászületik, de az öngyilkos nemzetnek nincs feltámadás” /Kossuth/
„Mert ép az adja meg a lét komolyságát, hogy egy olyan világban élsz, amelyben az a hang, amely az igazi útra hív, csak egészen halkan szól, ugyanakkor benned és körülötted ezernyi hangos szó mondja pontosan annak az ellenkezőjét” /II. Rákóczi Ferenc/

„Krisztusnak és Pilátusnak, farizeusoknak és vámosoknak, zsidóknak és rómaiaknak, egyformán szolgálni nem lehet.” /Dsida Jenő: Tekintet nélkül, 1928, részlet/

„ Egy Nobushige nevezetű katona elment Hakuinhoz - a zen mesterhez – és a következő kérdést tette fel neki:
- Valóban létezik Paradicsom és pokol?
- Ki vagy te? – kérdezte Hakuin.
- Szamuráj vagyok – válaszolta a harcos.
- Te? Szamuráj? – kiáltott fel Hakuin. – Miféle uralkodó fogadna fel téged testőréül? Hiszen olyan a képed mint egy koldusé!
Nobushige annyira feldühödött, hogy már-már kardot rántott, de Hakuin csak folytatta:
- Szóval kardod is van. Biztos az is olyan tompa, mint a fejed!
Amint Nobushige kardot rántott, Hakuin megjegyezte:
- Innen nyílnak a pokol kapui.
E szavakra a katona - megértvén a mester tanítását – visszadugta kardját a hüvelyébe és fejet hajtott.
- És innen a Paradicsomé – mondta Hakuin.”
/Zen történet/

„Egy öreg Cherokee indián meséli az unokájának, hogy nagy harc dúl a lelkében, és ez a harc két farkas között zajlik:
- Az egyik gonosz és tele van dühvel, irigységgel, bánattal, fájdalommal, arroganciával, önsajnálattal, bűntudattal, kisebbségi érzéssel, hazugsággal, hamis büszkeséggel, felsőbbrendűséggel.
- A másik jó és tele van békével, örömmel, szeretettel, alázatossággal, reménnyel, szerénységgel, jósággal, kegyességgel, bőkezűséggel.
Az unoka kis gondolkodás után megkérdezi: - "és melyik farkas fog győzni"?
Az öreg azt válaszolta: "amelyiket etetem."

„A feudális Japán polgárháborúinak idején a támadó hadsereg az egyik település villámgyors lerohanására készült. A faluból – még a hadsereg bevonulása előtt – mindenki megfutamodott – mindenki, a Zen mester kivételével. A generális kíváncsi volt az öregre, ezért elment a templomba, hogy megnézze magának, miféle ember ez a mester. Amikor azonban nem kapta meg azt a tiszteletet és alázatot, amihez hozzászokott, haragosan felkiáltott:
„Te bolond!” – üvöltötte, miközben kardja után nyúlt -,
„hát nem érted, hogy olyan ember előtt állsz, aki keresztül döfhet úgy, hogy közben a szeme sem rebben?”
A fenyegetés nem zavarta meg a mestert.
„És te megérted-e” – jegyezte meg nyugodtan – „hogy olyan ember előtt állsz, akit keresztül döfhetsz úgy, hogy közben a szeme sem rebben?”
/Zen történet/

Ez kicsit absztrakt, de az egyik kedvencem:
„Egy guru azt kérdezte a tanítványaitól, miből tudják megmondani, hogy véget ért az éjszaka, és elkezdődött a nappal.
Az egyik azt mondta:
- Ha a távolban látsz egy állatot, és meg tudod mondani, hogy az tehén, vagy ló.
- Nem – mondta a guru.
- Ha ránézel egy távolban lévő fára, és meg tudod mondani, hogy az körtefa, vagy mangófa.
- Ez sem jó – mondta a guru.
- Hát akkor mi a helyes válasz? – kérdezték a tanítványai.
- Ha egy férfinek az arcába nézel, és felismered benne a testvéredet, vagy ha egy nőnek az arcába nézel, és felismered benne a nővéredet. Amíg erre képtelen vagy, mindegy, hol áll a Nap, számodra továbbra is éjszaka van…

Obergruppensexfuhrer :) írta...

„Si vis pacem, para bellum.” Eleink tudták ezt. Mi ezért létezhetünk. Hála és dicsőség az Úrnak, amiért elég erőt adott hozzá nekik.

A teljesség igénye nélkül, most ennyi jutott eszembe…
Bocsánat a terjedelemért, tudom ez a blog nem rólam szól, de most egyszer és utoljára „tisztázni szerettem volna magamat”, a félreértések elkerülése végett.

György Attila írta...

Rendben van, Ferenc,

mint már mondtam, több a közös bennünk, mint ami elválaszt... :-)

Minden jót!

Csibi Barna írta...

Én kizárólag székely vagyok, nem magyar. Tehát ez a cikk rólam szól.
Namármost:
A román nyelv megtanulásában abszolút semmi szépség nincsen, az úgy rossz, és kiküszöbölendő, ahogy van. Megtanulása GYENGESÉG, BEHÓDOLÁS, az asszimiláció első lépése. Kigyógyulni csak a teljes mellőzés elérésével lehet. A két nyelv élet-halál harcáról van itt szó, a kettő közül csak egy maradhat.
Az oroszok számomra, a székely számára stratégiai partnerek. Lásd pl. oszét konfliktus, ahol az oroszok megvédték az oszétok törvényes államalapítási jogát.
Nem orosz, hanem amerikai támaszpontok épülnek per pillanat tőlünk nem olyan messze. Ők lennének a barátaink, hm?
Hungarista vagyok.
Az utolsó mondattal kapcsolatban, így igaz, senki, még a saját városomban élő MAGYAROK sem szabhatják meg, milyen legyek.

Csibi Barna írta...

Kitartás!

Spectator írta...

Adjon az Isten!

Az én véleményem szerint mindenkinek igaza van csak nem egyszerre. Magamat székelynek vallom, akárcsak Csibi Barna bajtársam, de egy idegen nyelvet megtanulni nem a behódolás jele, ellenben a román nyelvet idegen nyelvből kényszer nyelvé minősítette a történelem számunkra, ebben az esetben viszont más a gyerek fekvése. Az idegen nyelveket úgy is tanítják az iskolákban, mint idegen nyelv és olyan szavakat tanítanak amit az idegen nyelvet beszélő emberek nagy része ismer, sőt az elején alapkonverzációt, nem a "Cartea" című filozófiai verset, vagy a "tuciuriu", "jilava", stb. szavakat. Na jó elkanyarodtam a témától. A székely az székely a magyar az magyar és hogy ki jó magyar vagy jó székely azt csak a fennvaló tudja. Egy ember ha kimutatja, ha nem a hovatartozását, lehet jó magyar vagy székely, de mindenesetre a belső én dönt az ügyben.

Szebb Jövőt!

Csiszer Lóránt

Spectator írta...

Kicsit filozófikus. ;)

radagas írta...

esment itt...
Nem szeretek tanitgatni (elég nekem az oskolában ezt végezni), de vannak itt olyan problémák, melyeket nem tudok szó nélkül hagyni. Az még hagyján, hogy az obergurppenführert vezérezredesnek hiszik, az azonban már súlyos hiba, hogy német vezérezredesnek. Nos, bármennyire is fura, az obergruppenführer nem a német (azaz wehrmacht) hanem SS rang volt. És nem vezérezredest, hanem tábornagyot jelentett. Az oberstgruppenführer a vezérezredes és ez utóbbiból csak egy volt, Sepp Dietrich. A német hadseregben feldmarechal volt a vvezérezredesi ran Kicsi a jelentőség, tudom, de azért legyünk pontosak.
A második hozzászólásom Csibi Barnához szól és ez barátságtalanabb lesz, ugyanis szerintem a nyelvnemtanulás (hű de eszeveszett szó) nem jelent többet mint szellemi gyengeséget, netalán véglénységet. Ha pedig CSAK azért nem tanulja meg valaki az elnyomó ország nyelvét, mert az ellenség, akkor csak annyit ér el, hogy kiszolgáltatobb lesz. Persze, akkor igazán vagány az ember, ha semmilyen állást nem vállal az elnyomó hatóságnál, igaz Barna?
u.i. Ober: a sintóizmust valahogy kifelejtetted a felsorolásból, pedig annak is van egy érdekes elve: ha valaki megdob kővel, törd el a kezét, nehogy mégegyszer megtegyen ilyesmit

Névtelen írta...

Kedves Barátom!

Teafaolajat inhalálva tapasztalom(Bíbor hozott haza valami fránya hasitottkörmü náthát a reinfeldeni óvodábol), hogy Ismét vihar támadt a biliben!
Akik itt soraid magukravonatkoztaták,elfeledkezének a lényegröl:
mi,székelyek,beszédesebbek,vagy kevésbé, inkább cselekedni szeretünk.
Amig a megcsonkitott ország hadai szóvirágokkal hadakoznak, miközben "elfoglaltuk" a csonkahaza leglalább felét,jócsakán hasitottunk Svédországbol,Németországbol és számos egyéb országbol, söt még a svájcikonfederáciobol is sikerül egy két falvacskát belaknunk...
Ha a dolgok továbbra is emigyen haladnak, a kis hazát hamarosan teljesen sikerrel birtokba vehetjük és ismét osztozhatunk rajta "testvéreinkkel" akikkel egy ideje a testi és vérségi kapcsolataink ugyan gyengélkednek, de ez átmeneti...
Adddig pedig Villámlást és vihart a bilibe!

Üdvözöl barátod, Attilius, Frickböl

György Attila írta...

No, ilyet sem csináltam még, de ha lúd, legyen kövér, éppen az erdély.ma honlapján (megkérdezésem nélkül, hm) közzétett jelen írásom kapcsán zajlik az adok-kapok.

Akit érdekel, tessék: http://erdely.ma/publicisztika.php?id=71504

Pityóka meg minimum köszönje meg a látogatottságot.

Morbus Hungaricus írta...

http://mandiner.hu/trackback/10378

Szentesi Zöldi László írta...

jó, igaz cikk.
az ostobaságnak, korlátoltságnak nincs oldala.
még annyit, hogy tapasztalatból tudom: az ilyen típusú cikkek verik ki legjobban a biztosítékot, mert az emberek egy része képtelen szembenézni a valósággal, és önmaguk vizsgálata, jobbítása helyett a jó kis klisékbe menekül vissza.
erről szól a nyírő-leszármazott tiltakozása is (lásd háromszék fórum...)

üdv: szentesi zöldi lászló

György Attila írta...

Köszönöm, Laci. Jólesett, mert hozzá vagyok szokva ugyan, (ki nem közülünk?) de azért rendkívűl fárasztó mentálhigiéniásan az emberi butaság, ami párt- és politikafüggetlen.

Névtelen írta...

Csibi Barna, te ámber, te hogy vagy hungarista, ha székely vagy?

Csibi Barna írta...

Felhívták a figyelmemet, hogy egy kifejezetten jó kérdés is fel lett vetve itt, hát valóban, hogy lehetek hungarista, ha székely vagyok. Ezen én is gondolkoztam, hogy egyeztethető össze a kettő. Arra jutottam, hogy definíció szerint a hungaristák az abszolút "szélsőjobb" a magyar közéleti palettán. Na ha most én magyarul vagy hun nyelven gondolkozok, akkor rájövök, hogy a "szélsőjobb" magyartalan, nyakatekert kifejezés magyar vagy hun megfelelője a LEGJOBB.
Nekik van legnagyobb mértékben igazuk.
Ugyanakkor a hungarista kifejezésben benne van a hun. Én pedig székely vagyok, hun-ivadék. Elfogadható?