Ne tudd meg mi az.
Székelyül: patkán’ma’om.
Neve után ítélve, első
pillantásra azt gondolnánk, bizonyára valamiféle celebeszi, vagy új-guineai
fajta, pedig nem. A patkán’ma’om
teljesen autentikus erdélyi, székelyföldi állatfajta, amelynek két vállfaja is
megtalálható.
Egyikük, a rattus rhesus ordinaris többnyire a
lajbiszaggatókban és más kultúrintézményekben fordul elő, első látásra teljesen
olyan, mint az átlagos secler sapiens,
és csak a megveretése előtti utolsó pillanatokban derül ki róla, hogy ő egy
mekkora patkán’ma’om.
De erről most ennyit:
foglalkozzunk inkább sokkal érdekesebb rokonával, az igazi,
hamisíthatatlan patkán’ma’ommal.
Külső megjelenése alapján
igen könnyen beazonosítható: rendszerint fekete-fehér csíkos mezben,
korcsolyával alsó végtagjain közlekedik, állandó habitátusa, azaz élőterülete a
jégkorongpályák belső tere, máshol gyakorlatilag nem is fordul elő.
Valószínűleg e megjelenés miatt gyakran előfordul, hogy felületesebb szurkolók
összetévesztik a zebrával, s ezen téves felismerésüket: „hüüüülye zebra!!!”
felkiáltással hozzák tudomásra.
Namármost, tekintettel
arra, hogy a patkán’ma’om a jégpályán
kívűl teljesen rejtőzködő életmódot folytat, ezen faj szinte teljes leírása a
jégkorong-szurkolók és jégkorongozók leírásain alapul, mint ahogyan eredetileg
nevét is tőlük kapta.
A patkán’ma’om létezése önmagában rejtélyes, nyilvánvalóan valamiféle
furcsa szimbiózisban él a hokistákkal, akik megtűrik maguk mellett a pályán,
ezért cserében a rattus rhesus
mindent megtesz, hogy megkeserítse életüket.
Szaporodása úgyszintén a
jégpálya belterületén történik, ez onnan is látszik, hogy a törzsszurkolók igen
gyakran biztatja fajfenntartási tevékenységre női felmenőivel, illetve a
tájékozottabbak rektális közösülésre szólítják fel a caballus nevű állattal (v.ö: zebra). Ezek a pikánsnak is tűnő
részletek egyáltalán nem ritkák a patkán’ma’om
szokásainak tárgyalásakor, táplálkozási szokásait illetően is gyakran hallható,
amint bizonyos férfigenitáliák elfogyasztására szólítják fel a vérmesebb
szurkolók.
A patkán’ma’om egyszerre veszélyeztetett és védett állat.
Veszélyeztetettsége rendszerint a hokimeccsek utolsó harmadában tetőződik,
főként ha a hazai csapat vesztésre áll, ilyenkor még a játékosok sem átallják
célba venni egy-egy jól irányzott koronggal. Ilyenkor a patkán’ma’om érdekében a mérkőzés után karhatalmi erők,
gyorsreagálási egységek és állatvédők gondoskodnak a fajta állagának
megóvásáról.
A patkán’ma’om látása igen gyenge, ezért gyakran ajánlják számára
okuláré viselését, de mivel hallása is gyenge, e tanácsot legtöbbször nem
hallja, és nem fogadja meg. Szaglása kitűnő, általában már szezon elején
megszimatolja a győztes klubcsapatot.
Familiáris állat, amelyet
a szurkolók bennsőségesen szólítanak meg, ezért ha elmegyünk egy csíki
hokimeccsre, azonnal láthatjuk és hallhatjuk is, sőt felismerve magunk is
ordíthatjuk: „TEEEEEE! PATKÁN’MA’OM, TEEEE!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése