Huh.
Minden székely bestiák
legfélelmetesebbike, magyarul: miacsemeristennyila.
A miacsemeristennyila
szinte mindenhol jelen van, a közélettől a magánéletig, a hálószobától a munkahelyig,
s a kocsmától az éléskamráig. Létezése úgy lengi körbe a székelyek életét, mint
a Teremtés elején a vizeket az őslélek, vagy mint az ódon görögökét Zeusz
haragja.
Fizikai leírása
lehetetlen, ugyanis az alakváltók rendjébe tartozik, s néha a legváltozatosabb
módon tűnik fel. Egyik leghitelesebb beszámoló Csíkszeredából származik, amikor
is a sétálóutcában andalgó székely bácsi lábai között villámgyorsan átviharzott
hátulról egy fekete pulikutya. Az öreg olyat ugrott vertikális irányban, mint
Anna Csicserova a londoni olimpián, majd kucsmáját a földhöz vágva, kiszakadt belőle
a megnevezés: miacsemeristennyila?!!
Persze, a
miacsemeristennyila fő tevékenysége nem csak a honi lakosság ijesztgetéséből
áll (ebből a szempontból a rekkencsel rokoníthatjuk), ugyancsak ő a ludas abban
is, amikor egy átmulatott este után rejtélyes módon eltűnik a kamrából egy üveg
zakuszka, vagy egy szál kolbász. Ilyen esetekben (minden bizonnyal az alkoholgőz
vonzza a helyszínre) előfordulhat, hogy berókázik az előszobába, vagy olyan
partnert csempész az ágyba, amit ébredés után egyetlen módon lehet
megmagyarázni: Miacsemeristennyila?!
Hasonló állatfajta
egyébként az északi népeknél is létezik, az izlandiak valami kimondhatatlan
nevű trollként ismerik, de ez a skandinávokat ismerve mindössze csak kitalázió,
hogy mégse kelljen agyonütni a szomszédot, ha eltűnik a füstölőből a lazac, és
nem érték éppen in flagranti a tettest.
A székelyföldi
miacsemeristennyila viszont él, létezik és virul, kitűnő viszonyt ápol a
politikummal és a sajtóval, éppen ezért a szalagcímek olvastán többnyire
azonnal a már megint miacsemeristenyila jut az emberek
eszébe.
Sokszínű és alkalmazkodó,
legfőképpen mindenevő teremtés; de létezik olyan vélekedés is, miszerint meghatározó eledele
tulajdonképpen a mosás utáni fél zoknik. Érdekes, egész párat sosem fogyaszt
el, a mosógépből mindig hibátlanul előkerül a zoknipár fele, a másik a miacsemeristennyila
zsákmánya, s ez ellen semmit, de abszolút semmit nem lehet tenni.
Bár előszeretettel
tartozkódik a setét zugokban, padlásokon, bozótokban és egyéb helyeken, ahol
fújtat, kajtat, zerget, egyszóval csemerkedik, megtalálható kifejezetten népes
helyeken is, mint például egy hokimeccs, amikor a helyi csapat sorban az ötödik
gólt kapja, és ilyenkor azonnal felismeri a négyezer fős szurkolótábor: Miacsemeristennyila?!...
Újabb megfigyelések
szerint már az irodalom területére is behatolt, legalábbis könnyen
előfordulhat, hogy ezen szócikk elolvasása után a derék olvasó is
megrökönyödötten világosodik majd meg:
Miacsemeristennyila vót ez?!
3 megjegyzés:
Ennek a titokzatos lénynek a megjelenése olyannyira sokkoló, hogy puszta látványa is tudatkiesést okozhat. Ilyenkor van, az hogy a székely gazdasszony tanácstalanul álldogál a sütőkonyha, a füstölő vagy a kamra közepén, esetleg a kredenc nyitott ajtaja előtt, és révedezve kérdezgeti magától: Métt es jöttem ide? Mit es akarok? A szellemi bénultságból kiszabadulni és saját kérdéseit megválaszolni csak akkor lesz képes, ha visszatér korábbi, a miacsemeristennyíla megpillantása előtt végzett tevékenységéhez. Ezt a rejtélyes jelenséget gazdasszonyok százai tapasztalják meg nap mint nap Székelyföld-szerte.
legyen könyv a transzilvállatokból is!
Köszi, Andi, a jó hír az, hogy már "úton" is van a könyv, "Bestiarium Siculorum" címmel... Ejsze pár héten belül már lapozható! :-)
Megjegyzés küldése