Lumbricalis incarceratio (Transzilvállatok 21.0)

Ne tudd meg, mi az...

Magyarul: fába szorult féreg.

Aki a fába szorult féregről ilyenkor a puhafa- vagy keményfa szúra gondol, annak a keresztanyja térdje kalácsa, és egyébként is. A fába szorult féreg az egész Kárpát-medencében ordít, és nem csak föltétlen Trianon miatt. Amúgy is.

A fába szorult féreg eleve nem féreg, hanem valami más. A székelyeknél a féreg nyilvánvalóan valami egérféle: pocok, patkány, pele, mókus, vakondok, akármicsoda, részünkről akár kacsacsőrű emlős is lehet, ha négy lába van és kártékony.

Most szinte látom, ahogyan néprajzban és magyar népmesékben jártas emberekben bereczandrási mosoly ül ki az arcokra, s azt mondják: hehehe, s akkor Hétszűnyű Koponyányi Monyók mi vót? Amire én azt mondtam, igazuk van, a fene fog Benedek Elekkel vitatkozni, a kedves olvasó meg, ha többet akar tudni, használja az ember legjobb barátját, a Google-t.

Lényeg, hogy a fába szorult féreg meghatározását nem annyira biológiailag és fajtanilag, inkább politikailag lehetne meghatározni, ezért bízvást állíthatjuk: Kárpát-medencei állat. Amennyiben a Kárpát-medence egy nagy fa, ahogyan előszeretettel, és jogosan ábrázolják, akkor a törzsébe biza’ belészorult egy kicsi nép... na, ezt most abbahagyjuk, mert előbb-utóbb valaki orrba vág emiatt, s aztán ordíthatok, mint a fába szorult féreg.

A legfurcsább az, hogy a fába szorult féreg nem igyekszik menekülni, a fába szorult féreg ordít, de marad, mert azért éppen-éppen annyira nem szorult meg, hogy muszáj lenne menekülnie. Mondhatni, szinte kellemes ez így neki, ahogyan az új cipő is szorít. 

A fába szorult féregnek neme nincs, ilyenkor a magyar nyelv húzza ki a csávából az állatmeghatározót, mert ugye, ez egy olyan állat, amelyik nem-e, nincs?

Ha már ordításról van szó, és fáról, meglehetősen távolian, de mégiscsak rokonságot mutat a kecegányfiókákkal (v.ö: toportyánféreg), de ez egy későbbi eszmefuttatás része.

És ahányszor fába szorult férget hallunk sivalkodni, dőljünk hátra, s igyunk egy (na jó, három) pohár szilvapálinkát, mert amíg van fa, ahová beszoruljon, addig erdő is van, s Isten druzsbájának (latinul Attilius Rufuslacus) mégsem sikerült megváltania akarata ellenére bennünket.

Mentségemre legyen szólva a politikai felhangokért: ha valaki bánt, ordítani fogok. Mint a fába szorult féreg.