Hit, vallás.

Régóta eljött az ideje, most mondom én is: „fasiszta” vagyok.

Aki most politikai kategóriában gondolkodik, annak egészségére. Én a magam részéről, kellemesen negyvenes, nemzetben, magyar nemzetben gondolkodó emberként mondom most: „Legyünk szelídek, mint a galambok, és okosak, mit a kígyók.”.

Hogy ez egybeesik egy bizonyos hitvallással, az teljesen véletlen. Komolyan. Keresztényi, mi több, okos hitvallás. Nem véletlen erdélyi születésű.

Tizenévesen a fasizmusban hittem, ez Ceausescu nyolcvanas éveiben volt. Aztán volt liberális elmezavarom, majd újságíróként húsz év alatt sok más dolgot megtapasztaltam. Aztán értékeltem és érzékeltem a szociális érzékenységet, a politikai korrektséget, és egy csomó hülyeséget, amit meg kell tanulni ahhoz, hogy megvethesd.

Jelenleg azt hiszem: vannak emberek, akikhez hűséges vagy. És van hit. Van nemzet. Van Isten, bárminek is nevezed.

Vagy nincs: de akkor ahhoz kell hűségesnek lenned, amit tagadsz: tehát van. Ha más nem, az Isten alakú űr benned.

Távol álljon tőlem a biblikai prédikáció, de Jézus mondá: „ a Te szavad legyen igen-igen, vagy nem-nem. Az Úr a langyosakat kiköpi a szájából.”

Hát ezt csak az nem hallja, akinek nincs füle a hallásra.

Nem egymás ellen harcolunk: hanem egymásért. De amióta szemfogaink vannak: ragadozók vagyunk. Ez is az ember.

Csak egyszer már végre: légy az, aki vagy. Ismerd meg önmagad, és most szándékosan nem írom le a görög megfelelőt: mert tőlünk, magunkfajtától tanulták.

Hát akkor legyünk azok, akik vagyunk. A most ismert világ éppen omlik összefele. Semmi más nem marad: csak önmagunk. A hit. Bármiben. A hit.

Aztán lehet ezt nevezni bárminek. Mindenki megnevezheti, ahogyan én is most. Ezek csak nevek: a lényeg, hogy legvégül csak a mámor, a bárminek nevezhető Isten, és a lojalitás marad.

Végső soron: a rend az, ami rendben tart. Na, ez a "fasizmus". Illetve: majd kiderül.