Bethlenek, Rákócziak, Tiszák, Báthoryak, Pállfyk, Bánffyk, Ugronok, Kálnokyak, Hallerek, Mikók, Balassák, Sándorok, Bergek, Nádasdyak… ez csak így hirtelen jut eszembe azon főnemesi családok közül, akik leszármazottjai mai napig a magyar élet, a magyar közélet szereplői és jó értelemben véve meghatározói. Még sok más lenne, s a magam bocskoros nemességével ezért elnézést kérek a kimaradottaktól: nem felségsértés, egyszerűen csak „túl nagy” az örökség…
A nemesség: „nemesség”. Szép a magyar nyelv, van benne nemes és nemtelen. Aki nemesember, az nemes ember: érti, aki érti. Ez az, amit csak örökölni lehet, együtt élni vele, akár a luxemburgi kastélyban, akár a börögáni kitelepítettek között, akár ausztráliában, akár Erdélyben, visszafoglalva az ősi jussot.
De ha egyszer ismét ezek az emberek tudhatnák magukénak azt, ami az övék… a Hazát, a jussot, a méltóságot: ami kijár. Mert annak idején hittel és vérrel adóztak érte őseik, neveltetéssel ők(!), és csupán a plebejus kései káröröme tette őket dzsentrivé.
Dzsentri az volt, aki úgy élt, ahogyan élhetett volna.
Hányan élünk ma így… Ennek csak a bankkölcsönök a megmondhatói.
De a nemesség, a gyönyörű magyar nemesség, a gyönyörű lengyel nemesség, a gyönyörű közép-európai nemesség: hát ez az, ami a mienk, és ha a szentekre gondolunk, a történelemkönyvekre, arra, amik vagyunk: hát ez a nemesség az.
Amit most megmosolyog a plebejus utókor, legjobb esetben megsüvegel: de nem adózik neki.
Nem pénzzel: azt másnak teszi.
Tisztelettel, megbecsüléssel, lojalitással kellene adózni a nemességnek: mert nem csak legjobbaink, de vérünkből valók. Mi magunk vagyunk - és a természet, a Jóisten, nevezzük bárminek - kiválasztott családokat, ahogyan a jó gazdaember is tenyészállatokat tart.
Új világot élünk. Új Világ, új Európa, új Magyarország van születőben. Ez az, ami jó, a sok rosszban.
Éppen ezért, örömmel látnék végre, és nem csak én: egy új, újjászülető, politikai értelemben újjászülető magyar főnemességet.
Legyen az párt, páholy, lobby. De legyen. Mert aki évszázadokat harcolt végig jóban-rosszban egy nemzet mellett, adott esetben ellene, de mindig elvek mentén: még mindig jobb, mint a mai nem(esség)telen világ.
Hát ennyit a köztársaságról.
Hűséget én elveknek, embereknek, vezetőknek esküdnék: nem egy arctalan tömegnek.
Ha egyszer magához tér a történelmi magyar nemesség - és magához fog térni – más világ lesz. Jobb. Nem csak politikai értelemben. Mondom, szép a magyar nyelv. A jobb: jobb.
2 megjegyzés:
Kedves Attila!
Kicsit idealistára sikerült ez az írás.
A nemesség nem a származásban van, hanem a szívben.
Nem csak dicsőség köszönhető nemességünknek. Hányszor, de hényszor esküdött össze nemességünk egy része az ország java ellen! Hányszor kötöttek paktumot az úgynevezett "nemesek" azokkal a "nemtelenekkel", akiknek pénzük volt, dédapjuk még magyarul sem beszélt, nem is itt élt - aztán pénzen vett nemességük okán vérségileg is összekeveredtek "nemeseinkkel"...
Bennem nincs "kék vér", de ettől nem érzem kevesebbnek magam bármely nemesnél. Székely vér van bennem, az Áron nevet is székely dédapámtól örököltem, és erre a kollektív nemességre sokkal büszkébb vagyok, mint ha grófi vagy báró-származék nemes lennék. Ahogy másik ágon becsületes paraszti felmenőimre is, el nem cserélném őket még egy Széchenyire sem vagy Bethlenre sem.
Találkoztam Apafi-leszármazottakkal, és tudod, mit láttam? Egyrészt a vérfertőzés hatását (a "Maradjon egyben az a birtok!" rendkívül okos politikájának eredménye), másrészt egyfajta kopott büszkeséget nemesi származásukra - de semmi értékelhető személyi teljesítményt.
Aki lélekben nemes, az fogja előrevinni ezt az országot. Azoknak a "nemeseknek" meg, akik nemzetünk megrontóival szövetkeznek, hát hadd ne mondjam, milyen véget kívánok.
Üdv.:
Szabó Áron
Nemesseg? De hat honnan? A legjobbakat a hasburgok , a komcsik halomra olettek az utolso 4-500 evben.Akik maradtak tolvaj gazemberek kik politikusok vagy megsertodott nemzetarulok,magyargyulolok lettek. Ezek a tenyek. (tisztelet az a par kivetel) A mai paraszt es egyszeru emberek sokkal nemsebbek mint akiknek a cim az olukbe esett szuletesuk alltal. Plusz a szekelyek, akik nemesek voltak amig meg nem erkeztek ezek a aljas hasburgok,hogy degeszre tomjek hasukat es zsebuket.
Megjegyzés küldése