Csend, nyugalom

Csend van és nyugalom.

Írhatnék most arról, hogy egyre idegesítőbb az anyaország nemzeti(bb)nek aposztrofált internetes sajtója. Néhány barátom kivételével frusztált emberek, akik számára egyedüli mércéje a magyarságnak, hogy aki nem ért velük egyet, az hazaáruló, és nyilván zsidó.
Gyakorló szkepto-szemita vagyok (ezennel a megnevezést levédem), de ez azért erős túlzás.

Írhatnék arról, hogy foci-vb lévén, milyen jólesett, hogy nyertek a németek az imént, de hát ez csak természetes. :-)

Írhatnék Dani barátom állásfoglalásáról, de erről azért sem, mert a világon legalább két dolog van, ami vitathatatlanul emberi döntés: ez a vallás és a szex, ebben a sorrendben. Mindenki az, aki.

Írhatnék arról, hogy hál' Istennek egy sziklára épült házban élek Csíkszeredában, ami önmagában véve is elég magason van, de alattam tizenöt méterre már lassan összefüggő tó a vidék. Ha még egy-két métert nőne, nem lenne többé sem nemzetiségi gond Romániában, sem gond a bankkölcsönnel, szinte drukkolok neki.

De mindez most valahogy nem érinti meg újra az ingerküszöbömet. Nyár van, akkor is, ha esik az eső, akkor is, ha az emberi butaság változatlan, akkor is, ha a barátok barátok maradnak: ez ebben a szép.

Csend van, nyugalom, itt, Csíkszereda fölött is, nem kell ehhez messze menni.

(képen: Marczi von Benczével örülünk a nyárnak)