(részlet a Harcosok Könyvéből)Ha a küzdelem vége életben talál: győztél, bárhogyan történt is.
Megharcoltad, elvégezted azt, amire hivatásod szólított; és csak az, aki maga is harcos, vagy művész, értheti meg azt a feltétlen és végletes odaadást, amit a harc kíván.
A csata végén majd, ha remegő izmokkal és pattanásig feszült idegekkel, leülsz és térdedre fekteted fegyvered, egy ideig semmi másra ne gondolj, csak a győzelemre. Füledben ott dobol majd a felajzott vér, idegeid rángatóznak és lélegzeted akadozik – lelkedet azonban ellepi a nyugalom és a halálos fáradtság.
Élvezd ki ezt a pillanatot. Olyan emberi élmény ez, amelyhez hasonló nincs más. Ilyenkor ne gondolj a harcra, ne gondolj az öldöklésre és ne gondolj sebeidre. Arra gondolj csupán, hogy élsz, hogy győztél, és továbbra is rád süt a nap.
A harcnak ezzel még nincsen vége. Harcos vagy, tehát harcolni fogsz egy életen át, jobb és rosszabb ügyek szolgálatában – de a megnyert csaták utáni diadalmas nyugalom egyedül csak a tied. Élvezd ki és meríts erőt belőle: mert megérdemled, és mert szükséged lesz rá. Ennyivel erősebb, jobb és több leszel a következő ütközetben.
Ilyenkor, a győzelem órájában megbizonyosodsz arról, hogy legyőzhetetlen vagy. E hit nélkül nem lehet meg a harcos – ezért higgyél benne, és engedd át magad a diadal ittasságának.
Légy méltóságteljes ilyenkor. Vagy légy túláradó, és légy harsány; légy erőszakos, vagy légy megbocsátó: de engedd át magad teljes lényeddel az ünneplésnek. Feltétel nélkül és parttalanul ünnepeld magad.
Győztél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése