És eccer (nem egyszer!) csak a nyúl viszi a puskát...Egy ideje csak úgy kapkodja a magamfajta a fejét. Milyen hamar, gyorsan, zökkenőmentesen lehet átállni ismét, korrekt lenni politikailag, persze úgy, hogy eddig ugyan leszartalak, de mától ugye megérted, csak finoman, és másokat is letojhatok?
Jobb híján- mit Jobb? bármi híján -olvasom az erdélyi önjelölt megmondóemberek honlapján, a Transindexen a legújabb elemzést, publicisztikát (sem zárójel, sem idézőjel, valóban az, a maguk módján), a kettős állampolgárságról, ahol B-P. Előd, kifejti végre, mi, és hogyan, miért, és miért igen, és annó miért nem.
Az úriember, ahogyan a magukfajtánál szokás, szépen sorba vesz néhány politikai tényt (másokat nyilván figyelmen kívűl hagy), elemez, aztán higgadtan levonja a következtetést, hogy igen, talán lesz magyar állampolgárság ismét, de hát, Istenem, ez is egy játék, ami neki nem fontos, ő kívűlálló, neki semmi, neki amúgy is nyolc, kifizetik az aprópénzét.
Persze, az egész eszmefuttatás arról szól, hogy ez ugyan elvetemült Fideszes, náci, magyarkodó alapeszme - de mégiscsak Fideszes, tehát leendő kormánypártté - na üsse kő, hát legyen a "mienk", végül is "mi lesz, ha egyszercsak ötmillióval megnő a választásra jogosultak száma. Mégis, ki szavazna arra a pártra, amely nem akarta őt?" (idézet az úriembertől.) Jellemző, hogy a Jobbikról, (túl) hosszú elemzése után, nem szól, nem, nem, és végképp nem, azt majd megvárja a szegény "politikai publicista", mennyi lesz majd az országházi számarány, leosztva ezt sajtótámogatásra).
Na látjátok, felebarátaim, a történet erről szól. Erről szólt mindig is. Akkor is, amikor ez a társaság, az erdélyi SZDSZ fellegvára még önfeledten ünnepelte a magyartalanságot, december ötödike után különösképpen. Ez az erdélyi "emberarcú liberalizmus". Ez az, ami az. Ők. Akik nem akarták tudomásul venni: az erdélyi magyaroknak is lehet választási szíve joga.
Van, akinek zsigeri kérdés, eszmei, vérségi, elkötelezett a nem kettős, de egy állampolgárság: a magyar. És van, akinek ez hűvös, kifizetődő állásfoglalás. Talán.
Ha egyszer lesz valós magyar állampolgárság, valós politikai jelentősége ennek, akkor majd rákérdezünk erre is. Ezekre is. A cinikus, vállrándítással átálló politikai elemzőkre.
Akik okosan, szépen, empirikusan árulták magyarságukat. És embertelenségből példát, vitézségtelenségből formát adtak a következő nemzedékeknek.
De mégsem az a kurva nyúl viszi a puskát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése