Múlt héten Csíkszentkirályon egy cigány összeszurkált egy magyart.Ez a tény. Öt szúrás esett, legjobb tudomásom szerint. Aztán a cigányt elvitte a rendőrség, ahogy ez szokás, a magyart a mentő. Másnap a magyar még mindig kórházban, súlyos állapotban, a cigány meg végigsétált a főutcán.
Azért ez mégiscsak a Székelyföld, hál'Istennek. Történt, ami történt: a falu jobbik része összeállt, és igazságot szolgáltattak maguknak. Közben leégett egy csűr, járulékos kárak, elégett egy ló. (Lovasemberként mondom: kár volt érte. A ló egy nemes állat.)
Az szinte mellékes, hogy évek óta említett sajnálatos, cigány tulajdonban lévő ló a becsületes székely gazdák területein legelt sok hasonmás társaival együtt, hogy évek óta érett a visszaélések sorozata e késeléseig: nem, Tibori Szabó Zoltánnak, a Népszabadság munkatársának és többszörösen kitüntetett erdélyi üdvöskéjének egyeten dolog jut eszébe erről: hogy: "Odaveszett a székelyföldi magyar-roma béke."
Meg az is, - ami igaz -, hogy: "Amikor azonban 1990 márciusában Görgény-völgyi román parasztok támadták meg az iskoláik visszaszerzéséért tüntető marosvásárhelyi magyarokat, a romák a magyarok pártjára álltak. "Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!" - ezzel a kiáltással érkeztek a romák a véres konfliktus helyszínére, a Rózsák terére."
Igen, ez igaz. És az is igaz, hogy ezeknek az általa említett Gábor-cigányoknak annyira nincs közük a részükről is megvetett "sátoros-cigányokhoz", mint nekünk, mai magyaroknak az SA-hoz, vagy Tiborinak a prágai csodarabbihoz, bármennyire is szeretné ezt ő.
Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság ezen ártatlan erdélyi zsoldosa azonban mindjárt messzebb lát. Őt nem érdekli a csíkszentkirályiak valósága. Ő Kolozsvár és Budapest internacionalista vonalán és pénzügyi tengelyén közlekedik, neki illik ilyeneket leírni ezek után... Csak két mondat, magyarázat nélkül:
"A romák fejszékkel és kaszákkal lendültek támadásba, a magyarok kövekkel védekeztek."
(...)
"A gyújtogatásra a székelyföldi magyar közösségeknek minden bizonnyal a televízióadók által részletesen ismertetett hasonló magyarországi agressziók szolgálhattak példával."
...És ez az ember tanítja újságírásra Kolozsvárott a legújabb magyar nemzedéket. Figyeljünk már oda egy kicsit.
8 megjegyzés:
Amíg nem ismeri személyesen Tibori Szabó Zoltánt, megkérem szépen, hogy tisztelettel beszéljen róla, mert olyan emberről van szó, akinek a neve és a munkássága világszerte ismert és elismert. Amit ő kimond, vagy leír, az úgy van, azt nem kell kommentálni, mert nem is lehet.
Na tessék... Ilyenkor egyszerűen lehülyézni szokás az embert, de egy névtelennel azt sem lehet.
Az ön által tiboriszabózoltánnak tulajdonított képességek pedig a római Szentatyának is dicsőségére válnának. Nemhogy egy bérfirkásznak.
Kisfiúk, kislányok, gyakoroljatok, tanuljatok, legyetek ügyesek, hajrá! A többit meg beszéljétek meg valahol egy üdítő mellett, a mesterrel.
Hozzászólások törölve, köszönöm a látogatottságot!
Ön szerint mi lett volna ebben az esetben a helyes újságírói magatartás?
Tényleg nem szeretném tovább folytatni ezt a polémiát, ha egyáltalán annak nevezhető. Régi is, meg nem is annyira jelentős, és a legkevésbé sem szándékozom ezt ennél jelentősebb rangra emelni.
De ha már kérdés: valamit magára is adó újságíró ilyenkor nem a kellemes, kényelmes, politikailag korrekt álláspont szerint ítéli el kollektíva az "intoleráns", vérszomjas, elvetemült székelyeket, hanem megnézi a helyszínen, mi történt, mi volt az okozat, ami kiváltotta az okot, és így tovább. Vagy legalább kiküldi jobb ügyhöz méltóan buzgó tanítványait tájékozódni, hogy végre ne csak iskolapadi lojalitással szerezzenek átmenő jegyeket, hanem valós riportokkal, amelyeknek bizony nagy híját látjuk az erdélyi újságírásban.
Aki csak két napot is eltöltött, vagy eltölt a Székelyföldön egy népes cigánytanya szomszédjaként, nos, kicsit másként látja ezt a jelenséget, mint a Népszabadság vagy Népszava obligátan toleráns publicistája.
És igen, fenntartom: noha minden bizonnyal jó pedagógus T.SZ.Z (ezt mondják tanítványai, nincs okom kételkedni benne) - újságíróként, sőt: újságíró-képzőként semmiféle pozítivumot nem mondhatok róla. Zsigeri vita helyett elég visszaolvasni az elmúlt húsz évet, mikor, ki mellett, hogyan foglalt állást, mennyire volt igaza, milyen elveket képviselt, ha egyáltalán van ilyen.
Jómagam is székelyföldi vagyok, bár tény, hogy nem cigány-tanya mellett lakom. Nem ismeretlen számomra amiről beszél: embertelen, amikor az embert, családtagját, barátját, ismerősét, bárkit leszúrnak. Az érintett és hozzátartozói jogos gyűlöletet éreznek az elkövető ellen, de a társadalmi normába éppen úgy nem fér bele senki házának, csűrének, lovának felgyújtása, mint a szurkálás. Ha egy magyar késel meg egy másikat, senki nem fog gyújtogatni, vagyis az ellenreakció nem az elkövetők, hanem bizonyos népcsoport tagjai ellen irányult. Ez a magatartásmód, ha másképp nem lehet megoldani a konfliktust, helyi szinten megérthető, bár nem tanácsos (hosszútávon biztos nem hoz megoldást), de társadalmi szinten nem képviselhető. A társadalmi kommunikátor, ha profi, akkor nem eshet a szélsőséges nacionalizmus csapdájába. Ha ilyen történik, akkor az pogromokhoz, vagy hogy újabbat említsek, szlovák nyelvtörvényhez vezet (de ott sem csak a szlovák szélsőségesek, hanem sok magyar nemzetieskedő vezető, és bujtogató is éppúgy hibás). A cigány-tanya mellett még át lehet ordibálni (ha meri az ember), hogy büdös cigány, de nem lehet ilyent sem egy újságban, sem pedig politikai szinten megtenni. Ezért úgy látom, hogy az újsággal, újságíróval szemben támasztott elvárásai, ha megvalósulnának, sokkal rosszabb helyzetet kreálnának. Viszont amennyiben ön a gyűlölködő hangvételt képviselné társadalmi szinten, akkor ön is csak a bujtogatók sorába tartozik, ha megoldást keresne, akkor a követendő példák közé. Azzal, hogy ilyen széles fórumon szid mértéktartó, és valóban "emberséges" embereket, mert nem büdös cigányoznak, úgy tűnik, hogy az első kategóriába sorolná be magát. Szerintem kár lenne. Tisztelettel, Szisz
Kedves Szisz,
kitűnő megjegyzés, még egyet is értek vele. Nem hiszem, hogy valaha is "büdöscigányoztam" volna, mindössze annyi az álláspontom, hogy minden közösségnek joga van az önvédelemhez, ha az önbíráskodáshoz nem is. Legalább az objektív ítélkezéshez mindenképp.
Jelen esetben a székely falu volt az, amely VISSZAÜTÖTT, ezt ne feledjük el.
Hogyan is írta Tibori? :-)
"A romák fejszékkel és kaszákkal lendültek támadásba, a magyarok kövekkel védekeztek."
...és akkor szó sem esett az évekig tartó roma rablóhadjáratról, erőszakos cselekményekről a faluban, na de ez már mindegy, eső után köpönyeg. Tényleg lerágott csont, ráaadásul nem ez volt az elős, és nem is lesz az utolsó a konfliktusok sorából.
Szélsőjobbos eszmékről, anyaországi import-gyűlöletről vizionálni egy ilyen ügy kapcsán azért enyhén szólva is tendenciózus csúsztatás, és méltatlan az újságírói objektivitáshoz. Ezt fenntartom továbbra is.
Köszönöm a válaszát. Maradok tisztelettel, Szász István Szilárd
Megjegyzés küldése