2009. március 5., csütörtök

Nyelvében él

Mindig tudtam, a sorsnak valami teljesen különös szándéka (na és persze, humorérzéke) kellett ahhoz, hogy valaki Romániában élhessen.
Az igazság az egyébként, hogy jókedélyű embernek kifejezetten élmény, és kifogyhatatlan poénok forrása ez az államalakulat. Mostanság többnyire magam is azt gondolom, Romániának egyetlen baja van csak, és ez az, hogy nem Dél-Amerikában leledzik. Ott aztán tökéletesen beillene a képbe, életvidámságával, korrupciójával, groteszk történeteivel és mágikus realizmusával.
Ha jól emlékszem, valamelyik orosz politikus mondta: "románnak nem lenni nem nemzetiség, románnak lenni foglalkozás". Nagy bölcsesség ez, érdemes megjegyezni.
És lám, valóban az. Most olvasom például az elmúlt idők egyik legszebb álláshirdetését, miszerint Angliában, valahol Kent grófságban, románul beszélő embert szeretnének alkalmazni: éspedig kettő darab szamár mellé, afféle társalkodónak.
Fele sem tréfa, a hirdetés valós, az történt, hogy valamiféle skanzenben, ahol a rurális élet szépségeit szándékoznak bemutatni a szabadidős misterbeaneknek, vásároltak két szamarat, pechjükre valahonnan Romániából.
E szamarak pedig, köztudottan csökönyös állatok lévén, ragaszkodnak az anyanyelvükhöz, és tekintélyes fülük botját sem mozdítják a shakespeari szépségű angol nyelvre. De nem ám, ők románul értenek csak, és punktum.
Az angol úriember pedig, ugye, ilyenkor nem egy somfabotot tör el a szamár hátán, még csak nem is kólintja fejbe Petőfi juhászaként: nem, az angol gazda ilyenkor némi szívfájdalommal, de abszolút korrektséggel meghirdeti a románul beszélő ember(ek) számára ezt az állást. Mert anyanyelvéhez mindenkinek joga van, Angliában a szamárnak is.
Arra persze kíváncsi lennék, ha egyszer majd a fülesállomány felszaporodik úgy másfél-kétmillióra, lesz-e majd szamár-autonómia? Még ezt sem tartom kizártnak. Kent grófság éppen megfelelne.
De addig is: ott van a lehetőség, ajánlom minden honfitársamnak. Tárt karral fogadnak bárkit, aki jó ízes románsággal képes elküldeni a szamarakat melegebb éghajlatra.
Jó kérdés amúgy, honnan tudják a derék albioniak, hogy ezek a szamarak román nyelvűek, merthogy ugye előfordulhat, hogy Romániából jöttek, de tulajdonképpen csak bolgárul, lovári nyelven, tatárul, törökül vagy ukránul értenek. Nehéz dolog ezt kinyomozni egy ilyen makacs jószágnál.
Végső soron, ez talán a kihívás is a feladatban. Bár számomra azt is érdemes lenne kipróbálni, mennyi idő alatt lehetne egy román származású, angliai szamarat elmagyarosítani. Vagyok eléggé optimista, viszonylag gyorsan sikerülhetne, a szamár ugyanis szamár, és nem hülye.
Szóval, kalandra fel. Én szóltam a lehetőségről.

12 megjegyzés:

Klematisz írta...

Jaj, ez nagyon jó :))), Angliában még a szamárnak is joga van az "anyanyelvhez" :) Rég nem nevettem ilyen jól...

Gál Judit írta...

Nagyon szeretem olvasni az írásaidat, ettől a maitól pedig egész napra jó kedvem lett.
Üdv: Judit

Ella írta...

temaba vago: http://www.manna.ro/szauna/Olaszorszag_romanok_Padovaban_2008_11_20.html

Do-Mi írta...

...a szamár ugyanis szamár, és nem hülye. .és ha tud a Gyurcsányrúl ?
akkor is ?

Klematisz írta...

Valami gond volt mostanában a blogommal, úgyhogy a tartalmát átmentettem erre a címre: http://klematisznaploja.blogspot.com/ és a régi blogom töröltem. Ahhoz, hogy benézhess hozzám, a linkeknél javítsd ki a címet az fentire :)

Névtelen írta...

Annyi embertelen, "sziszifuszi" és megfizetetlen melót kénytelenek az emberek "idehaza" elvégezni, mert "valamiből meg kell élni", ugyebár... Aztán nyílván semmi remény a jobb életre, marad a néma (belső)"szamárordítás", s a nagy (végső)"elefántcsel" a pályafutás befelyeztével...
Mennyivel rosszabb kilátás egy középkorú félműveltnek, ha az öreg Albionban tisztességes (húszszoros) fizetésért két románul szocializálódott balkáni háziállattal elbeszélget, miközben szamaragol, érvel, amint pszicho-pedagógiai módszerekkel győzködi le a csökönyösségre való ősi hajlamokat, ábécét tanít olyanoknak, akik jobb társaságban is csak az "Í-Á" kombinációkat hajlandók kiejteni, illemtant tanít obszcén-büszkén lógatott családfák célszerű elrejtése végett : csacsiknak ... és turistáknak.
(És ezenközben abrakol, almoz, csutakol majd eltakarítja a ganét...)
Aztán szabadidejében meglátogatja Madame Tussaud-ot, a Soho-t, vagy a Birmingham palotát, vagy akármit, amire "belőle" futja, és esténként szorgalmasan elüldögél a pubokban, mozikban, internet-kávézókban...
Nos, én vállalnám, ha belegondolok! Megkaphatnám azt a melót Attila ?

No name (unit zoo)

Do-Mi írta...

Versenyvizsga lesz-é ?

György Attila írta...

Nem tudom, Dom-Mi, betöltötték-e már az állást... amúgy istenbizony reális álláshirdetésről van szó, magam is elkacérkodtam a gondolattal... :-)

Névtelen írta...

Hadúr, bárcsak lenne még állásuk angol barátainknak húszmillió román szamárra...

Do-Mi írta...

Hogy ez az Olivér milyen telhetetlen...!

György Attila írta...

Speciel egyetértek (most is)Murányi miniszter úrral :-) Nem sajnálnám Albiontól.

Névtelen írta...

(Akkor, folytatnám...)

Teljes komolysággal és odadadással végzett munkám csúcspontja, egyenesen: megkoronázása lenne, ha idővel szamár növendékeimet Bözsike-királyné Őfelsége ünnepélyesen "Lovaggá" ütné. Sir Í'mögár és Sir Á'mögár talán még a Lordok házába is bekerülhetne, miután a nagyváradi Egyetemen egy bizonyos Maghiar dékán úrnál sikeresen le táv-doktorálnának, csak úgy mellékesen, hobbyból, gyors(pa)talpalással, csekélyke szellemi, kevéske anyagi de igen (angol)"fontos" segedelemmel ...
Én meg... "ír-gall-mash" szamaritánusként térnék haza öregségemre a román nyög- és nyűg-díjakon tengődő "nyugalmas-unalmas" szamaritánusok közé... egy cilinderrel, pipával és Mustang-al affektálni. Polgár- és komcsi-pukkasztani... Leszamárvigyorogva a depis magyar (drá)mai és állandó kilátástalanságot, (értelmiséget, politikumot).

Donkey Hohote, az Írtószamár