2009. március 12., csütörtök

Aláírók

Valamikor már egyszer leírtam valahol: ha nagy leszek, gyáva és liberális, mindenféle elhatárolódásokat fogok aláírogatni.

És lám, micsoda megtiszteltetés: most éppen én vagyok az aláírogatási rituálét kiváltó ürügy. Ami, hazudnék, ha azt mondanám, nem tölt el némi elégedettséggel, több oknál fogva is.

Először is, ritkán adatik meg az embernek ilyen szépen, arccal, névvel, egy csokorban látni ellenségeit. Még fuvolaművész is van közöttük, hát ez azért igazán hízelgő.

Másrészt, örömmel észlelem, hogy annyi más, szép emberi tulajdonság után, a józan ész is kezdte elhagyni ezt a társaságot. Még szerencse, hogy nem a csíkszentjehovai erdőpásztorok szakszervezetét kérik fel elhatárolódni György Attilától, az már valóban fájna.

Harmadszorra meg ténylegesen megnyugvás tölt el, mert ha ezek az emberek engem utálnak és veszélyesnek tartanak, úgy valamit nagyon jól csinálok.

Aki esetleg eddig lemaradt volna, ITT még csatlakozhat az irgum-burgumozásomhoz. :-)

29 megjegyzés:

Rezeda írta...

Médiafogyasztó civilekként tisztelettel kérjük Önt stb.

Nevetséges. A politikailag korrektek egyike sem azt írta, hogy főfoglalkozású civil, ilyeneket olvasok: újságíró, szerkesztő, politológus, szociológus, mesteriző közgazdász (sic!), telepített idegenvezető (sic!).
Lapozzunk.

sat. írta...

médiafogyasztó? - csúcskifejedzés.
a disznók es elfogyasszák a moslékot!

de mit akarsz azzal a fustéllyal?
nehogy mán hatósági közeg kárára kövess el erő szakot!
mer' aztán életöd fogytiglan.
s vannak fontosb do'gok is, mint a szo'macséplés + béka-eger...
kösz
stb.

Patrubány Csilla írta...

Láttad, hogy Tomcat is elhatárolódott tőled? 65.-ként.

Névtelen írta...

civilek há, csupa udemerés gárda, aki aláírta...

György Attila írta...

Láttam, Csilla, hát, ha ő így gondolja, részemről rendben van...

Patrubány Csilla írta...

Helyesbítek: lehet, hogy Tomcat.

Névtelen írta...

pffffffff
a nagy orrú értelmiség megint hőzöng...

sat. írta...

én es az utóbbi vagyok, ill. annak tartom szerény munkás-paraszt személyöm.
ne gleichschal toljunk, kéröm.

s nem jobb néha némely do'got, szarságot szó nélkül hagyni, mint ügyet cs'álni belűle, rekrámot neki?

Gurzó K. Enikő vadasszony írta...

(...) A hírhedt Marsescu-féle rendtörvény alapján az elmúlt hónapokban úgyszólván csak kisebbségi újságírók ellen indult eljárás. A nagyváradi törvényszék hetenkint egy napot kizárólag a kisebbségi újságírók sajtóperei számára tartott fenn. Volt olyan nap, hogy tizenegy kisebbségi újságíró állott bíróság előtt. Bámulatos gyorsasággal halad az eljárás, ha kisebbségi emberen kell elverni a port, a sinfalvai vérengzés tettesei ellen pedig még ma sincs ítélet. De van olyan magyar újságíró, akit már régen elítéltek azért, mert volt bátorsága olvasóinak beszámolni a felizgatott paraszttömegek rombolásairól. A terror még az egyház embereit sem kíméli. Néhány héten belül két katolikus és egy református lelkészt ítéltek el templomban tartott egyházi beszédeik miatt, besúgások alapján súlyos börtönbüntetésre.

Tobzódik a cenzúra is. Valami halálos dermedtség vált úrrá az erdélyi kisebbségi sajtón. Nem mernek hozzányúlni semmi kényesebb témához. Alig tudnak számot adni a magyarság súlyos sérelmeiről. Eltiltották őket törvényellenesen, amint ezt a kolozsvári tábla már megállapította, hogy magyarul leírják a városok és a községek neveit. Még a kétnyelvű megjelölést sem engedik. Üres oldalak tátonganak az olvasóra a lapokból. De ezek többet mondanak és jobban izgatnak az új rend ellen, mint a legerőteljesebb írások.

Úgy látszik azonban, ez sem elég. Azt szeretnék, hogy teljesen elnémuljon Erdélyben a magyar szó. A cenzúra most már az irodalomra is rávetette magát. A nagyváradi Erdélyi Lapokat nyolc napra betiltotta, egy versért. Egy versért, amelyet a fiatal erdélyi magyar írói nemzedék tehetséges és sokat ígérő tagja: Sárközi Gerő írt. Az elszakadt bihari földeken szántó-vető fiatal gazdaember, Sárközi Gerő nevét és költői munkáját régen ismerik az erdélyi olvasók. Mélyérzésű és csiszolt formákba öntött verseinek nagy olvasótábora van. A terhes mezei munka mellett azonban nemcsak a költészetnek áldoz, hanem ráér arra is, hogy kivegye ráeső részét az erdélyi magyarság kötelességéből. Komoly falumunkát végez.

Nos, most ennek a Sárközi Gerőnek egy versére tette rá a kezét a cenzor négy nappal a megjelenése után. Arra a versre, amely hozzájárulásával látott napvilágot. A vers címe Erdélyi Ének. Arról szól, hogy milyen sötét és vigasztalan az erdélyi magyar sorsa. Amikor "sáppadozik a Hadak útja és könnyükkel sodornak szálat a székely asszonyok". A vers vége azonban bizakodó. "Kalákába" szólítja az erdélyi magyarságot, abba a közös munkába, aminek lényege: ha összefogunk, akkor boldogulunk. Kaláka alatt ugyanis azt érti az erdélyi ember, hogy ha valaki a faluban házat épít, akkor a falu népe segítségére siet. Munkával és szolgáltatással mellé áll, hogy mihamarabb tető alá hozhassa otthonát. A sötét hangulatú erdélyi ének Erdély-építő kalákára hívja a magyarokat s ez, úgy látszik, államellenes izgatás a regáti cenzor szemében. Neki érdeke, hogy tovább is megmaradjon Erdély mai kifosztottságában, eltiportságában, anyagi és lelki elesettségében, amit új urainak köszönhet.

A cenzor betilthatja a magyar újságot. Talán akad román bíró is, aki elítéli a magyar költőt. De hiába. Amennyire igaz, hogy "Erdélyben ma csak könnyet töröl a kendő és halottnézőknek nyílnak meg csupán az ajtók" – amint az Erdélyi Ének mondja –, úgy nincs az a földi hatalom, amely gátat vethetne az erdélyi kalákának. Igen, annak a kalákának, amely régi nagyságában és dicsőségében akarja feltámasztani Erdélyt.

(Budapesti Hírlap, 1934. február 28.)

sat. írta...

e má' komoly dolog - mintha nem is telt vón el 85 év.
inkább én is béfogom a lepcses pofám, úgyis nemsokára túrhatom a fő'det a krízis ürügyin "létszámleépítés" mián a munkahelyemen, s a golyóküldemények okafogytán is, amiket azér' kap nap mint nap az embör, mer' esetleg mer öntörvényű magy. autonomista lenni s önigazgatás követelni.

hálást köszönöm Tisztelt Vadasszony
s minden jóut kívánok minnyájuknak

Gurzó K. Enikő vadasszony írta...

Mér, Tibi, eltelt?
(elnézést, hogy ekkora teret kitéptem az életetekből)

sat. írta...

nem telt el, még mindig itt, míg mi itt.
s azzal es csa' tréfálám: a pofám se fogom bé, mégha 2 lábbal rúgnak es ki /ük esnek tűle seggre, én csa' pofára.
részemről akar az egész életem is kitépheted, ha így téped /különbe' én is leledzém má' e hibába: rakám má' bé az "ellenkultúrába" megjegyzéskint tripla adagot es

sat. írta...

bocsánat, elszámolám az előbb magam, 1o évvel öregbítém magunk. hálisten, még csak 75 telt el. s még élünk, de má' a 85.-et abszolüt nem bizti, h. +éljük, hála a halálos ellenségnek.

Do-Mi írta...

Na már megint lekéstem !Ennyien megelőztek !! DE:Egy barátom irja :
Kedves Do-Mi!
Látom, hogy bizonyos anyagokat mindketten megkapunk. Az én listám
bővebb, mert ott már 118 név szerepel. Az általad mondottakon kívül (stanik Pista,meg a szekusbloggos Csilluka...)
hajdani barátom, Bíró Béla fiának neve is (Bíró Zoltán). Gazdag ember,milliárdos, mint ahogyan az apja mondotta volt nekem. Én már egy tiltakozó levelet is aláírtam, de még az elején vagyunk. Én az első húsz között vagyok.
Ölel:....
Nem vagyunk mi éppen annyira egyedül...nézzünk csak utána :
Haris:Az IMF nem bank, hanem behajtó szervezet, amely fenntartja a rabszolgákat, hogy tovább dolgozzanak –...
HERCEGNŐ - KÉZCSÓK... ez egy nagyon bátor irás...kösz... szép volt lányok !!

sat. írta...

Nem késtél le semmiről Do-Mi. Még csak most jön a zaftosabb java. Lehet, hogy még majd azt kívánjuk, bárcsak..!

Névtelen írta...

Ez a vékony liberális "önelhivatott" slepp, amely ha kell, ha nem, ha választják őket, ha nem, de valahogy mindig mindenhol hatalmon regnál, sőt mi több örök opportunistán a társadalom nyakán elvtelenül és sikeresen élősködik, s amellyel a magyarság is "megveretett", ott árt a NEMZET fogalmának, ahol csak lehet... Amennyi kárt tettek ezek, becsülni nem, csak bárhol kimutatni lehet. Egyetlen népnek sem szabad, de nem is lehet roszabbat kívánni, minthogy legyenek komcsi és liberális bomlasztó férgei : garantáltan szétesik és élvezettel felfalják a nekrofita haszonleső kiárusítók. Liberális "elvek" alapján... ha nekik van ilyen.
Meg kell nézni a neveket, látni kéne jobban mi van mögöttük, hogy jutottak oda , ahonnan "hatnak", mi is náluk a vezérfonal és a pénztárcában "honnan is fúj a szél"?!
Az itt jeleskedő "alá- és fölé"-írni tülekedő előlülők közül jónéhányat rögtönítélő bíróság elé lehetne állítani pl. azért, hogy többek között miattuk nincs és nem lehet újra Kolozsváron Bolyai Tudományegyetemünk. Ez csak egy a sok közül... amit eladtak "harminc ezüstért" a szabados világfiak...
A listán rengeteg, legalább ennyire súlyos vétségek vannak ! Érdekes, de nem meglepő, hogy Önrendelkezésünk kiharcolói között nem lehet látni e "neves" szignálókat... Ők nyílván fölöttünk "állnak" és "le sem sz'..nak" maguk közt szólva...
De a magyarság, legfőképpen az erdélyi, kiváltképpen a székely-magyar sem őket, mi több olcsón "semmibeveszi" és igyekszik le...tudni, kifertőtleníteni majd e színes lufieregető istentelen magán-társaság után. Saját elhatározásból: szabadon !

György Attila, minden szavad igaznak tartom amit ott leírtál a "liberáj"-ról. Jól tetted és kiállok melletted !

Barátsággal: Iszlai Csaba

Do-Mi írta...

Né kit leltem !!!
36. Bányai Péter, politikai kommentátor, Kolozsvár (2009-03-11 20:39:43)
Ismerős a név ?
Az "átkosból" a papucikája...a nagy PCR-KB komcsi...osztotta az eszet a magyaroknak...már akkor is mikor még nem sittelték le a politikában félidióta Kúrkó Gyárfást...ugye,ugye !
Most a fiúci ossza az eszet !
A liberális eszet. Aszongya:"politikai kommentátor!" ,hogy "összeneröhögjemmagam"

sat. írta...

Azér' ne tévedjünk el teljesen. Nem az-é a cél, h. akit lehet, +győzzünk s ne kizárjunk, fenyegessünk? Marakodó "farkasok" vagy kutyák falkája akarunk-é lenni, h. aztán a nevető 3., ki egymásra uszíta bennünket, arasson s foglaljon?
Vagy egymással - ha lehet - a nézetellentétek ellenire is együttműködők a megmaradás érdekibe'?
Hányadízig vagyunk képesek +bocsátni?

Do-Mi írta...

Kedves Sat ! Nem olyan forrón eszik a kását..és itt senki sem "fenyeget" senkit,itt mindenki szórakozik...
én ,öszintén szólva röhögök...
röhögök az "érdekemberek" arcátlanságán például,vagy azon a görcsösen hirdetett liberalizmusukon amelyik már minden józanúl gondolkodó ember előtt "befuccsólt"... világszerte.
Nem akarok én "észtosztogatni!" osztogatják a hivatalosok a "médianyájnak!"
Ezt már rég tisztáztam magamnak egy barátomnak irt levélben :
"Téged riadsz ez a társadalmi jövőkép és válaszodban, megoldásképpen, mintha a nagy “társadalmi összeborulás” szükségességét sugalnád a volt,aktuális és jövőbeli besugottaknak a vólt,aktuális és jövőbeli besugokkal."
Szóval én magyar vagyok,tehát nem bosszúálló...de azért egy kis "igazságszolgáltatás" elkelt volna
Nemde ?

sat. írta...

kösz a válaszod, Do-Mi
"ja"
az utóbbit én es tisztázám má' az ellenkultúrásoknak írt béjegyzésimbe'
- tréfásan, nehogy vki nagyon +ijedjen s + se álljon futásába' a másvilágig. idv s jóéjtszakát

PHJ írta...

Nem szeretem a listákat, se pro se kontra. Ezért csak ennyi; nem volt rossz cikk. Köll ilyen is. Így tovább, hisztisekkel nem köll foglalkozni.

Murányi Sándor Olivér írta...

Hadúr, a listáról annyit: velük nem többen voltunk, hanem sürübben.

Murányi Sándor Olivér írta...

sűrűbben (megkerült a hosszú ű:-))

Anna írta...

168<217 – Ha már szó esett aláírásgyűjtésről

György Attila védelmében
Nemzet és demokrácia – két elválaszthatatlan fogalom. A klasszikus liberalizmus volt az, mely e kettőnek a történelmi egységét megteremtette. Nem véletlen, hogy sokakban megütközést keltett, amikor a rendszerváltás után a magát liberálisnak mondó párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és annak média-holdudvara egyre több megnyilvánulása ütközött nyilvánvaló módon a nemzeti érdekekbe.
Mert nemzeti érdek a magyarság lelki, szellemi és gazdasági erejének, lélekszámának gyarapítása, a véderő fenntartása és erősítése, a határokon átívelő közös nemzetstratégia megfogalmazása. Mit tett ehhez képest az SZDSZ és médiabirodalma?
Nevetségessé próbálta tenni azokat, akik már évtizedekkel ezelőtt a mára már aggasztóvá vált népességfogyásról beszéltek. Szabályos hadjáratot indított a magyarság szent jelképei és szimbólumai ellen. A Szent Korona micisapka vagy tökfödő az ő víziójukban, Szent István jobbja „tetemcafat”, a magyarság „bűnös nemzet”, „utolsó csatlós”, a magyar történelem „téves döntések terepe”, a turul „dülledt szemű tojószárnyas”, Jézus „zsidó fattyú” az Árpád ház zászlaja pedig „nyilas” jelkép. Gazdasági síkon támogatta a magyar nemzeti vagyon elkótyavetyélését, idegen kézbe juttatását. A katonapolitika területén szellemi elődjéhez, Károlyi Mihályhoz hasonlóan a szinte teljes leszerelést támogatta. A nemzeti integrációt és a Kárpát-medencei szintű magyar nemzetstratégia megfogalmazását pedig ott torpedózta meg, ahol tudta: előbb az önfeladó alapszerződések megkötését szorgalmazta a határon túli magyar nemzetrészek explicit tiltakozása ellenére, ellene szavazott a státustörvénynek, mely minden hibája ellenére az első olyan jogszabály volt, mely végre jogi kapcsolatot teremtett az idegen uralom alá kényszerített magyarok és az anyaország között, majd szemérmetlenül, gátlástalanul és hazugságot hazugságra halmozva kampányolt a magyar állampolgárság kiterjesztése ellen. Az SZDSZ, mint párt fokozatosan elvesztette politikai támogatottságát, de időközben sikerült az 1990-ben még teli szájjal mocskolt MSZP-t a maga oldalára állítania és a maga képére formálnia a nemzetellenesség tekintetében.
Erdélyben annyiból jobb a helyzet, hogy itt egy maroknyi kvázi-liberális csoport támad időnként a nemzeti oldal ellen, minden társadalmi támogatottság nélkül. 1992-ben aláírást gyűjtöttek az RMDSZ Küldötteinek Országos Tanácsa által ellenszavazat nélkül elfogadott autonómianyilatkozat, az ún. Kolozsvári Nyilatkozat ellen. 1997-ben ugyanezen csoport több tagja a Bolyai Egyetem létrehozása ellen foglalt állást, gyűjtöttek aláírást az Erdélyben egyébként nem létező antiszemitizmus ellen s akcióztak, midőn az Erdélyi Magyar Ifjak nem engedték be az SZDSZ-es Eörsi Mátyást Bocskai István szülőházába.
Most György Attilát támadják, aki köntörfalazás-mentesen mert írni róluk és arról a Demszky Gáborról, aki nemcsak magyarhoz, de demokratához is méltatlan módon kitüntette a békés ünneplő embereket kardlapoztató, ellenük lovasrohamot vezénylő és szemeket kilövető Gergényi Pétert.
Alulírottak ezúton biztosítjuk György Attilát támogatásunkról és elismerésünket fejezzük ki Kozán István, a Hargita Népe főszerkesztője iránt, aki közölte György Attila bátor hangú „Liberálisok” című írását. Egyben felkérjük, hogy ne engedjen az álliberális nyomásnak, az „civil tiltakozók” elhatárolódási igényének, baloldal jól ismert szalámitaktikájának.
Borbély Zsolt Attila, közíró, politológus, Arad
Ágoston Balázs, újságíró, Budapest
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke. Kolozsvár
Strahl Zoltán, jogász, Budapest
Gyöngyösi Márton, közgazdász, Budapest
Bagoly Zsolt, újságíró, Marosvásárhely
Balogh Gábor, újságíró, Budapest
Lévay Atilla, nyugdíjas, Zsámbék
Soós Sándor, EMI-elnök, Kolozsvár
Maurer Oszkár, borász, Hajdújárás
Borbély Imre, politikai elemző, Temesvár
Bódi Sándor, újságíró, Szatmárnémeti
Makkay József, újságíró, Kolozsvár
Boros Krisztián, állatorvos, Arad
Knop Eduárd, mérnök, Arad
Dr. Márton Szabolcs, középiskolai tanár, Szeged
Raffay Ernő, történész, Budapest
Markács Rózsa, asszisztens, Budapest
Migály Anikó, vegyész, Helvécia
Varga Domokos György, közíró, Budapest
Hegedüs Pál, mérnök, vállalkozó, Szatmárnémeti,
Karasszon Attila, Ausztráliai és Új-Zélandi Magyarok Szövetsége, Tb-elnök Sydney
Árus Zsolt, Gyergyószentmiklós
Árus Katalin, Gyergyószentmiklós
Borbély Réka, fogorvos, Arad
Tulit Attila, Sepsiszentgyörgy
Tulit Zsombor, Sepsiszentgyörgy
Takács Ferenc László, nyugdíjas tanár, köztisztviselő, Budapest
Tóth Károly Antal, közíró, Göteborg
Juhász Péter, informatikus, Kolozsvár
Ferencz Csaba, újságíró, Sepsiszentgyörgy
Makkay Zoltán, újságíró, Temesvár
Tóthpál Tamás, túravezető, Kolozsvár
Berg Károly, politikai tanácsadó, Bonn
Lenhardt Balázs, jogász, közgazdász, Budapest
Szumrák János, nyugdíjas vegyész, Temesvár
Samu Tamás Gergő, egyetemi hallgató, Szarvas
Krakkó Rudolf, vagyonkezelő, Szatmárnémeti
Szakács Árpád, jogász, újságíró, a Hírkereső.ro tulajdonosa, Budapest
Szilágyi Erzsébet, tanár, Nagyvárad
Lengyel György, mérnök, Nagyvárad
Thamó Csaba, tanár, Székelyudvarhely
Kovács Csaba, informatikus, Csíkszereda
Mészáros Ildikó, újságíró, Temesvár
Gazda István, lelkipásztor, Temesvár
Waum Péter, HVIM, Székelyudvarhely
Németh Miklós, mérnök-közgazdász, Sopron, Pócsi u. 11.
Kiss Milán, tanár, Gyönk
Nemes Zsombor, közgazdász, Székelyudvarhely
Böröcz László, nyugdíjas, Budapest
Görbe Milán, szállító, London
Kürk Roland, újságíró, Monor
Kardos István, grafikus, Budapest
Császár Ferenc, nyugdíjas, Baja
Manner Tamás, hidegburkoló, Budapest
Csomortányi István okl. mérnök, Nagyvárad
Kónya Sándor, műszerész, Debrecen
Tóth Erik, tanuló, Bekecs
Kiss-Dobos László, nyugdíjas
Kozári Andrea, énekes
özv. Orosz Jánosné, nyugdíjas
Engelmann Tamás, építész, Budapest
Schmidt Attila, Taszár, meteorológiai asszisztens
Balogh Zoltán, tanár, Szombathely
Gyetko János, vállalkozó, Dunaújváros
Lenthár Balázs, egyetemi hallgató, Pécs
Tóth Márk, tanuló, Mezőzombor
Varga János, asztalos, Hódmezővásárhely, jelenleg takarító, Dánia
Pári Viktor, informatikus, Debrecen
Takács Krisztián, rendszergazda, Bejcgyertyános
Szabó Attila, építész, Nagyvárad
Horváth Péter, bankfiók vezető, Dublin
Szilágyi Tamás, logisztikai ügyintéző, Mátészalka
Horog László, nyugdíjas, Dunaújváros
Molnár Zoltán, árukihordó, anyagbeszerző, költöztető, újságíró, Budapest
Szalkai János, nyugdíjas, Budapest
Kovács Lehel, informatikus, Négyfalu
Dr. Andrassy-Bittó Mária, matematikus, Pozsony, Felvidék
Bittó Ferenc grafikus, Pozsony, Felvidék
Horváth Tibor, nyugdíjas, Győr
Szőcs Tamás, ingatlanszakértő, Budapest
Fejérvári János, zeneművész, Budapest
Kovacsikné Szilassy Márta, óvónő, Göd
Kiss Csaba, üzletkötő, Veszprém
Kurdi Csaba, agrármérnök, Budapest
Miszti Örs, állatorvos, Szatmárnémeti
Bejczi József, nyugdíjas, Egyházashetye
Kovács Gyula, szervizmérnök, Diósd
Bartha Barna, Tápiószőlős
Háló Zsolt, Malmö
Pető Dorián, tanár, Gyöngyös
Békés József, mérnök-programozó, Galway (Írország)
Bedeginé Kincses Ibolya, középiskolai tanár, Kaposvár
Krulik Irisz, fordító, London
dr. Papp Kincses Emese, író, publicista, Csíkszereda
Gabrielisz László, agrármérnök, Debrecen
Kovács László, könyvelő, Gyergyóalfalu
Atzél Ferenc, újságíró, Leányfalu
Eötvös Szabolcs Tamás,egyetemi hallgató, Budapest
Treczkó Csaba, gk. vezető, Budapest,
Szász János, erdőmérnök, Csíkdánfalva
Boros Gábor, műszaki rajzoló, Kecskemét,
Hernigl József, nyugdíjas, Szada
Lovas Erika, tanár, Budapest
Horváth István, nyugdíjas , Budapest
Sárközy Csaba, tanár, Szombathely
Bartha Bálint, szoftverfejlesztő, Marosvásárhely
Vágási Erika, újságíró, Független Újságírók Szövetsége, Budapest
Kászoni Lóránt, rendszergazda, Kunszentmiklós
Hajdú Imre, egyetemista, Szováta
Szilveszter András, mérnök, London
Sisák Mihály, tanuló, Budapest
Vereczkei Ottó, cserépkályha és kandallóépítő, Hódmezővásárhely
Mátis Donát ,tanuló, Túrkeve
Lump János, Nagyvárad
Vass Gábor, egyetemi hallgató, Pécs
Zsuppán Zoltán, villamos üzemmérnök,Budapest,
Szepesi Árpád, értékesítő, Székesfehérvár
Fancsali Ernő, Székelyudvarhelyi EMI-elnök, Székelyudvarhely
Keszthelyi Ferenc, gépésztechnikus
Nagy Lilian, vállalkozó, Kecskemét
Jeney Zsolt, mérnök, Érkőrös
Orbán Attila, közgazdász, Székelyudvarhely
Mátay Miklós, nyugdíjas mérnök, Zalaszentmihály
Mátay Miklósné, nyugdíjas köztisztviselő, Zalaszentmihály
Bartos Júlia, tanár, München
Ráczkövi László, gépészmérnök, Rudabánya
Katona Zoltán, alkalmazott, Budapest
Elzer Anikó, főiskolai hallgató, Szőgyén, Felvidék
Tóth Ferenc, nyugdíjas, Sopron,
Kozma Lajos, ügyvezető, Nagytarcsa
Béres Zsolt, villamosmérnök, Csíkszereda
Hula Antal, nyugdíjas, Csörög
Novotni Kristóf, egyetemi hallgató, Hetvehely
Zipo György, vállalkozó, Chicago
Mayer Ferenc, tanár, Ajka.
Gergely Zoltán, szervizmérnök, Bátmonostor
Para Olga, ny. tanár, Sepsiszentgyörgy
Kovács Attila, forgalmi koordinátor, Tótkomlós
Balogh Gábor, vállalkozó, Tiszaderzs
Polonyi Vilmos, hazafi, Zsámbék
Mészáros András, tanár, Bicske
Boczkó Orsolya, anya, Zsámbék
Bedő Zoltán, közíró, Sepsiszentgyörgy
Benyeczkó László, ügyvezető, Tatabánya
Nagy Lajos, vállalkozó, Mocsa
Szabó Adrienne, vállalkozó, Pázmánd
Keller Miklós, dekoratőr, Iszkaszentgyörgy
Csillik Csaba, fémforgácsoló, Farmos
Kolonics Zoltán, közművelődési szakember, Pér
Gombos Tibor, nyugdíjas
Horváth Katalin, pedagógus, Mór
Nagy Viktor, egyetemi hallgató, Egerszólát
Petia Gábor, Székesfehérvár
Bonta Béla, tanár, Muhi
Török Krisztina, mérnök, Budapest
Papp Imre, eladó, Rakamaz
Gyepesy Botond, mérnök, Sepsiszentgyörgy
Taraszovics Tamás, középiskolás tanuló, Budapest
Berta Gyula, gépjárműtechnikus, Söjtör
Szatmári Elemér, ref. lelkipásztor, Pusztadaróc
Futó Ferenc, biztonsági őr , Környe
Kovács László, munkanélküli, Szeged
Iszlai Lajos Csaba, munkás, Marosvásárhely
Malatinszky László, nyugdíjas, Budapest
Apáti Péter, nemzetőr ezredes, Pannonhalma
Némethy Csaba, tanár, Hardenberg (NL)
Rácz Sándor, szakács, Budapest
Szegedi Gábor, diák, Nyíregyháza
Lamár János, technikus, Pécs
Őze Tibor, Salgótarján
Juhász Gábor, gkv, Karancsalja
Juhos Szabolcs, informatikus, Sepsiszentgyörgy
Horváth József, ny. mérnök, Melbourne, Florida
Szeleczky Zoltán, biológus, Budapest
Baranyai László, természetgyógyász, Jászkarajenő
Lőrincz Zoltán, munkanélküli, Szombathely
Földi Krisztián, cégvezető, Tokyo
Simon Alpar-Ferenc, egyetemi hallgató, Marosvásárhely
Szalkai János, nyugdíjas, Budapest
Kiss Csaba, üzletkötő, Veszprém
Kurdi Csaba, agrármérnök, Budapest
Cserei Árpád, számítógépkezelő, Csíkszereda
Mayer Ferenc, tanár, Ajka
Hunyadi Gábor, igazgatásszervező, Budapest
Lokodi Ferenc Attila, a HVIM alelnöke, Nagyvárad
Gábor Ferenc, nyugdíjas bányász
Szabó Attila, mérnök-közgazdász, Budapest
Killeen (Huszar) Borbala Santa Ana, CA . Pacific Ave 2733 USA
Killeen (Toth) Zsuzsanna Brea, CA Locust St. 421 USA
Gyöngyösi Imre, közgazdász, Budapest
Pál Gábor, újságíró (Magyar Nemzet), Budapest
Turós László, nyomdai dolgozó, Budapest
Fazakas Attila, informatikus, Székesfehérvár
Duna István Lóránd, minőségbiztosítási vezető
Polgár András, középiskolai tanuló, Balatonmáriafürdő
Jemey Edit, újságíró, Miskolc
Hegedűs Attila, villamosmérnök, Miskolc
Dusik Imre, szabadember, Fót
Szabó Jolán, utazásszervező, Budapest
Kocsó József, kompresszorállomás kezelő, Kecskemét
Máté Tamás, grafikus, Vértesboglár
Oláh Sándor, Nagyvárad
Bódis Takán Judit, Szigetvár
Prim József, autóbuszvezető, Nagykutas
Lukács Gabriella, Főiskolai hallgató, Székesfehérvár
Ulveczki Csaba, pedagógus, Debrecen
Fodor Sándor, vállalkozó, Soltvadkert
Kaich Károly, tanár, Újtelek
Tiborfi Jozsef, nyugdíjas, Szabadszállás
László Zoltán, témavezető, Marosvásárhely/Budapest
Zsótér Mihály, vállalkozó, Szeged
Boros Károly, zenekari művész, Budapest
Pászkán Zsolt, politikai elemző, Miskolc
Kurucz Gergely, karnagy, Dunaújváros
Fábián Ferenc, bányamérnök, Kanada
Becze Béla, nyugdíjas, Kecskemét

Patrubány Csilla írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
György Attila írta...

Igen, éppen az előbb néztem át én is. Hát, mit mondhatnék? Megtisztelő, és jólesik.

Majd kitalálom valamilyen formáját, hogyan köszönhetem meg.

Patrubány Csilla írta...

Kimoderáltam magam véletlenül.

Szóval, hogy azért ez sem semmi:

http://kuruc.info/r/3/36933/

Do-Mi írta...

Igaza van PHJ-nek.Ő nem szereti a listákat!Én sem !! (Most hazudtam!) Mert:
1.Mi már rég a "feketelistán" vagyunk,mert NEKIK VAN ilyen...ha valaki eddig még álmodozott volna és nem ért bele a keze a b-be,hogy felébredjen...
2.Nekik nem volt eddig és ezt "önszorgalomból" megcsinálják... ez benne a "röhögnivaló" (olyan élvezet tallózni benne...)
3.Nem mi rekesztettük ki őket a "magyarok társadalmából"...ők rekesztették ki saját magukat...

Na ne komolykodjak annyit ...mert még egy sokkal feketébb LISTÁJUKRA kerülök...inkább pletyozok :
Egy atyai barátom (volt politikai bebörtönzött) mesélte vala,hogy mielőtt kiengedték volna a Szamosújvár-i börtönből...
" Fogvatartóink nem akartak megromlott “ellenforradalmi” lelkületüű embereket rászabaditani a szocializmust lelkesen épitö társadalomra.Nagy lendülettel nekiláttak átnevelésünknek . Ez abból állt,hogy minden vasárnap két-három hónapon keresztül összecsőditették a társaságot egy nagy terembe,ahol egy volt ,de most velünk csücsörésző,magasrangú szekus tiszt bikfanyelven irt újságcikkeket olvasott fel a Scintejából .Minden “kurzus”-on ugyanaz a négy-öt ember hozzászólt a felolvasott“rendszerdicsérethez” ,kiemelve minden alkalommal,hogy mennyire helyes volt minket “idezárni” és mennyire nem helyes azok állásfoglalása akik a “nemhozzászólásukkal” ellenségesen foglalnak állást még most is, mikor a rendszer már kinyújtotta feléjük megbocsájtó kezét.
Magamba fojtott repeső örömmel vettem tudomásul ,hogy az én nevem is azon az “átnevelhetetlenek” listáján fényeskedik, amelyiken valamennyi általam is nagyrabecsült rabtársam neve is szerepelt,s amit búcsúakordként, mint elbocsájtó szép fenyegetést, felolvastak a kurzus végén."

Elhúnyt ATYAI barátom tiszteletére most felkötöm a gatyamadzagot és...
:Hol az a lista,Patrubány Csilla ??

3.

Patrubány Csilla írta...

Itt:

http://kuruc.info/r/3/36933/