2008. március 20., csütörtök

Istenek eledele

"... a túró azonban igazi étek a szalonna kíséretében volt. A szalonna volt az, amit e sosemvolt nép tökélyre fejlesztett, amely jelképes étellé vált, s amelyet minden székely ember naponta háromszor jó étvággyal evett. Ahogyan a mongol eszi a juhfarktőt, ahogyan az eszkimó a fókazsírt, és az amerikai a hamburgert – úgy eszi a székely a szalonnát.

Ezen szalonna lehet abált (főzött), füstölt vagy kénes vízben áztatott – kiapadhatatlan örömek forrása. Az igazi szalonna ropogós és mégis omlós, lehet benne húscsík, vagy lehet négyujjnyi vastag – ízét csak a hozzáértő határozza meg, és errefele mindenki ért hozzá.

Aki itt emberi névre méltó, mind tudja: a szalonnát egy kézben fogjuk a hagymával, másikban a bicskát, és időnként kenyeret és túrót vágunk hozzá. Boldogtalan, ki nem próbálta még..."

(Floriana Barbu fotója)

1 megjegyzés:

pityokas írta...

és az elmaradhatatlan újságpapír :)