2013. március 19., kedd

Lóvá tétel

Valamikor, egy ideig lovasember voltam.

Lovagoltam, szerettem és szeretem a lovakat, néha ma is lóra ülök.

Más kérdés: én ülök a ló hátán, nem a ló az enyémen. Ez nem egy elegáns megjegyzés, de tény. Ez a viszonyulás.
És persze, az is tény: az ember nem eszi meg a barátját. Illetve az ember igen, mert az állatnál nincs ilyen fogalom, hogy: barát.

Szóval: lóhúst forgalmaznak mindenfele áldott európai uniónkban, ezért aztán mindenki hibás, nyilván, magam is alapvetésből a románokra gondolok, nem is alaptalanul.

De tényleg nem értem, mi a baj. Ja, hogy nem annak van címkézve? Hát uraim: legalább hús van benne. Jó hús. Finom hús.

Hogy ez adóilletékek, és közegészségügy? Ugyan már... Még egyszer mondom: legalább egészséges, és hús van benne. Azért megnézném a teschon, vagy aucho, vagy Mc.Burger nyershús-szállítmányát.

A lószalámi finom. Még a szamáré is. Én inkább azon aggódnék, nincs az a lómennyiség, amennyit ennyi húst adna: mi lehet tehát az, ami lóhúsnak bizonyul?

Ez ismét egy úri huncutság, ami arról szól, hogy jesszusom, eddig ártatlan marhát, juhot, vombatot ettem: de most lovat etetnek velem?! Undorító. És nem a lóhús az.

Figyeljünk a saját húsunkra. Abból vágnak most éppen, miközben a lovakéra figyeltetnek.


2 megjegyzés:

Noémi írta...

kedves Attila!
mint állatorvos mondhatom, hogy sajnos elég sok lovat vágnak le napjainkban, sőt, sok lópecér csak ezért vásárol meg lovakat, és sokszor nem legálisan, vágóhídon vágják le őket, hanem itt-ott, ahol érik. én személy szerint nem értek egyet a lovak levágásával, azoknál is, amiket nem lehet már megmenteni, az eutanáziát választanám ... nekem van lovam, és tudom milyen az amikor valaki megszeret egy állatot ... éppen ezért és az állatok iránti tiszteletből én nem eszem húst, de attól függetlenül elfogadom más hozzáállását, ha más mint az enyém.

György Attila írta...

kedves Noémi,

ez is tény, amit Ön ír, és hasonlóképpen én is elfogadom más véleményét is. Sőt túlnyomórészt egyetértek Önnel. Én csak a túlzott médiakampányra reagáltam volna...

barátsággal:
Attila