Magyarul jégcsirke, székelyül jégcsürke.
Ne tudd meg, mi az.
Ha mégis megtudod, akkor már jégtyúk lesz belőle, és akkor neked annyi.
Előfordulási helye a teljes földgolyóbis téli sportokkal telített részei, de őshonossága kizárólag a belső-Székelyföldre, azon belül is Csíkra, Gyergyóra, esetleg újabban Brassóra tehető. Meg egyáltalán, ahol jégpálya fellelhető.
Kicsit olyanok, mint a lemmingpatkányok, akik addig vándorolnak a valamikori őshaza után, amíg belé nem nyuvadnak az óceánba. Ezzel szemben a jégcsürke addig ül-áll-ugrál a jégcsarnokban, amíg egyszer csak nem jön egy hokista, s azzal game over.
Mármint a hokistának.
A jégcsürke rendesen szemrevaló jószág, közepesen ért a téli sportokhoz, annyit mindenképpen tud, hogy mit jelent a „tilos a felszabadítás”, továbbá azt is, hogy a házas jégkorongozó nehezebb falat, jobb az, aki még csak most kezdi a pályát, de már ponterős.
Bizonyos szempontból az evolúció csúcsa, legalábbis a székely faunában.
Fő tápláléka a tökmag – mármint a tök nevű növénynek a sózott-pirított magva -, valamint harmadok közötti szünetekben a zsíroskenyér, és ha itatni akarjuk, sörrel és forralt borral csalogatjuk. Mindezt, amíg jégtyúk nem lesz belőle, mert onnantól fogva óhatatlanul jön a rántott hús, natúrpityóka és franciasaláta, az is csak ünnepnapokon.
A jégcsürke rendszerint igen korán, aligcsirke korában kezd járni a jégcsarnokokba, többnyire névről ismer mindenkit, és többnyire olyan, mint a japánoknál a fugu-hal: mindenki kívánja, de szinte senki nem meri megkóstolni.
Egyes, mértékadó vélemények szerint gyakorlatilag azonos a Homo Seclericus fiatalkorú női változatával, ez azonban egyelőre még kétséges, és ha így lenne is, minden bizonnyal új alfajt képez az evolúció göröngyös útján.
Alapvetően barátságos, szelíd, könnyen háziasodó teremtmény, más kérdés, ha egyszer háziasodott, akkor háziasodott, és többé nem lehet visszavadítani, mi több, még addigi természetes élőhelyét, a jégcsarnokokat is elkerüli. Nyilván, mert érzi az ottani faunában az erős konkurrenciát, és ezt, mint általában a nemesebb állatok, semmiképpen nem tolerálja. A jégcsirke ugyanis rendkívűl féltékeny a tojásokra: na nem a sajátjaira, ami neki nincsen, hanem a kiválasztott hímére.
Mérsékelten védett faj. Ha vadászni nem is, de lőni szabad rájuk: kizárólag saját felelősségre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése