Graffiti

Ez a bejegyzés gyakorlatilag csak egy graffitinyi nyúlfarok.

Íróemberként, nyilván érzékeny vagyok magam is mindenfajta írásbeli megnyilvánulásra.

De most nem a magyar sajtótörvényről lesz szó, amire most divat kígyót-békát kiabálni, nem bizony, azzal én majdnem teljes mértékben egyetértek. Amivel nem értek egyet belőle, az szóra sem érdemes, szóval azon kevés ember közé tartozom, aki(k) szerint ez a sajtótörvény jó, kívánatos, üdvös.

Amin legalábbis megütköztem, az a graffitizők egyéves börtönbüntetése Magyarországon.

Hogy szélesebb ívben kezdjem: erdélyi emberként, első magyarországi útjaim legmarkánsabb benyomása a határátkelő gyomorgörcse után a pesti vasútállomásokat övező graffitiállomány volt. Mai napig rácsodálkozom a Keletit övező betontámfalakon felsorakozó "alkotásokra", bűnrossztól a kifejezetten művészi alkotásig, és a szélsőjobbtól az anarchista balig terjedő lózungokra.

Amúgy nem vagyok híve ennek a kultúrának. De nem is zavar különösebben. Mondjuk, ha a Hősök terén látok egy graffitit, vagy a budai vár oldalán, én is elmorzsolok egy átkot magamban, és minimum száradjon le a keze annak a baromnak, aki odarondított. De ha ugyanazt a graffitit látom, üzenettől függetlenül, valahol, egy semleges helyen (teszem azt, a soroksári út óriásreklámain, vagy egy kőbányai bérház oldalán), lehet, még rá is mosolygok.

Valóban az okozott kárhoz kellene kötni a büntetést, nem csak úgy átalányban kiosztani egy év börtönbüntetést a rajtakapott delikvensnek. Ezen delikvensek többsége általánosíthatóan tizenéves, max. későn érő huszonéves lázadó, - jómagam nem tudok elképzelni korombeli, negyven körüli, rendszerre veszélyes filozoptert festéksprayvel bújócskázni, akit megérné lecsukni.

A graffiti szubkultúra. Igen, kultúra-alatti kultúra, amely lehet idegesítő, kártékony, de attól még mindig az önkifejezés része. Ezért fenéken lehet billenteni az elkövetőt, de lecsukni érte, enyhén szólva is túlkapás. Fizesse ki, ha túl nagy kárt okozott. Zárják kalodába, verjenek rá huszonötöt. De könyörgöm, ne csukják le egy évre...

Másrészt meg, ha egyszer megbolondulok, egyetlen mondatot fogok felfújni valahová, egy rém ronda tűzfalra. Azt, amit Eduardó Rózsa-Flores mondott valamikor:
"Néma falak, gyáva nép."