"...most azonban végre felemelték fejüket a lakoták, a sziúk talán legnagyobb törzse, és ha mást nem: egyenes gerincet ismét mutatnak a világnak. “Sehonnai, bitang ember” az most, aki legalább egy önkéntelenül ökölbe szoruló kézzel ne szurkolna a sziúk ügyének. Mert valahol igazából nem is az számít, sikerül-e valóban kiharcolni egy “Lakota Köztársaságot”. Hogy sikerül-e függetlenedni a világ legerősebb nagyhatalmától. Mindez alighanem csupán utópia, szép álom – de ismétlem: nem ez számít.Ami számít, az, amit mi régen elfeledni látszunk. Hogy csupán az vész el, amiről lemondunk. Ismerősen hallatszik, ugye? Nos, a sziúk nem mondanak le arról, ami az övék. Hát ezért (is) van igazuk. És ezért is állhatunk szívvel-lélekkel ügyük mellé: ha már fizikailag nem is lehet. De a Nagy Szellemben sok kicsi közös lélek elfér."
(A fotón Geronimo és társai)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése