Animalus oblactementumis (Transzilvállatok 15.0)

Ne tudd meg, mi az.

Romlott magyar nyelven: partiánimál.

Parti, ánimál: ki nem látta?A parti-ánimál, meglepő módon partikon fordul elő: ehhez le kellene fordítani a parti szót, ami valahogy így hangzana:

- Ifjúkorúak(?) közönséges együttléte, amely tetemes mennyiségű alkoholfogyasztást és egyéb tudatmódosító szerek élvezetét jelenti, mely esetben hajnaltájt a parti-ánimálusz füllel bécsiszeletet hallgatva, bécsiszelet nélkül, asztalra borulván nyugszik, és az éjszaka rekonstruálásaként jelentős mennyiségű törvénysértést és szemérem elleni vétséget jegyez.

Mindez, nyilván, classicus nyelvezettel, és mély empátiával fogalmazódik meg, de a szerző partianimalus mivolta mindezt nem engedi meg.

A partiánimál rendszerint időtlen lény: lehet húszas évjáratú (ebben az esetben tudatmódosító szerekkel él), lehet harmincas (ebben az esetben elvált, aki tudatmódosító szerekkel él), lehet negyvenes (ebben az esetben egyszerűen csak él, majd megtudják, milyen is ez, a fiatalabbak is.). Lehet idősebb példány, de az már politichus, ami ismét másik állatfajta.

A partiánimál rövid távon veszélyes, a bulikban azonban hosszas tapasztalatánál fogva azonnal elragadja a legnagyobb kaliberű nőszemélyt (kaliber mellbőségben mérve), aztán rövid, de heves udvarlás után, mely egyszersmint előjáték is, martalékul hagyja a fehérnépet éhes, fiatal farkasoknak, akik a partánimál gyűjtögetőiként szereznek életre szóló tapasztalatot. És ezért a partyanimál fogalom, ahogyan a párduc a sakálnak, vagy az előember a neanderthalinak, majd a homo ludens a homo sapiensnak, vagy a székely a magyarnak, vagy izé.

Partiánimálnak lenni könnyű műfajnak tűnik: a látszat ellenére ez hosszas genetikai tenyészet eredménye. Nyolc unicum, vagy becherovka vagy jagermaister, a megfelelő sörökkel együtt a könnyed bevezető ehhez a tudatállapothoz: és ehhez nem elég az elhatározás, ehhez születni kell. Ezért különálló állatfaj a partiánimál.

Fontos tudnivaló: a partiánimál időszakos állat, másnaposan rendszerint felébred a díszpéldány, és fogalma sincs róla, ő volt ama állat, aztán előjönnek a barátok által felidézett emlékek, amiket alkoholba kell fojtani, (fojtatása következik), és ismét party, és animál..., ahogyan ez a rendes vámpíroknál vagy vérfarkasoknál történik, de ez már angolszász mitológia lenne.

A partiánimál, bonyolult életvitele dacára, két alapvető szabálynak alárendelt:

1. Ha rosszul érzi magát, jönnek a mentők.

2. Ha jól érzi magát, jönnek a rendőrök.

És mindkettőt túléli, sőt átadja génjeit. Igazi, transzilván liberális fajta. Az egyetlen, amit érdemes meghagyni.

Gulo Gulo Transsylvanicus (Transzilvállatok 12.0)

Ne tudd meg, mi az.

Magyarul torkosborz. Kárpát-medencei, de különösképpen Székelyföldön elterjedt rokona a rozsomák nevű állatnak, amelyet művelt sznobok és filmeken nevelkedett polihisztorok wolwerine néven is ismernek.

Ezzel azonban a hasonlatosság véget is ér, ugyanis, amíg a rozsomák egy olyan kifejezetten rosszindulatú és vérszomjas ragadozó, amilyennek az északatlantiak vezérkarában lenne a helye, addig a székely torkosborz mindent csinál, csak éppen nem ragadozik.

Legfőképpen szív, és ebben okleveles szívómester, olyannyira, hogy referenciává vált e téren.

Némely tudósok véleménye szerint a torkosborz szívásra való predesztináltsága összefügg a kisebbségi léttel, e vélekedést alátámasztja azon tény is, hogy a torkosborz a szívás műveletét nem önként és dalolva végzi, hanem rendszerint külső körülmények kényszerítik erre.

E külső körülmények legtöbbször: a többségi nemzet, az adóhivatal, a hatóságok, esetleg a férj vagy feleség, amelyek előszeretettel és rendszeresen szívatják a gulo gulo transsylvanicust.

A fajtaleírás szerint a torkosborz a menyétfélék családjába tartozik, amennyiben ez így igaz, úgy a világ jelentős része az anyósfélék családját képezi, amely módszeres szívatásban részesíti a menyétféléket.

A párzási időszak egész éves, de mint a név is mutatja, a párok az együttlét alatt is csak szívnak, s gyakorlatilag teljességgel megmagyarázhatatlan, miként maradtak fenn jelen szaporodási technika mellett. Egyedüli lehetséges magyarázat, miszerint a megtermékenyítés szájon keresztül történik. Székelyföldön ennél furcsább dolgokat is láttunk már, szóval az elmélet mindenképpen megfontolásra érdemes.

A szaporodás után a fogyásról is szót kell ejteni, a torkosborz viszonylag veszélyeztetett állat, száma minden egyes népszámláláskor csökken (ilyenkor az érdekvédelmi torkosborzok szívnak nagyokat), kihalástól azonban nem kell félteni: mint neve is mutatja, szívós állat, a szó minden értelmében.

Ráadásul torkosborzok kinevezéssel, vagy egyszerűen véletlenszerűen is születnek, latens formájában az itteni emberek többsége élete jelentős részében megtapasztalja a torkosborzi életformát. Amiben ugyan semmi jó nincs, de legalább a többiek röhögnek rajta. Már ez is megérte.

Summa summárum, a torkosborz alapvetően mulatságos, sajnálattal vegyes szeretetre méltó állat.

Kivéve, ha a tükörben látjuk.