Magyar. Verés?!

Most éppen Kézdivásárhelyen történt meg. Néhány részeg senkiházi, rendőrkölykök és katonatisztek pereputtyai - ismerjük ezt a fajtát, ezek, akik kitagadva, frusztrálva, zsoldosfattyakként nőnek fel itt a Székelyföldön - megvert pár magyar fiatalt Kézdivásárhelyen. Mert magyarul beszéltek.

Ez időszakosan megtörténik Kolozsvárott, Csíkszeredában, Ungváron, Dunaszerdahelyen és Becskereken. Kézdivásárhely azért furcsa, mert ott a román azért mutogatnivaló látványosság, legalábbis azt hittük mostanig.

Mármost magyarul beszélő fiatalokat verni csúnya dolog, az összes létező bicska kinyílik az én zsebemben is ilyenkor.

Más kérdés a sajtó viszonyulása ehhez: hogy az amúgy magas ívben nemzetietlen és még a mélyrepülő nemzeti sajtó is egyöntetűen közli: "magyarverés" történt X vagy Y helyiségben.
Ezzel együtt - szándék nélkül! - táplál és sugall egy olyasfajta közvélekedést, hogy ha magyarul beszélsz, megvernek Kolozsvárott, Csíkszeredában, Ungváron, Dunaszerdahelyen és Becskereken. Holott erről szó sincs. Itt azért nem tartunk, hál'Istennek nem chucknorrisok és terminátorok birodalmában élünk.

Ezek az esetek vérlázító, bosszúért kiáltó történetek: de nem úzus. Ha minden utcai verekedést villahegyre vennénk, amitől Isten is őrizzen meg, Erdélyben például minden áldozat, vagy az elkövető magyar, román, cigány vagy zsidó lenne. Holott többnyire "egyszerű" utcai verekedés, nem mintha az kellemes és helyeslendő lenne.

Pár évvel ezelőtt engem is leszúrt egy cigány Csíkszeredában, miközben Horthyt, Hitlert és Orbán Viktort szidta (nem vicc!!!), de eszem ágában nem volt ezt magyarszurkálásnak minősíteni. Összevarrtak, megvertük utána, az élet folyt tovább.

A történetek kapcsán nem kell túlpolitizálni az eseményeket. Mindössze gyakorlati kérdések maradnak fenn, azokra pedig egyszerű a válasz. Ha egy utcai verekedésben - legyen ez akár a magyar nyelvhasználat miatt, vagy mert nincs kalap - mi, magyarul beszélők nyerünk, akkor sima verekedés, ami pénzbüntetéssel jár. Ha megver a túlerő - mert rendszerint túlerőben támadnak ezek a sz.rháziak -: úgy igenis ez kell legyen a bíróságon az alap, ilyenkor nem az a vesztes, akinek monoklija van, hanem az, akit elítél a bíróság.

És elítélik, mert olyan, amilyen, de mégiscsak jogállamban élünk, és a támadó a bűnös.

A tanulság: hogy nem kell ettől megijedni. Nem kell elhinni a "magyarverések" mítoszát. Történnek esetek, persze: de ez legyen a rendőrség, súlyosabb esetben a diplomácia vagy politikai érdekvédelem dolga. Ha veszítünk.

Addig is, vissza kell ütni. Mert azért többnyire mi nyerünk, csak ilyenkor nem szaladgálunk rendőrhöz, és ez maradjon is így.

Cigányútra ment...

Hétfőre virradóra rálőttek, illetve Molotov-koktélt dobtak két, cigányok által lakott házra egy magyarországi településen. Az egyébiránt, sajnos, szinte szokványosnak mondható eset ezúttal tragikusabb következményekkel járt: a támadásban, vagy fenyítésben, vagy példastatuálásban (nem kívánt törlendő) meghalt egy férfi és egy nő.

Az esettől magát a hisztérikusságig jogvédő álláspontba hergelő magyar média azóta is versengve szörnyülködik, jobb- és baloldalon egyaránt. Magától értetődő emberi alapállás, hogy senkinek nem kéne éjjel az ágyában meghalnia, mert valami barom sörétes puskával lövöldöz be az ablakon. Magától értetődő az is, hogy a Molotov-koktél nem az a csomag, amit az ember szívesen lát az ablakában.

Sajnos, ugyanennyire magától értetődő a magyar közélet ismeretében az is, ahogyan azonnal és kategorikusan "rasszista támadásnak" minősítik az esetet. "Egyértelműen szélsőjobboldali tett", fajgyűlölő indíttatás", ésatöbbi, ésatöbbi, minősítik kapásból az esetet az egyébként igencsak kétes ártatlanságú cigány vezetők, tökéletesen elfeledkezve azon gyilkosságok, rablótámadások, bántalmazások tucatjairól vagy százairól, ahol történetesen(?) a romák az agresszorok. Nem, olyankor nincs rasszista támadás, olyankor legrosszabb esetben is "megélhetőségi bűnözés" van.

Mi több, azokban az esetekben, ahol a cigány az elkövető: súlyos politikai inkorrektség ezt megemlíteni. Mit ad Isten, ha cigány az áldozat: azonnal korrekt és kötelező szóvátenni, hogy lám, ismét szegény kisebbségit hóhérolják a gonosz magyarok.

Jelen eset egyébiránt, minden valószínűség szerint - bár ezt a rendőrségi eljárás, most mérget vehetnek rá, soha nem fogja kideríteni -: tipikus cigányleszámolás. Ugyanúgy, ahogyan a Teve utcai rendőrpalotába lövetni is tipikus rendőrtempó volt. És tipikus az is, ahogyan az ismeretlen elkövetőket mindenfajta kivizsgálás előtt rasszista-fehér-magyargárdás-magyaroknak könyvelik el, aminek nemcsak az a haszna, hogy ebből néhány cigányvezető újabb politikai tőkét farag, hanem az is, hogy ha valahol két cigány lekaszabolja egymást - erre is volt már példa! -, azonnal a magyarokat lehessen felelőssé tenni.

Jópár évvel ezelőtt, amikor kies székelyföldi városunkban egy talpig cigány ember meglehetős szakszerűséggel próbált egy konyhakést helyezni a felsőtestembe (szerencsére csak a kezemig jutott) - eszem ágában nem lett volna rasszista indíttatású támadásként interpretálni ezt. Nem: az egy közbűntényes támadás volt.
Gondoltam én.
A támadót azonban a rendőrség és a bíróság egyaránt vidáman engedte tovább szárnyalni, zavart mosollyal közölve, hogy hát, az a helyzet, ha ők most vegzálni kezdik a romát, akkor annak mennyire rossz üzenete van, és hogy a "jogvédők" amúgy is lesben állnak.
Persze, ez szubjektív történet. Ugyanúgy szubjektív, mint mindenki más esete, akit már raboltak ki, támadtak meg "szegény, jogfosztott" emberek.

A baj csak annyi, a sok szubjektivitás előbb-utóbb kényszerű önvédelemmé érik: és akkor majd valóban rasszista indíttatású Molotov-koktélek és sörétek fognak röpködni mindkét irányban. Ami persze senkinek nem kell, és nem hiányzik.

Pedig mennyivel jobb volt Szalámival, a zetelaki jó cigány emberrel Kossuth-nótákat húzatva mulatni...

Valami elromlott, és ezért nem Szalámi, és nem én vagyok a hibás. Valami cigányútra ment.