Na mindjárt szögezzük le: a svédek jó emberek.Furcsák, az igaz, olyanok, amilyennek elképzeljük őket: lóképű, szőke, nagydarab emberek.
Nyilván, már az, aki született svéd, és nem néger vagy ázsiai, vagy bármi más, mert abból is rengeteg van, különösen Dél-Svédországban. Nevezhetnénk Észak-Dániának is ezt a részt, de most korrektek vagyunk.
Északabbra meg nem merészkedik a magamfajta: így is éppen elég volt a fehér éjszaka. Tényleg világosság van ilyenkor, hímezni lehet éjszaka is, és ez különösen idegesítő olyan helyen, ahol a függöny ismeretlen fogalom, szemérmetesebb embereknél roló van, máshol meg lámpa az ablakban. (Nem vörös).
Apropó: a svéd nők tényleg nagyon szépek. Nem véletlenül világmárkák, mint a Volvó, vagy a Grippenek. Nem is olyan nagydarabok, ahogyan gondolná az ember, de arányosan, babaarcúak, nagy kék szem, szőke haj, izmos combok, kerek popsi: szem-szájnak ingerei ők, de kicsit olyanok, mint az alkohol ugyanott.
Vagyis van, és kívánatos, csak éppen szinte elérhetetlen, ha igen, akkor kurva drága, és amúgy is csak vigyázva és hétvégén. De akkor nagyon.
Tényleg: a svédek viszonya az alkohollal olyan, mint az Ádámé az almával. Tudja, nem lenne szabad, nem nézik jó szemmel, sokba kerül: de azért is megkóstolja, és ha már megkóstolta, akkor felzabálja a fával együtt, ha lúd, legyen kövér. Ennyi absztinens alkoholistát együtt a világon nem lehet látni mint svékus barátainknál.
Végső soron nem lehet ezen csodálkozni egy olyan országban, amelynek őslakosai kissé megundorodtak már a jóléttől – de azért szeretik, nyilván, mert nem hülyék -, és amely három és fél színt ismer.
Svédországban, ami nem zöld, az barna. Ami nem barna, az kék. De ha kék, akkor egészen biztosan van benne egy sárga csík, mert akkor már zászló. A többi a természet, meg a házak.
Üdítő kivétel a svédek közül a magyarok, akik számosan élnek arrafele, és kellemes módon a svédek kedvelnek minket nagyon, velem például többször megtörtént, megkérdezték a kocsmában vagy autóbuszon, vagy hajón: magyarul beszélek-e, s az igenlésre azonnal barátok lettek. Ennek mit sem von le az értékéből, hogy közben kiderült, az illető svéd vagy chilei vagy finn.
Azért rendkívűl sokat számít, ha az embernek van ott a fránya vikingeknél egy Attila vagy András nevű barátja, s erről igen sokat tudnék mesélni, mert ez biztosítja azt, hogy mégiscsak otthon vagy, és nem kell nyers lazacot enni fekete kenyérrel, illetve van, aki elvisz kocsmába, este meg ott a sör és a szilvapálinka, ami nélkül, vallom, nincs civilizált élet.
Aztán meg tényleg van náluk hideg, köd, szemerkél az eső, május közepén 11 fok, és tenger, és szél, és szigetek, és hajók, és a túlsó végén a tengernek Dánia, vagy Németország, vagy Írország, vagy Izland, vagy Amerika, vagy amerre éppen sodor a szél, noha ezt például a Stena Line járata nem bízza már a jószerencsére, inkább duty-freeben árulja a pálinkát. Is.
És helyenként egy-egy olyan figura, amelyik tényleg olyan, mintha a 13-ik harcos című zseniális filmből lépett volna ki, de mindezek mellett, még mindig a svédek közül is a magyarok a legjobb arcok.
Nem tehetünk róla: ilyenek vagyunk. Azért iszom most az svédek egészségére is egy sört, ami végre nem hat euróba kerül.
Skol!
