A ripacs

Jelen sorok írásakor éppen javában zajlik a 40. Magyar Filmszemle. De még mielőtt megriadnának olvasóim: nem erről fogok írni, hanem egy sokkal kellemetlenebb jelenségről. A Filmszemle csak onnan jut eszembe, hogy ha rajtam múlna: rögvest, alanyi jogon kiutalnék egy különdíjat a Gyurcsány Ferenc regényes „közszerepléseit” kiagyaló tanácsosnak. Utána meg, nyilván, kátrányba és tollba forgatni sem volna érdektelen: de hát a kettő nem zárja ki egymást.

Az ember azt hinné, a ripacskodásnak is van egy alsó határa. Pedig nincs.

Nézem most éppen legutóbb, amint kormányfői sajtótájékoztató közben, Budai Bernadett kormányszóvivő és szépasszony hirtelen, minden átmenet nélkül elájul: és mit ad Isten, egyenesen a snájdig Gyurcsány karjaiba, aki egy szeplőtelen lovag hősiességével azonmód ölbekapva menti meg a derék fiatalasszony életét. Szinte láttam már az aurát felderengeni a hős feje fölött.

Ebben azért van némi tragikomédia, ahogyan az ájulás indoklásában is, miszerint részben influenzás volt az ifiasszony, másrészt nem ebédelt.

Mintha nem telne rá a kormányszóvivői fizetésből… Pedig naphosszat ájuldozhatnának az orvosi ellátástól megfosztott, időnként valóban éhező magyarországi emberek tízezrei, sajnos egyikük sem Gyurcsány Ferenc karjaiba.

Persze, ez csak újabb epizódja a miniszterelnöki szappanoperának. És végül is, mit várhatnánk egy olyan embertől, aki képes gyermeteg és szirupos táncra perdülni néhai Teleki Pál irodájában, és azt közzétenni a médiában, aki árva gyerekeket talál az utcán, akihez képest az álruhás Mátyás király kismiska, és aki úgy hazudik, hogy azt már büszkén vállalja.

Már szinte várom, mikor fog cigánygyerekeket menteni ki a zajló Dunából, vagy mikor védi meg puszta kézzel a kormány különgépét az állig felfegyverzett magyargárdás terroristák eltérítési kísérletével szemben.

Egyébként meg üssek a számra, nem kéne ötleteket adnom. Mert ez olyan, ez képes rá, és megteszi.

Isten bizony, már magam is unom a saját népemet ostorozni, de azért ezeket lenyelni, és hogy ezekből népszerűséget lehet kovácsolni, azért mégiscsak kell a magyar társadalomnak is egy olyan morális mélypont, amelytől nekem is kedvem lenne egy kormányszóvivői ájulásra.

Bezzeg, valamikor volt még magyar miniszter, aki egy önhibáján kívűl megszegett diplomáciai egyezmény miatt öngyilkos lett. Igen, arról a Teleki Pálról van szó, akinek néhai irodájában a mai ripacs táncikál. Hát igen, a Horthy-kormányban még urak voltak a miniszterek, a szó klasszikus értelmében. Azóta se, sajnos.

„Táncolj, Feri, búcsúbuli!” – ha emlékeznek, ezt skandálták két éve még a budapesti tüntetők. És Feri táncol és ámokot fut azóta is, a búcsúbuli azonban egyre inkább úgy tűnik, a jobb sorsra érdemes országé. Ahol szívre tett kézzel kérdezheti meg a mártír miniszterelnök sírjánál a néhai gyilkosok rokona, eszmei és vérségi leszármazottja (igen, még mindig Gyurcsány Ferenc): „Imre, mondd te mit tennél most a helyemben”?

Jobb is azt nem tudni.

De hát ez lesz a vége annak, amikor egy országban egyszerre csak nem lehet, nem ajánlatos kimondani az igazat, és politikailag korrekt hazudni. Ahol a lopásnak mindössze „politikai felelőssége” van, azazhogy magyarán: semmilyen. Ahol az emberekkel elhitették, a papoknak, az alkotóknak, a történelmi arisztokráciának sem joga, sem erkölcsi(!) alapja nincs „politizálni”. Helyettük profi politikusok (értsd: tisztességes szakma nélküli emberek), bankárok és médiasztárok politizálnak, és virágoztatták fel az országot egészen a mostani mélypontig.

Egészen addig, amíg most azt is megértük, és különösebb felháborodás nélkül Magyarországon: csak úgy lazán, mindenféle egyeztetés nélkül elzálogosították a Szent Koronát. Még egyszer le kell ezt írni: zálogba adták a Szent Koronát. Ezt már kommentálni sem lehet, ilyenkor a magyar emberben "szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik"

Percig se csudálkoznék rajta, ha egyszer majd az is kiderülne, miután Magyarország nem tudja fizetni a kölcsönt, hogy az éppen esedékes részletet saját zsebéből fizette ki Gyurcsány Ferenc, amiért is cserében a Szent Koronát hazaviszi. És legközelebb abban lép fel a dzsungel királyaként valamelyik valóságshowban…

Fene a jódolgomat, már megint adtam egy ötletet.

(illusztráció: by Kuruc.info)