Zászló, bontás

Azért annak sem egyszerű az élete manapság, aki a Kárpát-medencében magyarként zászlót bont valamilyen alkalomból. Különösen bonyolult ez itt, a Székelyföldön.

Kis humorérzékkel – és miért ne legyen humorérzékünk, egyebünk amúgy se igen van – azt mondhatnánk, először is a bőség zavarával küszködünk. Mert hát ugye, ott van először is A Zászló, a nemzeti, piros-fehér-zöld magyar zászló. Aztán ott van a székely zászló, ez mondjuk, megérne egy külön misét. Aztán ott van a kötelező zászló, a román, ott van a csillagos uniós zászló, nemzeti érzelmű embereknek az árpádsávos zászló, és akkor még nem is szóltunk a települések, városok saját zászlóiról.

Nem csoda, ha emiatt a bőség miatt időnként zavarba esik a többségi – esetünkben: román – nemzet, de újabban az anyaországra is jellemző ez a zavar. Olyannyira, hogy lassan ember legyen a talpán, aki eligazodik, hol, milyen zászlót ildomos, és kinek szabad bontani.

Nem is olyan régen még a Csíksomlyó hegyén lobogó magyar zászló, aztán annak hiánya, majd a helyette kerülő román zászló borzolta a kedélyeket. A bő egy éven keresztül vidáman lobogó piros-fehér-zöld zászló jelenléte vagy jelen-nem-léte még a székelymagyar lakosságot is megosztotta, magam is hallottam nem egy olyan véleményt, miszerint semmi keresnivalója ott a magyar zászlónak, székely zászlót kell kitűzni, ha egyáltalán.

Na mármost nekem egyformán kedves mind a kettő. De a magyar zászlót megtagadni, december 5-e ide vagy oda, olyasfajta balgaság, ami már a bűnnel határos. Aki (jogos) sértettségből vagy büszkeségből azt állítja: ez már nem az ő zászlója, az gondolatban kérdezze meg nagyapját és őseit, vajon a Don-kanyarnál, vagy a Kárpátok hágóin, Isonzónál és Doberdónál, Isaszegen és Komáromnál milyen zászló alatt harcoltak és estek el a székely honvédek?

Hát ezért van helye a magyar zászlónak, ha már valahova zászlót kell állítani. Ez ugyanis a mi zászlónk, nem kis- és nagymagyaroké, hanem mindannyiunké. És kész.

Ami a székely zászlót illeti, a kék-arany, napos-holdas lobogót, abban az a legjobb, hogy éppen a hatalom berzenkedése és ellenkezése miatt kap(ott) polgárjogot. Ez a zászló ugyanis szép és kedves szívünknek, de azt azért egymás között hadd ismerjük el, hogy igazi ugyan, de nem valódi. Legalábbis történelmi szemmel nem. A nap és a hold valóban a székely nemzet ősi jelképe: pecsétként. Lobogóként, legalábbis a ködösebb történelmi időkben, ahány szék annyiféle színösszetételt használhatott volna – de leginkább a király, a fejedelem vagy az ispán zászlója alatt vonultak mégis hadba az ősök.

Ettől még jó ez a zászló, végül is, minden jelképnek kezdődnie kell valahol, s maga a Székely Himnusz sem mondhat különösebb ősiséget magának: de mégis a mienk, s most már az is marad.

Mindenesetre, ha én román politikus, vagy pláne prefektus lennék, eszembe nem jutna olyan butaság, hogy megtiltsam, vagy egyáltalán szóvá tegyem ezen lobogó használatát a középületeken. Amióta a világ világ, az ilyen intézkedés ellenérzést, sőt dacot és kitartást szít: a végső eredmény nem a jelkép használatának megszűnése, hanem a közösség egybekovácsolása lesz. A zászló, köztudomásúan az a jelkép, amely köré odagyűlnek az emberek: hát ezért tulajdonképpen szinte köszönet illeti a kákán csomót keresőket…

Ugyanez az okozati hatás érvényesült az árpádsávos zászlóval is a maradék Magyarországon: elég volt kicsit krákogni, köhögni, betiltásra javasolni, hogy hál’Istennek újra megbecsült nemzeti jelképpé váljon a társadalom jelentős része számára.

És ami a hivatalos zászlókat illeti: hát itt éppen ezért nem különösképpen szívügye senkinek. Nemcsak azért, mert többé-kevésbé még mindig idegenek, hanem azért, mert amit muszáj kitűzni, az muszájból van: eleget tesz neki az ember, de nemigen melegedik a szíve, ha csattogni hallja. Legfennebb közömbösön tesz eleget az elvárásoknak.

Kétes értékű kivétel például az olyan igyekezet, amilyet legutóbb Gyimesközéplokon láttam, nyilván máshol is előfordulhat: az önkormányzat épületén büszkén feszít a román és uniós zászló mellett a NATO lobogója is. Gondolom, ettől még nem emelkedik a derék gyimesiek morálja, de hát miért is ne vegyük ki jelképes részünket mi is Afganisztán és Irak szétbombázásából, ugye.

Száz szónak is egy a vége: néha azért megértem a zászlóügybe belegabalyodó nem-magyar politikusokat. Valóban nem könnyű nekik sem az életük. Nem értik szegények, minek ennyi zászló, és nem értik, hogy miért nem elég az az egy, amit éppen ők javasolnak.

Pedig a válasz egyszerű, kicsit olyan, mint a magyar hazával. Akinek egy sincs igazán, annak több közül kell megpróbálni válogatnia.

* Az illusztráción Bethlen Gábor fejedelem zászlója.