Csip-csirip

Néha a hétköznapi élet egész döbbenetes jelképekkel, parabolákkal szolgál. Van annak már tizenvalahány éve, hogy megírtam: a Kárpátok innenső lejtőjén, a Gyimesekben megjelent az első sakál. Úgy tűnik, kezdtek lassan betelepedni Erdélybe, s mint általában a délkeletről a Kárpátok hágóin érkező jövevények, az aranysakál is sunyi, gyorsan szaporodó, kis igényű, agresszív fajta. Akárcsak a balkáni gerle, amely alig nyolcvan év alatt teljesen birtokba vette nemcsak a Kárpát-medencét, de már a nyugat-európai fővárosokat is.
Ugye, mennyire ismerős?

Na és most hallom a minap a másik ijesztően életszerű történetet: Madéfalván, a Siculicidium emlékművén a gyönyörű turulmadár, szegény, a régiség miatt meglyukadt. Nem elég, hogy meglyukadt, de szépen beleköltöztek a bronztestbe a verebek.
Ott fészkelnek, röpködnek, és vígan belakják a turulmadár teremtette belső teret.
Már nem is csudálkozom ezen a sok csiripelésen... csip-csirip, Gyurcsány... csip-csirip Slota...

Ezek mindig, mindenhol találnak morzsát.