Volt egyszer a "férfi"...

Ritka sok baromságot olvashat a szorgalmas ember a neten, de ehhez még a lusta is hozzájut.

Mindig sejtettem én, hogy a metroszexualitás egy újkeletű, és gyorsan terjedő betegség, de ennyire?!

Mielőtt kommentálnám: és röviden fogom tenni, muszáj közzétenném a teljes MTI-s "híradást":

"A férfiak többet tollászkodnak, mielőtt elindulnának otthonról, mint a nők - derült ki egy brit felmérésből. A férfiak naponta átlagosan 81 percet töltenek azzal, hogy formába hozzák magukat - írja a The Daily Telegraph internetes kiadása által idézett kutatás. A nők ezzel szemben már művészi szintre emelték a készülődést, 75 perc alatt végeznek frizurájukkal, az öltözködéssel és a sminkkel. A Travelodge megrendelésére készült felmérés szerint míg a férfiak reggelente 23 percet töltenek a zuhany alatt, addig a nők 22 percet szánnak erre. A férfiaknál a borotválkozás 18 percet vesz igénybe, a nők ellenben 14 perc alatt megvannak a szőrtelenítéssel, pedig lábukat, hónaljukat és bikinivonalukat is karban kell tartaniuk. A férfiak 10 perccel többet fordítanak a bőrápolásra, beleértve a tonikos arctisztítást és az arckrém felvitelét. A nők hamarabb - 10 perc alatt - megvannak a ruhaválasztással, a férfiak lassabban, 13 perc alatt döntenek. (mti)" (Na meg Transindex is, bocsánat, hogy említem.)

Nos, ha ez így van, egyáltalán nem csudálom a londoni zavargásokat, a bevándorlók kétségbeesését, és egyáltalán, az a nép, amely whisky és puskatus által elfoglalta a világ egynegyedét, ma pedig másfél órát tollászkodik a tükör előtt, megérett a pusztulásra. Mr. Bean nem vicc, régóta mondom.

Bezzeg mi, annak idején a katonaságnál, kaptunk úgy gyenge tizenöt percet a reggeli felkészülésre, és ebben benne volt az öltözés, zuhany, vécézés, és borotválkozás is(!). Csak remélni merem, hogy a Royal Armed Force sokrétű alosztályainál ma is így van, mert ha nem, rögvest indulok Anglia meghódítására.

Nem vagyok a neanderthali típusú férfiak élharcosa, de amely maszkulinnak tűnő ember 23 percet tölt reggelente a zuhany alatt, az enyhén szólva is vonuljon fel a meleg büszkeség napján. A 18 perces borotválkozásról szót sem szólok, szakállam van.

Mindent összevetve, gratula a jelek szerint még mindig létező angol szüfrazsettek propagandájának, javaslom, vegyék már örökbe a férfiakat, különös tekintettel ezen felmérés alanyaira.
Tényleg világ vége jő, még szerencse, "nekünk, férfiaknak" 81 percünk, 6 perccel több van erre felkészülni, mint a fehérnépeknek.

Bankok, haza!

És Görögörszág, majd Olaszország után Magyarország következik.

Szeretnék kérdőjelt tenni e mondat után, de nem lehet.

Mert a kérdés egyszerű: megfelelt ezen államok jelenlegi nemzet-és gazdaságpolitikája azoknak, akik vélhetően a világot uralják?

Nyilván, a választ ismerjük.

Mert a válasz egyszerű részünkről: új '56, illetve annál is több. Legalábbb annyi múlik rajta. Mutassunk példát a világnak. Eddig is próbáltuk.

Szeretném azt tudni, hogy csapataink a helyükön állnak. A kormány is: ahogyan Nagy Imréék. Nem több, nem kevesebb: de akkor is az aktuális trend, és túlerő ellen harcoltunk. Végül is: sikerrel.

Mindenkire szükség lesz, senki ne sírjon, aki nem vesz részt benne.

Felis bibaculus hungarosiculus (Transzilvállatok 4.0)

Magyarul: szeszmacska.

Ne tudd meg, mi az.

Nevével ellentétben, nem tartozik a macskafajták családjába, aminek legfőbb bizonyítéka, hogy rendszerint pofára, és nem talpra esik, bár tény, ami tény, a macskákhoz hasonlatosan éjszakai állat (is) lehet. Ragadozik is, de többnyire poharat.

Egyik legfőbb megkülönböztető jegye, hogy míg a becsületes macska mintegy 210 fokos szögben látja a világot, a szeszmacska negyven fokos alatt semmit nem lát meg, de legalábbis nem vesz róla tudomást.

Erősen antropoid, azaz emberszabású lény, felületes szemlélés után könnyen összetéveszthető a siculus siculus sapienssel, de ez csak a látszat. Természetes élőhelye a belső-Székelyföld, de előfordul Erdély-szerte, sőt hiteles beszámolók szerint már Budapesten is látták, ott azonban hajléktalannak álcázza magát.

Nem visszahúzódó állat, olyannyira, hogy alig van talponálló, lajbitépő, becsületsüllyesztő, vagy pindzsetává (na, ott egye meg a sárga irigység, aki ezt nem érti), ahol ne fordulna elő gyakorta. Lakodalmakban falkákban jelenik meg, keresztelőkön, elsőáldozásokon, konfirmáláson kötelező módon van legalább egy példány belőle.

Távoli, nagyon távoli rokona a felis bibaculusok rendjében az ír tengermacska, a camarcat, azonban ez csak annyira mérvadó, amennyiben a székely, és az ír is rokonnépek. Mindkettő iszik, mindkettő szereti a pityókát, és ha egy jót akarnak verekedni, elég nekük kimenni az utcára. Na meg az ír a románt utálja, a székely az angolt, vagy fordítva, erről a szeszmacskák sokat szoktak filozofálni, legyen az ő bajuk. Is.

A szeszmacska rendszerint pálinkát fogyaszt, a bort tisztán szereti, a sört meg piszkosul.

Kedvenc helye lenne Oroszhegy, meg a Szilágyság, de amúgy jól beéri a vasúti restikben is, ahol jobb híján markóbélát fogyaszt, ami köztudomásúan féldeci vodka sziruppal.

A legutóbbi népszámlálási adatok szerint száma növekvőben van. Annál is furcsább ez, mert olyan, mint a halottak: szexuális életet nem él, de mégis szaporodik.

Kedvenc eledele a szilva, a vilmoskörte, meg a fütyülős barack, illetve a Scandic-vodka, és a különféle petróleumszármazékok. Azért a szalonnát is megeszi, végső soron ezért emberszabású.

Egyike a székely fauna legszimpatikusabb állatainak. Nem védett még, de azért egy decire ajánlatos meghívni.

Calamus cuproarboretus (Transzilvállatok 3.0)

Magyarul: Rézfánfütyörgő.

Ne tudd meg, mi az.

Egyike a legelvetemültebb székely állatoknak, sokak szerint azonos a Rézfánfütyülővel, de a Magyar Néprajzi Akadémia háromszázhuszonhárom éves vita után eldöntötte: a Rézfánfütyörgő a Rézfánfütyülő távoli, székely unokatestvére, ssp, azaz subspecies a cuproarboretumok világában.

Persze, a Rézfánfütyörgő fütyörög, avagy fütyül ezekre a véleményekre.

A Rézfánfütyörgő távoli rokona a Rézf@szú bagolynak, valamivel közelebbi a Rézangyalhoz, amúgy meg b@szik a rokonságra, többnyire székely kocsmákban tartózkodik, ahol a harmadik vodka-sör házasítás után szokott megjelenni.

Erősen verbális jellegű állat, a Rézfánfütyörgő említése után rendszerint azonnal említés kerül a tekenőről, amiben az ivócimbora beleit haza kéne vinni, de hát ez már csak helyi népszokás, amibe kár lenne belekötni, a Rézfánfütyörgő amúgy is fütyörög az ilyen humanitárius cifraságokra.

A Rézfánfütyörgő általában csemerkedik, duhajkodik, zelegorkodik, és minden olyant csinál, amit a nemszékely nem ért, de utána ezt nagyon megbánja. Mármint a nemszékely.

A Rézfánfütyörgő, amikor nem csíki kocsmákban lakik, olyankor dolgozik: és ebben az esetben úgy kivágja a rezet, mint a csángó az erdőt.

Rézvágó madár tehát, de nem összetéveszteni a jégvágóval, mert ilyenkor iszonyú ideges lesz, és borzalmas dolgokat tud művelni a rezes f@szával, amint ezt népmondásaink bizonyítják.

Nyári időszakban csak úgy elvan, rezzenéstelenül reszket a bokor nélküle is: karácsony előtt azonban felkel, és olyankor elmegy Réz Mihályékhoz kóstolóra.

Na, ezért erdélyi állat.

Meg azért is, mert rendszerint pálinkafőzés után rezest iszik, a rezes pedig, tudjuk, úgy viszonyul a pálinkához, mint a nemzetiség a magyarhoz.

Sose volt politikailag korrekt állat a Rézfánfütyörgő.

Ezért, amikor baj van, rendszerint azt mondjuk, a hétbilibe vigyorgó rézfánfütyülőjét az egésznek, s utána megiszunk valamit.

Ami utána jön, az már a Rézfánfütyörgő fentebb említett csemerkedése, duhajkodása, s ezért egyedül ő a felelős, meg a rézfa, meg hogy mégiscsak fütyülünk a világra, ki nem sz@rja le.

Ursus maritimus seklericus (Transzilvállatok 2.0)

Magyarul: jegesmedve, de a székely fajta. Ne tudd meg, mi az.

Az igaz, hogy bizonyos szakértők szerint, akik minden bizonnyal az ELTE-n, esetleg a Babes-Bolyain, netán a Harvardon szereztek diplomát, rokona a közönséges medvének, de ez hülyeség. A közönséges medve errefele a barnamedve, amelyet Ursus Arctosnak hívnak a művelt táposok, a székelyek csak szentimrei barnamedvének, de ez megint egy későbbi disszertáció tárgya.

Már csak azért sem lehet ugyanaz, mert a közönséges medvetalp például egy növény, amit Heracleum sphondylium néven ismernek a botanikát tanult szerencsétlenek, és mégis, milyen állat lehetne az, amelyiknek a talpa növény?!

Na azért.

A jegesmedve, az tulajdonképpen mitikus állat lenne, ha ne lenne valóságos, - s ha most valaki arra gondol, a jegesmedve az északi-sarkvidéken él, az üljön a jegesmedve zúzmarás f@szára, ahogyan közkedvelten mondogatjuk errefele a nem kedvelt véleményvezérekre.

A jegesmedve minden rendes erdélyi magyar ember agyának otthonos lakója, s az vesse rám az első hógolyót, aki soha nem mondta még, hogy b@ssza meg a jegesmedve.

Azért remek dolog ez a @ karakter, szalonképesen lehet vele trágár lenni, de hát mit csináljunk, ha egyszer ilyen a szókincsünk, hogy már ismét b@szná meg a jegesmedve a bolond természetünket.

Az megint érdekes, hogy akárcsak a rézf@szú bagolynak, amelyről egyszer már értekeztünk, a jegesmedvének ugyancsak egy bizonyos testrésze az abszolút szeklerikum, erre szokás, - vagy rosszindulatú ismerősök által óhajtott - dolog ráülni, másrészt ezáltal kellene intim viszonyt részesíteni nem kívánt vélemény után.

Ami végső soron nem olyan nagy csuda, mert olyan vidéken, mint például Csíkban, ahol nyolc hónap a tél, és négy hónapig esik az eső, mi más élhetne meg, mint a jegesmedve?

Az se zavarjon senkit, ha errefele a jegesmedve barna, de mondom, ez egy másik tétel lesz. Hiszen köztudomású, hogy az északatlanti jegesmedve csupán szokványos, közönséges medve, amely eccer találkozott Chuck Norrissal, osztán ijedtibe’ megőszült.

Errefelé nem jár csáknorrisz, jól pufán is vernék, ha jőne.

De legalábbis elküldenék a jegesmedve zúzmarás f@szára, s ha másra nem, erre mégiscsak jó a székely jegesmedve. Sokan elférnek ott.

Bubo Bubo Cupropenis (Transzilvállatok 1.0)

Magyarul: rézf@szú bagoly.

Ne tudd meg mi az.

A bagoly eleve furcsa állat, állatnak madár, madárnak éjszakai, éjszakainak furcsa, a kör bezárul, ki a ’zisten találta ki, eleve rejtély, olyan állat, amelyik éjszaka repül, egeret eszik, köpköd és könyvtárak cégérein néz ki a fejiből, na, olyan állat nincs es.

Pláne, ha magyar, ami önmagában megint furcsa lény, na, de ha már magyar bagoly, akkor annak egyértelműen rézfasza van. Hogy miért nem bronz, vagy arany, az jó kérdés, de a válasz egyszerű: a magyarok régebbiek a bronzkornál, rendes bagolynak rézből van a csőre. Is.

A rézf@szú bagoly két dolgot tud, de azt nagyon. Az egyik: felnőtt gyerekeket ijesztgetni, a másik: teljesen bolond írók képzeletét foglalkoztatni.

Ilyenkor még rosszul is központoznak, akiket megszáll a bagly.

Magyarul amúgy a ’zihlet neve bagly.

Ha valaki ba---val kezdődő szavakra gondol, kiba---ttul nem téved, és mindezeknek rengeteg köze lehet a bubo bubo cupropenishez.

A rézf@szú bagoly amúgy filoszokat eszik vacsorára, és néprajzosokat böfög vissza csinos bagolyköpetek formájában, amelyet később irodalomkritikusok kóstolgatnak, fintorogva, ami egyáltalán nem csuda, az egésznek csupán annyi a haszna, hogy a rézf@szú bagoly ilyenkor röhög, de nagyon, a karmába.

Mert karmája van neki is, akár a művelt hippiknek.

Meg kupropénisze, amelyről valamikor a nyolcvanas években még divat volt kijelenteni, hogy na, neked a bagoly belógatta. Ez is elveszett, mint annyi más.

A rézf@szú bagoly legjobb barátja a kankós béka, ezt a gyimesi csángók ismerik közelebbről, és nem a bőrgyógyászati rendelőben ismerték meg, hanem egy kútban lakozik az illető. De ugyanebbe a galeribe tartozik a rekegő is, valamint a mándruc, továbbá a hájdermenkő.

A rézf@szú bagoly általában éjfél és hajnali négy óra között szokott kopogtatni az ablakon, valamint az elvetemült fantáziákban, és újabban, meg nem erősített hírek szerint a Facebookon is fel-felbukkan.

Közhiedelemmel ellentétben, semmi köze a rézkilincshez, Rézi nénihez, sőt, Rezi Pahlavi iráni sahhoz sincs, bár ez utóbbi vitatható.

Tény és való, hogy a róla írott értekezések irodalmi értéke alatt igencsak REZeg a léc, továbbá őszinte RésZvétem mindenkinek, aki végigolvasta ezt az ámokfutást.

De azért szép állat, ismerjük be. Szép nyelv, szép bagly, babba bubó.

Ezt sem érti senki rajtunk kívűl, de nem es kell, a rézf@szú baglyot nem adjuk senkinek, az csak a mienk. Most és mindörökké.

És az es lesz.

Korai, de öröm.

Szavazhatunk. Végre.

Sőt, minden fanyalgás, jópofáskodás dacára: választhatunk is. Mert az, hogy minden szavazat számít, nem csak Romániában, az Egyesült Államokban és Szenegálban igaz: hanem a Kárpát-medencében is.

Az új magyar(országi) választási törvényjavaslat szerint a határon túli (- rossz szó, de erről később-) állampolgárok is szavazhatnak a magyar(országi) választásokon.

Természetesen országos listára, azaz pártokra, és nem egyéni jelöltekre.

Na, ilyenkor jön, és jön, és jön, rendületlenül az ellenkampány. Hogy ez gyakorlatilag fél szavazatot számít. Mihez képest, kérdem én? Részvétel kérdése minden. Hogy nem szavazhatunk egyéni jelöltekre... Nos, majd az is lesz. Most még nem. Mert ez egy újabb falat, és aki ezt nem érti, az gondoljon arra, milyen jó lenne úgy választani, mint annó Iliescu és Vadim közül Romániában...

Márpedig, a jelenlegi kisebbségi magyar politikai helyzetet tekintve a Kárpát-medencében, alighanem hasonló személyi választások elé kerülnénk.

Nem beszélve arról, hogy mégis, hogyan szavazzunk mi, Beregszászról, Dunaszerdahelyről, vagy Kézdivásárhelyről, mondjuk a karcagi képviselőre?!

Ez ilyen egyszerű. De nem, a mindenkori megmondóemberek ezt gyorsan lefordítják: hogy a határon túli magyar szavazata félszavazot ér.

Hát egy lópikulát, hogy legyünk szalonképesek.

Nem: a szavazati jog szavazati jog. És ez él, és 66 év óta újra van. Szavazhatunk, és beleszólásunk van abba, hogy a mindenkori magyar Országgyűlés a MI Országgyűlésünk is legyen.

És hogy határon túli... Pillanatnyilag igen. Talán hosszú távon is. A történelem nem lineáris, nem tudjuk, mi lesz. De legalább ne használjuk ezt a szóösszetételt, ne sulykoljuk az agyunkba, azt, ami természetellenes. Maradjon „egyszerűen” magyarság, bárhol is éljen, aki magyar állampolgársággal bír.

Mert nagy dolog ez, amit megint csak az nem ért, aki nem akarja.

Én részemről örülök a lehetőségnek, élek vele, és igen, hálás vagyok.

Igen, hálás vagyok, ha úgy tetszik, „megvásárolt” vele, az, aki. Nem leszek feltétlen kiszolgálója, híve, de nem felejtem el, ki adta meg nekem a választás lehetőségét. Azt a lehetőséget, amiért éppen az ellendrukkerek ugatnak, amikor nem rólunk van szó: de ilyenkor elborzadnak tőle.

Hát éljünk majd a lehetőséggel. És ne mérlegeljük, hogy leadott szavazatunk mennyit számít majd: hanem szavazzunk, lelkiismeretünk szerint.

Ha nem, akkor majd ismét lehet sírdogálni, jaj, de átvertek minket.

Nem. Mi magunkat verjük át, ha elhisszük, hogy nem számítunk.