2012. május 3., csütörtök

Mi tudjuk, merre.

Búvópatakszennyvíz-szerűen bugyog fel időnként a Székely Himnusz körülötti hisztéria.

Tudatosan kezdem ilyen magyartalan posztmodernséggel ezt az írást, hiszen többnyire éppen ilyen magyarsággal bíró emberek kérik ki maguknak a Székely Himnuszt.

Egyetlen vigaszom, hogy ki is kapják, hála Istennek, orrvérzésig. El tudom képzelni, ha én egy frusztrált, gyökértelen, félművelt anyaországi vagy határon túli „intellektuel” véglény lennék, az én csőrömet is enyhén szólva basztatná, izé, csípné ez a himnusz, amelyben végzet van, és Jóisten, és történelem, és mitológia, és hűség, és pátosz, minden, ami neki nincs.

Hogy nem népköltészet, hogy százéves sincs, hogy bla-bla, nos, ezen csak mosolyogni lehet. Hogy az „eredeti” Székely Himnusz az „Ó én édes jó Istenem”, meglehet, bár aligha valószínű, eleink ezt énekelték volna, már csak azért sem, mert a dallamát Bartók Béla szerezte, a szövege is aligha idősebb a Csanády-félénél.

De ez mind nem számít. Ami számít: a mai székely himnuszt elfogadták a székelyek, a magyarok, a világ magyarsága, himnuszként tartja számon - és ez éppen elég baj azoknak, akiknek a magyarság létezésével önmagában is bajuk van, hát még hogy himnusza legyen a legmagyarabb néptöredéknek.

Mindeddig, amíg szoboravatáson, állami eseményen, vagy csak három féldeci köményes után könnyes szemmel éneklik az emberek, borzasztóan érdektelen, kinek mi a véleménye arról, mennyire himnusz ez, vagy sem. Különösen nem érdekel olyankor, amikor erről a Népszavában vagy a HVG-ben értekezik valamilyen lény, akiről erősen kétlen, hogy ismerné bár a Magyar Himnusz mind a nyolc szakaszát.

Ez a mi himnuszunk, és akinek nem tetszik, tehet egy szívességet. Csak úgy, mert mi székelyek ilyen nagylelkűek vagyunk: az is megcsókolhatja hátsó felünket, aki erre messze nem érdemes.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Pont ez a lenéző stílus az, ami nem jön be nekünk magyarországi magyaroknak. Veszélyes játékot úztök és a végén úgyis ti húzzátok a rövidebbet egy kisebb polgárháború esetén.

Ardarik írta...

Kedves Névtelen

csal nem akarsz legyilkoltatni?:)

Névtelen írta...

Senki nem mondott ilyet...

Peti írta...

Névtelennek: Az én nevemben -mint magyarországi magyar nevében- ne merészelj nyilatkozni! A cikkben pedig semmilyen lenéző stílust nem vettem észre. Ha a "legmagyarabb néptöredék" kifejezés fáj, akkor minden bizonnyal azért, mert elevenedre tapintott. Nekünk nem kell helytállni nap mint nap ellenséges környezetben, mint a határon túl élőknek, szóval inkább nem vitatnám el tőlük a jelzőt. Amúgy pedig a reakció az indexes-újbudai-röhögcsélő-arcoskodó-patkány stílussal ellentétben, kulturált volt. Kár, hogy abból a kettős mércét alkalmazó, Parlamentben Internacionálét éneklő csürhe és szimpatizánsaik nem értenek.