Régóta eljött az ideje, most mondom én is: „fasiszta” vagyok.Aki most politikai kategóriában gondolkodik, annak egészségére. Én a magam részéről, kellemesen negyvenes, nemzetben, magyar nemzetben gondolkodó emberként mondom most: „Legyünk szelídek, mint a galambok, és okosak, mit a kígyók.”.
Hogy ez egybeesik egy bizonyos hitvallással, az teljesen véletlen. Komolyan. Keresztényi, mi több, okos hitvallás. Nem véletlen erdélyi születésű.
Tizenévesen a fasizmusban hittem, ez Ceausescu nyolcvanas éveiben volt. Aztán volt liberális elmezavarom, majd újságíróként húsz év alatt sok más dolgot megtapasztaltam. Aztán értékeltem és érzékeltem a szociális érzékenységet, a politikai korrektséget, és egy csomó hülyeséget, amit meg kell tanulni ahhoz, hogy megvethesd.
Jelenleg azt hiszem: vannak emberek, akikhez hűséges vagy. És van hit. Van nemzet. Van Isten, bárminek is nevezed.
Vagy nincs: de akkor ahhoz kell hűségesnek lenned, amit tagadsz: tehát van. Ha más nem, az Isten alakú űr benned.
Távol álljon tőlem a biblikai prédikáció, de Jézus mondá: „ a Te szavad legyen igen-igen, vagy nem-nem. Az Úr a langyosakat kiköpi a szájából.”
Hát ezt csak az nem hallja, akinek nincs füle a hallásra.
Nem egymás ellen harcolunk: hanem egymásért. De amióta szemfogaink vannak: ragadozók vagyunk. Ez is az ember.
Csak egyszer már végre: légy az, aki vagy. Ismerd meg önmagad, és most szándékosan nem írom le a görög megfelelőt: mert tőlünk, magunkfajtától tanulták.
Hát akkor legyünk azok, akik vagyunk. A most ismert világ éppen omlik összefele. Semmi más nem marad: csak önmagunk. A hit. Bármiben. A hit.
Aztán lehet ezt nevezni bárminek. Mindenki megnevezheti, ahogyan én is most. Ezek csak nevek: a lényeg, hogy legvégül csak a mámor, a bárminek nevezhető Isten, és a lojalitás marad.
Végső soron: a rend az, ami rendben tart. Na, ez a "fasizmus". Illetve: majd kiderül.
4 megjegyzés:
Fogadd a szívem legnagyszerűbb talajából magasba szökkenő őszinte elismerésem, gratulációm! Egyszóval az írásod: telitalálat! :)
Ha már ez is fasizmus, akkor hozzám képest egy Mussolini is bakfitty a köbgyök alatt!
Ha már ez is fasizmus, akkor egy Mussolini hozzám képest bakfitty a köbgyök alatt!
Adriano Scianca: Fasisztának lenni... a CasaPoundból nézve
antidogma.hu, cs, 2012/09/27 - 23:51
Para-PC
« Mindenen túlmenően a fasizmus egy világérzés, egy bizonyos életstílus, a létezés sajátos megközelítése. A fasizmusban a politikát megelőzve benne van egy esztétikai, szimbolikus és egzisztenciális dimenzió, egy bizonyos arisztokratikus készség a nép iránt, amely a test kiművelésével építi a szellemet, amely úgy dicsőíti a halált, hogy közben teljesen megéli az életét, amely a közösség keretében gyakorolja a szabadságot.
Fasisztának lenni szinte meghatározhatatlan dolog: aktivizmus, fiatalság, harciasság és miszticizmus keveréke.
Fasisztának lenni józan és laza, tragikus és szoláris fellépést jelent, a nagyság, az erő, a szépség, az örökkévalóság, az egyetemesség akaratának birtoklását, a testvériség, a bajtársiasság, a közösség logikájának elfogadását.
Fasisztának lenni ugyanaz, mint a sors tudata és a vele való megmérkőzés szégyentelen vágya, a bandában, csapatban, klánban való élet képessége, és ennek a kapcsolatnak a nemzet és a birodalom szintjére emelése.
Fasisztának lenni annyi, mint 17 évesnek maradni egy életen át: önmagunkon túllépni, önmagunknak és a világnak formát adni.
Fasisztának lenni nem más, mint élvezni az erkölcsprédikátorok, a képmutatók, az öreg parókások megbotránkozását. Radikálisnak kell lenni a pragmatizmusban, undorodni a dekadenciától és a kicsinyességtől, ugyanakkor tudni kell a saját korszakunkban élni, fausti lelkesedést érezve a modernitás iránt.
Fasisztának lenni egyenlő azzal, hogy minden agyi komplikáción túllépve társunknak tartjuk a tüzet, a márványt, a vért, a földet, a verejtéket és a vasat, és hogy sikerül belső húrjainkat a legelesettebbek frekvenciáin rezegtetni, miközben elutasítjuk a hízelgést, az engedékenységet, a demagógiát és a szellemi prostitúciót.
Nosztalgiánk csak a jövő iránt legyen!
A fasizmus városok alapítása, földek megművelése, egy civilizációs terv hordozása, a létezés harcként és hódításként való felfogása, neheztelés nélkül. Önfeláldozás a bajtársak, a nemzet, az eszmény iránt, a legvégső áldozatig.
Igen, fasisztának lenni mindez, ráadásul pedig egy stílus, az esztétikum ideája, a rituálék iránti érzék. Elegánsnak és mosolygósnak lenni egészen a bitófáig és azon túl is. »
Megjegyzés küldése