Nyelvében él

Mindig tudtam, a sorsnak valami teljesen különös szándéka (na és persze, humorérzéke) kellett ahhoz, hogy valaki Romániában élhessen.
Az igazság az egyébként, hogy jókedélyű embernek kifejezetten élmény, és kifogyhatatlan poénok forrása ez az államalakulat. Mostanság többnyire magam is azt gondolom, Romániának egyetlen baja van csak, és ez az, hogy nem Dél-Amerikában leledzik. Ott aztán tökéletesen beillene a képbe, életvidámságával, korrupciójával, groteszk történeteivel és mágikus realizmusával.
Ha jól emlékszem, valamelyik orosz politikus mondta: "románnak nem lenni nem nemzetiség, románnak lenni foglalkozás". Nagy bölcsesség ez, érdemes megjegyezni.
És lám, valóban az. Most olvasom például az elmúlt idők egyik legszebb álláshirdetését, miszerint Angliában, valahol Kent grófságban, románul beszélő embert szeretnének alkalmazni: éspedig kettő darab szamár mellé, afféle társalkodónak.
Fele sem tréfa, a hirdetés valós, az történt, hogy valamiféle skanzenben, ahol a rurális élet szépségeit szándékoznak bemutatni a szabadidős misterbeaneknek, vásároltak két szamarat, pechjükre valahonnan Romániából.
E szamarak pedig, köztudottan csökönyös állatok lévén, ragaszkodnak az anyanyelvükhöz, és tekintélyes fülük botját sem mozdítják a shakespeari szépségű angol nyelvre. De nem ám, ők románul értenek csak, és punktum.
Az angol úriember pedig, ugye, ilyenkor nem egy somfabotot tör el a szamár hátán, még csak nem is kólintja fejbe Petőfi juhászaként: nem, az angol gazda ilyenkor némi szívfájdalommal, de abszolút korrektséggel meghirdeti a románul beszélő ember(ek) számára ezt az állást. Mert anyanyelvéhez mindenkinek joga van, Angliában a szamárnak is.
Arra persze kíváncsi lennék, ha egyszer majd a fülesállomány felszaporodik úgy másfél-kétmillióra, lesz-e majd szamár-autonómia? Még ezt sem tartom kizártnak. Kent grófság éppen megfelelne.
De addig is: ott van a lehetőség, ajánlom minden honfitársamnak. Tárt karral fogadnak bárkit, aki jó ízes románsággal képes elküldeni a szamarakat melegebb éghajlatra.
Jó kérdés amúgy, honnan tudják a derék albioniak, hogy ezek a szamarak román nyelvűek, merthogy ugye előfordulhat, hogy Romániából jöttek, de tulajdonképpen csak bolgárul, lovári nyelven, tatárul, törökül vagy ukránul értenek. Nehéz dolog ezt kinyomozni egy ilyen makacs jószágnál.
Végső soron, ez talán a kihívás is a feladatban. Bár számomra azt is érdemes lenne kipróbálni, mennyi idő alatt lehetne egy román származású, angliai szamarat elmagyarosítani. Vagyok eléggé optimista, viszonylag gyorsan sikerülhetne, a szamár ugyanis szamár, és nem hülye.
Szóval, kalandra fel. Én szóltam a lehetőségről.