Nem tudom, máshol is így van-e: de Erdélyben, a Székelyföldön a sport, ha magyar vonatkozásai vannak, sokkal több, mint baráti vetélkedő. Intézménnyé válik, haza-pótlékká, ok a büszkeségre, vagy éppen pillanatnyi szomorúságra. És a magyar sport jellegénél, minőségénél fogva mindmostanáig többnyire büszkeségre adott okot.(Na jó, most nem a reumás magyar futballról beszélek, ha egyetlen csepp önbecsülés lenne a magyar sportéletben, azonmód betiltanák ezt a futballnak nevezett paródáit, amit ott művelnek.)
Namármost gyurcsányferenc, december ötödike, általános gazdasági szabadesés és cigánykérdés után úgy esett ez az olimpiai szereplés minden magyarnak mint üveges tótnak a hanyattesés. Kicsit istenbizony ránk fért volna a sikerélmény. Megmutatni a világnak, hogy bizony, áll még Buda vára, él még a magyar. Hogy küzdeni tudunk, jók vagyunk.
Na igen. Mert jólesik az embernek ilyesmikkel szédíteni magát. Szeretnénk ezt hinni. Holott erről már szó sincs. Ezen az olimpián - ami egyébként is minden szempontból rossz ómennel indult - aztán végképp kiüríthetjük a keserű poharat. Többé még vívótőrre se tudok rá nézni undor nélkül. Kézilabdás lányaink már vagy ötezredik alkalommal hozzák ránk a frászt. Csapatsportjainkban nyilvánvalóan látszik: ide nem edzők kellenek, hanem pszichológusok. A magyar sportolók megtanulták azt, amire jó ideje nevelik őket: megtanultak kicsik lenni.
Mert ebben (ebben? abban!) a kicsi, szerencsétlen országban mindig a beletörődés a kulcsszó. Mindig "a részvétel a fontos". A túlélés. Ne provokáljunk senkit a sikereinkkel.
Valahol, bármennyire is kiábrándító, várható volt ez a gyalázatos, szánalmas szereplés. Hiszen ugyanolyan gyalázatos és szánalmas, mint a kismagyarországi közélet. Mint a lelkiismeretlen, lelki doppingon élő "kormány". Mint a tehetetlen, impotens ellenzék. Gyurcsány szerintem a puszta jelenlétével mély letargiába sodorta szegény jobb sorsra érdemes magyar sportolókat.
Végül is: ami fent van, az van lent is, ami kint van, az van bent is. Az éremtáblázatban még Mongólia is megelőzött. Méltán és joggal, azt hiszem.
Hajrá magyarok... egyszer már valahol "benn" kellene rendet tenni. Aztán lesz majd érem is. Addig nem.
6 megjegyzés:
Éljen!
Áldozatos, nehéz munkával sikerült végre azonosítani a magyar olimpikonok gyalázatos szereplésének okát – Gyurcsány Ferenc személyében!
Többrendbéli gratulációk eme nem mindennapi szellemi teljesítményhez!
(Nem mintha az említett személy nem lenne bár közvetett módon felelős egyéb gyalázatos szerepléseket iletően – ld. a Magyargazdaság–Világgazdaság mérkőzést – de azért ne röhögtessük már magunkat, uraim...)
Hát kedves Attila, december 5 után, én személy szerint magasról "lekakálom" hogy hogyan szerepelnek a magyarországiak sportban vagy bárhol máshol..Pedig annak idején képes voltam biciklivel felmenni a szentimrei büdös felé, hogy végiszenvedjem a szovjet-magyar 6:0-át.Ebből már dec 5 kigyogyított, és felfogtam, nekünk erdélyi magyaroknak annyi kb. a közünk a magyaroszágiakhoz mint mondjuk az osztrákoknak a németekhez. Nyelvi közösség és slussz. És akkor nincs szenvedés, felébredés, egynemzeti elvárás.
Bah, kesztió... az ellenvéleménnyel nincs bajom, de a felületes emberi hülyeséggel annál több. Ki a búbánat állította, hogy az a génselejt a hibás? Ő IS, nyilvánvalón. De Orbán is, ha ez neked jólesik. A mindenkori "panelproli". Az egész kismagyarországi, általunk "táposnak" nevezett mentalitás. Az önbizalomhiány, a sportdiplomácia hiánya.
Na, ez a felelős, bármit is szépítenek mostantól az egyébként kiváló, és jobb sorsra érdemes magyar sportolók.
SOHA nem lesz érem. Ilyen-olyan mezbe öltözött halott emberek élnek itt és ezután sem lesz jobb. Ismerem őket. Tanulniuk kellene egy kis egyenességet, karizmát, kiállást - ehelyett ott a "fúrás", hazugság (volt kitől tanulni, ugye), rosszakarás stb. ÉLŐ erdélyi magyarokat kellene oda küldeni, akik úgy tudnak küzdeni, mint a román lány a maratonon. Bár lassan már mi is haldoklunk. Én legalábbis. Mert azonosulni nem tudok. Kesztió: lehet, h Attila nem mondott újat, de attól tartok, "a nép az ember". Tudod, mint a nomen est omen.
Hát Attila teljesen egyetértek véleményeddel.Igenis a hiba nem csak az egyik vagy a másik hibája...ugyanis ez egy egész társadalom betegsége ami a sportéletet is tükrözi érs szerintem igen is nagyon élethüen.Az anyaországi ,,tápos,,társadalom igenis a realitás nem valós megitélésével küzd s ez nem csak politikai,társadalmi téren hanem a sportban is meglátszik.Egyszerüen nem tidják elhelyezni magukat a saját nemzeti szinjátékaikban sem ,mit várjunk akkor nem zetközi szinten???egyszóval célt tévesztett szerencsétlen társaság.Tisztelet a kivétel de sajnos kivétel az kevés a sok libával szembe.
Ez a szó, hogy génselejt:
tetszik.
A kurcsány meg az orbánc ha olvasná, de szeretném. Lehet, írok nekik levelet. Nemám. Nem piszkolom magam.
(plh: bdf)
Megjegyzés küldése