"... az ilyen kétkedés fájdalmasabb a késnél. Ez a hús szörnyű kétkedése, és ezt nem gyógyítja semmiféle felismerés, hanem időnként elhatalmasodik az emberen, mint a betegség. Mint betegség ölhet is, (...), de különben magától gyógyul és elmúlik. Bárhogyan legyen is, te idegen, aki én vagyok, óva intlek, főként a kétkedés betegségétől, mert ez a legrosszabb betegség, ami utolérheti azt, aki visszatért. Ilyenkor vonulj a magányba, és ne higgy a többieknek, hanem higgy inkább önmagadnak, önmagadat hallgatva, és higgy inkább a saját értelmednek, semmint másoktól szerzett tudásodnak.
A kétkedés betegségére a legjobb orvosság a mély álom. De amikor a kétkedés mardos, szemed elkerüli az álom. Menj hát a magányba, és vándorolj addig, míg teljesen ki nem merülsz, amíg újra aludni nem tudsz, és meggyógyulsz. Ha ez sem segít, élvezd a halhatatlanság szerét, míg a föld fátyolként szét nem oszlik a szemedben, és keresztüllátsz a valóságon, és észreveszed, milyen megtévesztő a valóság. De a halhatatlanság szere olyan, mint a szikánok szent itala, és ezért mérgező. Azt hiszem, minden időben minden nép ismerte és ismerni fogja ilyen vagy olyan formában, legalábbis a varázslók meg a papok."
(Mika Waltari: Turms a halhatatlan)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése